Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©i^TúZEUMI J/^ÍRLEVÉLi© szét számára. Kiállításunkra e négy évtizedes, gyümölcsöző együttműködés terméséből válogattunk. Balatoni 1962 óta rajzolja az Intercisa Múzeum városi és városkörnyéki ásatásainak dokumentációját. A helyszíni felvételekről nyomdakészre átrajzolt sírrajzok száma meghaladja a négyezret, egyéb munkái nehezen számszerűsíthetők. Közép-Európa első feltárt avar telepének mind összefoglaló térképei, épületmaradványai, mind leletei az ő gondos kivitelű rajzai nyomán váltak ismertté. Oroszlánrésze van a nagy bronzkori réteges telepek felszín- és metszetrajzai egységes jelzésrendszerének kialakításában is. Balatoni János készítette a Corvina kiadó négynyelvű régészeti sorozata, a Hereditas népvándorlás kori kötetének (Bóna István: A középkor hajnala) teljes ábra- és térképanyagát. Ő illusztrálta ugyancsak Bóna Istvánnak a hunokról szóló magyar és német nyelvű (a közelmúltban franciául is megjelent) monográfiáját. Balatoni „kirándult" más múzeumi szakterületre is. Láthatók a kiállításon néprajzi illusztrációi, installáció-tervei, s válogattunk azokból a címer- és emlékmű-tervekből is, amelyeket a környékbeli községek felkérésére - de leginkább a maga kedvtelésére - készített. Balatoni János a minap múlt 78 éves. Isten éltesse! A kiállítás megrendezéséhez a Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint Dunaújváros Önkormányzata nyújtott pénzbeli segítséget. Tárlatunk március végéig tekinthető meg. B.H.J. T ' 7" Tudományos tevékenység Új kiadványok Estók János - Fehér György - Gunst Péter - Varga Zsuzsanna: Agrárvilág Magyarországon 1848-2002 Kiad.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Argumentum Kiadó. 2002. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az Argumentum Kiadó gondozásában megjelent könyvet Estók János szerkesztette, Fülöp Éva Mária és Romány Pál lektorálta. A kötet 392 oldalon, 400 színes és fekete-fehér képpel, térképekkel és táblázatokkal gazdagon illusztrálva mutatja be a magyar mezőgazdaság történetét. A képanyag többségét a Mezőgazdasági Múzeum munkatársai az intézmény gyűjteményeiből válogatták. A borítón Komiss Péter fotóművész légi felvétele látható. A kötet szerzői tudományos igényességgel, mégis közérthetően és érdekfeszítően dolgozták föl Magyarország agrártörténetét. Egyszerre kívántak szólni a témában jártas szakemberekhez, az egyetemi és főiskolai hallgatókhoz s minden, a magyar mezőgazdaság múltja és jelene iránt érdeklődő, jövőjére felelőséggel tekintő olvasóhoz. A jól tagolt kötet legfőbb erénye, hogy a mezőgazdasági termelés története mellett áttekinti az agrárpolitika alakulását, s elemzi az agrártársadalomban zajló fontosabb folyamatokat is, ugyanakkor sokak érdeklődésére számot tartó életmód- és mentalitástörténeti vonatkozások is helyet kaptak benne. A fő szövegegységet tipográfiailag is elkülönített kitérők, pihentetőnek szánt rövid történetek tarkítják. Olvashatunk a „százrétű pacalaszályról”, azaz a szarvasmarhákat pusztító járványos betegségről, a parasztság higiénés és táplálkozási szokásairól vagy éppen a „kulákadóról", vagyis a mezőgazdaság-fejlesztési járulékról. A neves agrártörténész szerzők részletesen és tárgyilagosan elemzik az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és a közelgő európai uniós csatlakozás között eltelt másfél évszázadot, amelyet gyarapodás és pangás, kimagasló eredmények és kudarcok, fölemelő igazságtételek és tragédiába torkolló jogfosztások tarkítottak. Bemutatják, hogy a piaci értékesítési lehetőségeket a magyarországi termelők hogyan tudták kihasználni. Következetesen kitérnek a külgazdasági kapcsolatokra. Rámutatnakaz információáramlás csatornáira, s arra, hogy mennyire tudták a miniszteriális intézmények, az agráregyesületek, az agrársajtó s más tényezők elérni-informálni a termelőket. Kiemelik az agrártudomány jelentőségét, vagyis azt, az agrárszakemberek körében már a 19. század végén általánosan elfogadottá vált nézetet, hogy csak a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása révén érhető el a többlettermelés, s tartható a versenyképesség. A magyar agrárvilágot bemutató kötet az utóbbi évtized tényszerű leírására is vállalkozott. Az uniós csatlakozás kapujába érve megállapítja: az igazi nagy kérdés most, az ezredforduló után az, hogy sikerül-e hasznosítani az elmúlt másfél évszázad egymásnak ellentmondó tapasztalatait. Mivel az EU-tagságra való fölkészülés csak részben jelenti a közösségi normákhoz való igazodást, ezért legalább ennyire fontos feladat az ágazat helyzetének megalapozása, 79
