Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-04-01 / 4. szám
Múzeumi Hírlevél m lőttéinek alkotásaiból, illetve a város nagy múltú művészeti hagyományaihoz kapcsolódó életművekből kerülnek ki, ápolva a közösség szellemi tradícióit. Iványi Grünwald Béla festőművész kiállítása kapcsán most, a Kecskeméti Művésztelep vezéregyéniségére koncentrálódott a figyelem. A Magyar Nemzeti Galéria és a Kecskeméti Képtár kollekciójából válogatott, valamint magángyűjteményekből kölcsönzött anyag Iványi sokszínű, számos korszakot és stiláris jegyet felmutató oeuvre-jéből, egy kamarakiállítás keretei között igyekszik átfogó képet adni. A magyar művészettörténetében kiemelt helyet foglal el Iványi munkássága. 1896-ban egyik alapító tagja és vezető mestere volt a Nagybányai Művésztelepnek, ott munkálkodott tehát a modem magyar művészet bölcsőjénél. Nyitott szellemisége révén, egy évtized múlva ismét megújulásra készen a nagybányai telepen szerveződő „neós” csoportosulás élére állt és a modem törekvéseket képviselő fiatal festőkkel 1909- ben megalapította a kecskeméti művésztelepet. Iványi Grünwald nagybányai korszakából származó, néhány főművének egy-egy változata került bemutatásra most. Első nagybányai képe a Holdkelte (1897), melynek egy változatát nem kis büszkeséggel mondhat magáénak a Bozsó Gyűjtemény. A nagybányai szellemiség, az ember és a természet harmonikus összeolvadása az Itatás (1902), a Völgyben (1900) és a Bércek között (1900) című, itt látható plein air vásznain tárul fel igazán. Nagybányán az 1900-as évek elején egy addig ismeretlen festői látásmód körvonalazódott az iijak körében. A nagytekintélyű mester, Iványi sem maradt érintetlen ezektől a törekvésektől. Ugyanakkor a nagybányai kolóniától történő elszakadást siettette, hogy a művész körül formálódó csoport már nem tudott megmaradni tovább a konzervatívvá merevedett oktatói és stiláris keretek között. Talán a csillagok szerencsés állásának köszönhetően - mint oly sokszor a művészet történetében - a belső kényszerítő erő külső segítséget kapott. Kecskemét kultúra-pártoló polgármestere, Kada Elek ez idő tájt művésztelep létrehozására szánta el magát. A polgármester Iványi személyében rátalált céljai megvalósítójára és vezetésével festőket hívott meg a városba. A kecskeméti „kivonulás" szó a stiláris értelemben vett, szecesszióban öltött testet. Ezekben az években készültek el a városban azok a jellegzetes épületek, melyek ma is egyéni ízt adva karakteresen jellemzik a települést. E városképi motívumokkal szimbiózisban alakult tehát a telep művészeinek formaképzése és motívumkincse. A francia előképek nyomán Iványi kecskeméti korszakának dekoratív piktúráját a tiszta színek használata, a sötét kontúrvonalak uralma jellemezte. Az első világháború megrendítő élménye számos festőnk munkásságában - gondoljunk itt Vaszary, Rippl, Mednyánszky képeire - nyomott hagyott. Iványi életművéből is ismerünk néhány komor hangulatú, a katonák vonulását megörökítő olajfestményt, melyek közül az itt kiállított kompozíció a Bozsó Gyűjtemény tulajdona. A háborús éveket követően Iványi elhagyta Kecskemétet és szakított képeinek színes dekorativitásával is. A magyar tájfestészet realista hagyományait felelevenítve ekkor, lendületes ecsetkezeléssel megfogalmazott, érzelmekkel átszőtt tájképek uralták vásznait, mint a most bemutatott Disznókonda (1920) és az Este a Balatonon (1920) című festmények is. Iványi minden téren sikereket tudhatott magáénak. Változatos formai utakat bejáró, nagyszabású életművét hivatalos elismerések sora kísérte. A tanítványainak teljes művészi szabadságot engedélyező, segítőkész személyiségének köszönhetően nagy szeretetnek örvendhetett szakmai és baráti körben egyaránt. Egzisztenciális jólétét, a hazai és a külföldi közönségsikert bizonyító vásárlások sokasága biztosította. Noha a festő képei ma is ott sorakoznak a legjelesebb hazai múzeumok állandó kiállításain, és rendre felbukkannak az aukciós katalógusokban, teljes életművének bemutatása azonban évtizedek óta várat magára. Ezért illeti meg köszönet és elismerés a Bozsó Gűjteményt, Lóránd Klárát, hogy magára vállalva a művészettörténészi szakma adósságait, fáradtságot nem kímélve összegyűjtötte Iványi olajfestményeit és grafikai lapjait és e kiállításon közkinccsé teszi azokat. Plesznivy Edit 114
