Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©Múzeumi J/írlevélí© (mint például a varsói belváros, budapesti hidak esetében) jogosságát, elfogadhatóságát, erősen és nézetem szerint is helyesen megkérdőjelezi az olyan rekonstrukciókat, mint például a visegrádi palota modern anyagokkal való részleges visszaépítését. Varsa-Szekeres Vera hatásos és nagy tetszést arató előadást tartott a kulturális örökséghez, mint egyetemes emberi joghoz való jogról. Rácz Jolán a történeti környezetnek a társadalom életére irányuló katalizátor-hatását elemezte az újabb magyarországi fejlemények alapján. E sorok írója áttekintést az ICOMOS tagságának a régészeti műemlékvédelem magyarországi helyzetéről, különös tekintettel az ezredforduló idején jelentkező kihívásokról, az új politikai és átformálódó társadalmi környezetben, valamint a legújabb törvény meghozatalát követően kialakult helyzetben tapasztalható változásokról, feladatokról, lehetőségekről és veszélyekről. Néhány konkrét esetben állást is foglalt a közgyűlés. Ilyen volt az izraeli és palesztin területek kulturális örökségéért kifejezett aggodalom, az Athénben megkezdett új múzeum ügye, amelynek építése során a jelenlegi helyzet szerint nem nyílik lehetőség az agóra közvetlen közelében lévő, és a bronzkortól folyamatosan vastagodó rétegsor teljes feltárására. A közgyűlés elmarasztaló határozatot hozott a homlokzat-műemlékvédelemről, amikor a történeti külső mögött semmi eredeti nem marad. Eszerint a nagy városokban egyre gyakrabban alkalmazott módszert csak kivételes, indokolt esetben lehetne alkalmazni. Georges S. Zouain és e sorok írójának a javaslatára határozatot hozott a közgyűlés Verespatak (Ro§ia Montana, Románia) ügyében is. A romániai tervek alapján kanadai és ausztráliai tőkebevonással olyan újabb aranykitermelés kezdődne, ráadásul részben a környezetre rendkívül veszélyes ciános eljárással, amely az antik aranybánya és a római bányatelepülés, Alburnus Maior meglévő és még föltárásra váró maradványainak teljes megsemmisítését eredményezné. A jelenlegi település és műemléki együttes is nagyrészt megsemmisülne. Noha a környezetvédők és szinte egész Európa antikvitásban és műemlékekben jártas tudós tagsága megszólalt és aláírásával tiltakozott a terv megvalósítása ellen, a román kormány mindeddig nem vizsgálta felül szándékát. Az ICOMOS közgyűlése - a román delegáció teljes egyetértése mellett (egyetlen kérésük a hasonlóan műemlék-, kulturális- és világörökség-ellenes segesvári Dracula-park[!], mint tervezett létesítmény elleni tiltakozás volt) - nyomatékosan sürgeti, hogy az érintett hazai és külföldi partnerek, valamint az UNESCO tegyen meg mindent a fontos régészeti műemlékhely elpusztításának a megakadályozására. A román döntéshozókat pedig felszólítja a hazai és nemzetközi műemléki törvények, szabályok és határozatok betartására. Brian Egloff, az ICAHM (A régészeti örökség kezelésének nemzetközi bizottsága) elnöke kezdeményezésére egyszersmind egy tudományos különbizottság felállításáról született döntés. V Zs. Elfeledett műtárgyak „Ide nekem az oroszlánt is!..." ... kiáltotta Zubollyal együtt sok nagy- és kis tekintélyű kolléga, még az elmúlt évszázadban, maga alá söpörve minden közöletlen, avagy akár közölt leletet is. Kezdődött pedig e mozgalom az ötvenes években, amikor nemhogy tervásatásokra nem jutott pénz, hanem a leletmentéseket is igen-igen szűkös körülmények között végeztük. Ennek ellenére nagyon sok feldolgozatlan, közöletlen leletegyüttes halmozódott fel, a hiba szanálására alig-alig van remény. A század utolsó évtizedére a helyzet gyökeresen megváltozott, a nagyberuházások több tízezer négyzetméteres feltárásai nyomán ömlik az anyag a befogadásra Mácsai István: Az oroszlán (olaj, vászon 80x60 cm), 1961 93
