Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-04-01 / 4. szám
(Ж Múzeumi Hírlevél m vári Hansági Múzeum és a BTM Fővárosi Képtár is hozzájárult az átfogó tárlat sikeréhez. Bár a műtermes házak felépültével valóban 1902-től indult be a munka a hivatalosan is megalakult Szolnoki Művésztelepen, az Alföld szélén fekvő, festői vásárairól híres mezőváros már előtte fél évszázaddal is vonzotta a festőket, eleinte különösen az osztrákokat. AugustPettenkofen már 1851-től idejárt rendszeresen festeni, és példájára más osztrák művészek, illetve 1873-tól magyarok is sokszor itt töltötték a nyarakat, hogy szolnoki témájú festményeikkel nagy sikert arassanak a budapesti, bécsi, müncheni, illetve párizsi kiállításokon. Ekkoriban már számos helyen működtek Európában művésztelepek. Szolnokra is azért jártak, hogy a „couleur locale” megfigyelésével és megragadásával maguk is a terjedőben lévő szabad ég alatti, úgynevezett plein-air festészethez csatlakozzanak. A kiállítás azonban nem csak a helyi kezdeményezéseket tekinti át, hanem sorra veszi a Szolnoktól függetlenül létrejött egyéb jelentős eredményeket is, kezdve SzinyeiMerse Pál 1868-tól induló színpompás korai impresszionizmusával, Mészöly Géza üde intim tájaival, illetve a Párizsban és Barbizonban dolgozó mestereink, Paál László és Munkácsy Mihály festményeivel, folytatva Mednyánszky Lászlónak a plein-airtől a misztikus tájlátomásokig ívelő összetett művészetével. Az 1880-as évektől egyre több festő kapcsolódott a természetben megfigyelhető fény- és színjelenségek megörökítését célul tűző plein-air megközelítéshez, jó néhányuk e tárlaton is jelen van ritkán látott képeivel. Az 1896-ban megalakult nagybányai művésztelep még tudatosabb munkára ösztönözte a kiválóan képzett, európai kitekintésű mestereinket és ez időben lassanként, Szolnok körül is kialakult azon festők köre, akik később vagy letelepedtek a műtermekben, vagy ide jártak rendszeresen dolgozni. Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és társaik egyrészről, Fényes Adolf, Bihari Sándor és kollégáik másrészről, nagyjából egyidőben, 1903 körül értek munkásságuk legszínpompásabb főműveihez, melyek egyben már a plein-air meghaladását, a posztimpresszionizmus irányába mutató művészetet fémjeleztek. A nagybányai körből Czóbel Béla, a Szolnokon legalább egy ideig működők közül Koszta/ózsefképeinek bemutatásával a szétágazó utak sokféle lehetőségét kívánta jelezni a válogatás koncepciója. 1994-től Európa-szerte arattak már nagy sikert a magyar festészet 1870 és 1914 közötti virágkorának pompás festményei. Hazánkban hosszú idő után most először Szolnokon látható széleskörű válogatás a plein-air festészetünkből. Múzeumaink állandó kiállításain természetesen folyamatosan jelen van néhány fő mű e korszakból, de átfogó szempontú válogatás csak ritkán kerül tárlatlátogatóink szeme elé. A centenáriumi évben a szolnoki művészet összes többi korszaka is reprezentatív tárlaton kerül majd bemutatásra, mind a Szolnoki Galéria, mind a Damjanich János Múzeum épületében. Elkészült a Művésztelep rekonstrukciója, s így a Művésztelepi Galéria is újabb és újabb válogatással járul hamarosan hozzá a körkép szélesítéséhez és pontosításához. dr. Szinyei Merse Anna KECSKEMÉT Iványi Grünwald Béla kiállítása Bozsó Gyűjtemény 2002. március 17- tői Kulturális küldetést teljesítenek a Bozsó Gyűjtemény, e különleges néprajzi és iparművészeti kollekció, valamint Bozsó János képzőművészeti hagyatékának gondozói, amikor egy-egy időszaki kiállításuk, izgalmas válogatásuk alkalmával a közönség figyelmét újra és újra a kecskeméti Klapka-házban megbúvó remekművekre irányítják. Megbecsülést érdemlő lokálpatriotizmusuk révén e tárlatok gyakran Kecskemét szü-Deák Ébner Lajos: Szolnoki piactér 1878 körül 113
