Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-03-01 / 3. szám

©l^fúZEUMI Jfyj'RLEVÉLJ© Kutasi Csaba: A Bakony rovarvilága Kiad.: Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, 2002.48 p. ill. (A Bakony természeti képe 2.) A Bakonyi természettudományi Múzeum az 1972- es létesítése óta a zirci Ciszterci Apátság épületében működik. Fő célja a Bakony geológiai, botanikai és zoológiái értékeinek feltárása, dokumentálása és megismertetése, de egyre gyakrabban vesz részt a hivatalos természetvédelem munkájában is. A Bakony természeti kincseit egyrészt állandó kiállításuk, másrészt tudományos és ismeretterjesztő kiadványaik révén igyekeznek bemutatni. 1996-ban indították útjára a „A Bakony természeti képe" című sorozatot, melynek első füzete a Bakony halaival fog­lalkozott. A helység sokszínű rovarfaunáját bemutató tárlók látványa mellett mostantól a második kötet, a ro~ varos könyvecske is a látogatók rendelkezésére áll. A rovarokat sokan csak lakóhelyük kellemet­len vendégeiként, vagy haszonnövényeinket károsító, pusztítandó élőlényekként ismerik. Pedig a rovarok a Földön mindenütt megtalálhatók, a ma ismert ál­latfajoknak több mint a háromnegyedét teszik ki. A hazánkban előforduló 35 ezer rovarfajból mintegy 20-25 ezer a Bakonyban él. Ebben a kis füzetben a kiállításhoz és a Ba­kony tipikus élőlényeihez igazodva próbáltak meg minél több információval szolgálni ezekről az érde­kes állatokról. Az egyes élőhelyeknél nem csak a gyakori fa­jokat, hanem a bakonyi ritkaságokat is megemlítik. Ezeknek a rovaroknak gyakran nincs magyar nevük, ezért csak tudományos nevüket tudták feltüntetni. A fajok felismerését ábrák és színes képek segítik, a vastag betűvel kiemelt fajok pedig megtekintehetők a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum kiál­lításán. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei Szerk.: H. dr. Harmat Beáta. Kiad.: a Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, 2002. 120 p. ill. (A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19.) Elsőként Penszka Károly-Káder Ferenc-Süle Szilvia ta­nulmányát olvashatjuk, melyben vegetációtanulmá­nyukat a balatonalmádi gye-hegyról a gyeptársulások vizsgálatát tartalmazza. Kontschánjenőa Dunántúli-középhegység (Ge­recse, Vértes és Bakony-vidék) peracarida faunáját, azon belül is a vízi fajokat kutatta. A mintavételi he­lyek a kisebb tavak faunája szolgált. A Dunántúli-kö­zéphegység 48 településéhez tartozó 80 mintavételi helyen gyűjtöttek vízi Peracarida fajokat. A gyűjtéseket 1997-2001 között, az évszak­tól függetlenül egyeléses módszerrel, kisméretű ví­zi-hálóval végezték. A begyűjtött állatokat 75%-os alkoholban rögzítették és tartósították, majd a Ma­gyar Természettudományi Múzeum Állattárának Rákgyűjteményében helyezték el. A Séd völgye a Bakony vidék egyik legjobban feltárt területe. A völgyből eddig 39 szitakötőfajt si­került kimutatni. A dolgozatban Tóth Sándor több szempontból elemzi a völgyben gyűjtött és megfigyelt 1760 szitakötőegyed alapján a fajok előfordulási gya­koriságát, alrendek szerinti %-os részesedési arányát, valamint a faunaelem-csoportok megoszlását. A Keleti-Ва kony nagylepke faunájának vizsgá­latát „A Bakony természeti képe” című kutatóprog­ram keretében Ábrahám Levente a nyolcvanas években kezdte el. Jelen dolgozatban a kilencvenes években- személyes nappali gyűjtései, éjszakai lámpázások és hordozható fénycsapdák által gyűjtött anyag alapján- végzett faunisztikai felmérésekről számol be. A min­tavételezések a terület jellemző élőhelyein történtek, azok főleg a vegetációs időszak közepére estek. A vizsgálatok során összesen 556 faj került elő. Bakonynána Microlepidoptera fajairól ez idáig irodalmi közlés nem jelent meg. Ábrahám Levente 1984—85-ös években végzett fénycsapdás és személyes éjszakai gyűjtéseket a település környékén. Fazekas Imre tanulmányában az Ábrahám Levente ál­tal gyűjtött Microlepidoptera anyagot dolgozta fel, amely új típusokkal növelte a Bakony-vidék fajgazda­ságát, s jól kiegészíti a korábban publikált bakonyná­­nai Macrolepidoptera faunáról alkotott képet. Kutasi Csaba és Sághy Zsolt dolgozatában (A Bakony faunájára új és ritka bogárfajok) nyolc Co­­leoptera család 19 faja szerepel, röviden áttekintik ezen családok bakonyi kutatottságát. Rovartani szempontból a Bakony Magyaror­szág egyik legjobban kutatott területe. Ez annak az eredménye, hogy több mint 35 éve számos amatőr és hivatásos entomológus végez rendszeres gyűjtéseket, megfigyeléseket a vizsgált területen. Muskovits József a Bakony díszbogár faunájának alapvetése céljából megírt tanulmányában fajlista összeállításánál figye­lembe vette számos más gyűjteményekben található példányok adatait is. A kutatásai során megállapítot­99

Next

/
Thumbnails
Contents