Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©Múzeumi Hírlevél sét, a felbecsülhetetlen értékű magyar szellemi javak védelmét. A fiatalos és mindig segítőkész tudóst, a környezetéből egy fejjel kimagasló hófehér hajú egyszemélyi intézményt, a szakemberek, tanítványok serege vette körül, hogy szakmai egyéb problémáikról beszámoljanak és kikérjék véleményét a Néprajzi Múzeumban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban és más magyarországi közgyűjteményekben, akadémiai intézetekben, és a felsőoktatásban. Még befejezhette szeretetteljes ecsetvonásokkal László Gyula barátjáról készült kötetet. Számos terve maradt azonban így is torzóban. Tanácsai, szakmai intelmei, útmutatásai, opponensi véleményei a XX. század második felének közgyűjteményi-közalkalmazotti munkájára példamutató volt. Báránd, ahol felcseperedett, mint lelkész nagyapja mindenre figyelő unokája, díszpolgárának fogadta az Európa-hírű és tekintélyű tudós fiát 1997-ben. Itt nyugszik egy csónak alakú fejfa alatt a földiéitől megbecsülve. Búcsúzunk Tőle, mint a XXI. század európai tudományosságát megalapozó, iskolateremtő személyiségtől, a kivételes munkabírású, példamutató embertől, akit az emberi hitványságok még a temetésekor is sikeresen elkerültek. Csorna Zsigmond IpTy^ Múzeumi könyvtárak A Bakonyi Természettudományi Múzeum legújabb kiadványai Dulai Alfréd: A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés. Kiad.: Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, 2002. 111 p. ill. (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei XXVI.) A kora-jura brachiopodák a szerző szakmai pályafutását az egyetemi éveitől végigkísérik. Egyetemista korában a Lókutidomb kora szinemuri brachiopada-faunáját gyűjtötték össze rétegről- rétegre a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának, és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársai. Később a lókuti anyagot a szerző feldolgozta, illetve kiegészítette szakdolgozatában néhány bakonyi hettangi lelőhely vizsgálatával. A szakdolgozatának elkészítése után a Magyar Természettudományi Múzeumban tovább folytatta a kutatását a neocén gerinctelen gyűjteménnyel. Emellett tovább folytatta a kora jura brachiopadák vizsgálatát. A téma választás egyben a egyetemi doktori fokozat megszerzéséhez szolgált. A szakdolgozatához képest megháromszorozta a begyűjtött és megvizsgált lelőhelyek számát. így az általa tárgyalt anyag jól reprezentálja a Bakony és Gerecse (de tulajdonképpen az egész Dunántúli-középhegység) kora liász brachiopoda-faunáját. A hettangi és a kora-szinemuri brachiopodákról munkája megkezdése előtt nagyon kevés információval rendelkezett. A 19. század második felében megjelent monográfiák kiválóan bemutatják az Alpok, az Appenninek vagy Szicília változatos kora-jura brachiopoda faunáit. Az itt publikált anyagokat azonban nem réteg szerint gyűjtötték, ezért több emeletnek a faunája keveredik ezekben a leírásokban. Az elmúlt évtizedekben a Dunántúli-középhegységben végzett réteg szerinti gyűjtések nyomán Vörös Attila részletesen feldolgozta a pliensbachi és részben a késő-szinemuri brachiopodákat. Ezeket az adatokat egészítik ki a szerző által, az elmúlt tíz évben vizsgált hettangi és kora-szinemuri faunák. A réteg szerinti gyűjtések lehetőséget teremtettek arra, hogy még hiányzó késő-szinemuri lelőhelyek közeljövőben esedékes feldolgozása után világviszonylatban is egyedülálló képet adjon a kora-jura brachiopoda fauna kihalás utáni újjáéledéséről. A vizsgált lelőhelyek faunája nagyon fontos a Dunántúli-középhegység fejlődéstörténetének a rekonstruálásában is. A réteg szerint gyűjtött fauna tafonómiai és paleoökológiai vizsgálata révén fontos információkat kapunk az egyes lelőhelyeken egykor uralkodó lerakodási környezetekről. Ezek az őskörnyezeti adatok segítenek pontosítani a nagy vonalakban már tisztázott, és általánosan elfogadott ősföldrajz képet és fejlődéstörténetet a Dunántúliközéphegység területén. 98
