Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©i^Túzeumi Hírlevél J© felkészületien, helyenként nem is létező raktárakba, feldolgozásra, közreadásra gyakorlatilag nincs remény. Mondjuk ki nyíltan, ajelenlegi múzeumi szervezetekben nincs elegendő szellemi kapacitás, amely eleget tudna tenni a váratlanul kásahegyként elénk tornyosuló leletfeldolgozás időt és szakértelmet igénylő feladatának. Félreértés ne essék! Nem a régészek szorgos hadát akarom lebecsülni, csak hát köztudott, egy fenékkel maximum két lovon lehet ülni, ha a ló elég kicsi, a fenék meg elég nagy, de a vázolt feladat már a harmadik lovat tenné alánk. Lássuk be, újabb erőket, tartalékokat kell mozgósítanunk. Korábbi szegedi tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy a tehetséges egyetemi hallgatókban rejlő erőket még nem használtuk fel. Engedjük ki hát a szellemet a palackból, adjunk a hallgatóknak lehetőséget, hogy a rendkívül nagy mennyiségű lelettömeg feldolgozásában részt vehessenek. Ennek számos módja lehetséges, akár diákköri dolgozatként, akár társszerzőként, akár szakdolgozatként hozzáférhetővé válna olyan mennyiségű információ, melyre még nem volt példa a hazai régészet történetében. Létre kellene hozni olyan leletbörzét, ahol az ásató és a feldolgozó közötti kapcsolat is kialakulhatna, hiszen a régészek nem ismerik a hallgatókat, ez utóbbiak pedig alig ismerik az aktív régészek zömét. Szükség lenne arra is, hogy akár a KÖH akár az NKÖM olyan kiadványt szponzoráljon, mely a ma már világszerte gyakorolt rövid átfutási idővel adná közre az elkészült, anyagközlő munkákat. Tudjuk, hogy a világot csak csütörtökön lehet megváltani, de mindig szerda avagy péntek van, mégis a majdani csütörtökre sok szorgos apró munkával lehet csak felkészülni. írásomat vitaindítónak szánom, nem is az én ötletem volt, de baráti beszélgetések során többen ösztökéltek közreadására. Magamnak is sok adósságom van, bár igyekeztem leleteimből tanítványaimnak is juttatni, lelkiismeretem mégsem tiszta. Azt hiszem, hogy a velem együtt gondolkodók jó szándéka vitathatatlan. Az vesse ránk az első követ, aki nem tart attól, hogy visszadobják. Trogmayer Ottó Feldolgozásra váró leletanyagainkról A régészeti örökség védelmének ma különösen időszerű feladata a régészeti feltárások nyomán napvilágra került leletanyag feldolgozása és közzététele. Az elmúlt évtizedek gyakori és sajnálatos tapasztalata szerint a régészeti kutatásoknak az ásatást követő, nem kevésbé fontos fázisai (restaurálás, leltározás, előzetes feldolgozás, közzététel) különböző okokból elmaradnak. Ennek okát gyakran a pénzhiányban, illetve a szakszerű feldolgozáshoz szükséges kutatói apparátus hiányában vagy ennek túlzott leterheltségében találhatjuk meg. E hiányosságok információvesztéssel, a leletanyag sérülésével, pusztulásával járhatnak. A régész kollégák és a feltáró intézmények sokszor megfeszített munkával, komoly emberi erőfeszítések, nagy anyagi áldozatok árán megmentett leletanyagai így gyakran kerülnek méltatlan helyzetbe - nem ritkán megkérdőjelezve ezzel a fenti erőfeszítések értelmét. Nagy számú a „szabad” - értsd: kiásott és feldolgozásra (feldolgozójára) váró - anyag szerte az országban. Sok esetben a feltárás vezetője már az ásatás időszakában tudja, hogy a leletanyag egyes, saját szakterületén kívüli korszakba tartozó részét a későbbiekben sem kívánja majd publikálni. A hazai régésztársadalomban közmegegyezés mutatkozik abban, hogy e helyzet megszüntetése érdekében a felelősen gondolkodó kutatóknak, muzeális intézmény-vezetőknek együttesen kell erőfeszítéseket tenniük. Első lépésként hatékonyabbá kell tennünk a valamilyen okból fel nem dolgozott ásatási anyagok (anyagrészek) és a feldolgozáshoz kapacitással rendelkező kutatók (esetleg szakdolgozó hallgatók, PhD- vagy akadémiai ösztöndíjasok, stb.) „egymásra találását". A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal saját eszközeivel szeretné elősegíteni ezt az „egymásra találást”. Minden múzeumban, kutatóhelyen hozzáférhető havi periodikánk, a Múzeumi Hírlevél hasábj ain e számunktól fogva folyamatosan teret adunk egy olyan állandó rovatnak, amelyben az érintett múzeumok, kutatóhelyek megjelentethetik feldolgozásra váró „szabad anyagaik" listáját. Ugyanitt lehetőség lesz a feltárók ill. múzeumok esetleges egyéb feltételeinek közzétételére is. („A muzeális intézményekben folytatható kutatásról” szóló 47/2001. (III.27.) Korm. rendelet e tekintetben a kutatókra és az intézményvezetőkre egyaránt ró kötelezettségeket.) A fentiekre tekintettel az alábbi kéréssel fordulunk minden hazai régész kutatóhoz, régészeti gyűjteménnyel rendelkező intézményvezetőhöz. Szíveskedjék - szükség esetén intézményének régész kollégáival konzultálva - felmérni azt, hogy kutatóhelyük gyűjteményeiben vannak-e olyan régészeti leletegyüttesek, anyagrészek, melyeket feldolgozás céljából szívesen felajánlanának egy erre alkalmas és kapacitással rendelkező kutatónak. Amennyiben a fenti értelemben vett „szabad anyagok” információcseréjében, közzétételében múzeumának valamely kutatója részt kíván venni, fenti szándékát Hivatalunk, illetve a Múzeumi Hírlevél felé jelezni szíveskedjék. 94
