Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-04-01 / 4. szám
<ж Múzeumi Hírlevél m Tükör Színek és a virágzó mandulafácska Valóban virágzott szépen a mandulafácska a pécsi egyetem kertjében, amikor megkezdődött az örökségvédelemről tartott konferencia. Aztán a „quod erat demonstrandum” jegyében Kárpáti Gáborral és Gábor Olivérrel beügyeskedtük magunkat a Székesegyház tövében, feltárás alatt lévő nyolcszögletű baptisteriumba. Szép dolog a tudomány, de bizony elgyengül az ember, ha közel négyméteres álló római falat lát az egykori Pannóniában. (Pláne ha régész!) A Péter-Pál sírkamra jelenlegi állapotában is igazi ékszer. Bachmann Zoltán építész ötlete, miszerint alulról egy üveglap alól felnézve fölénk borul a még nem teljesen konzervált és restaurált festett mennyezet virágos zöld indáival és egyéniséget sugárzó arcaival, ekkor valóban elfog a kulturális kontinuitás keblet dagasztó büszke érzése. Nem gyakori eset kis hazánkban a töretlen finomság és kultúra néhány szálának felfedezése, különösen nem az AD IV. századból. Ma ugye van MMII. Ez összesen ezerhatszázkét év. Nem kevésbé fontos másik világörökségünk, a Budai vár. S ismét az áldott régész-szerencse hozta elibénk a Szent György téri kutat, amelynek leleteit már megtekintheti mindenki a Budavári palota E épületében, a BTM földszinti termében. Ez „csak" középkori (14. századi) - ismét színes liliomok, cipők és ládikák, faedények sokasága - és a kárpit. Marosi Ernő szavait kell idéznem, miszerint a Szent György téri ásatás visszaadta a színes középkort. Az egyik legnagyobb dolog a régészetben, ha felfedezzük az egykorvolt színeket. Gondolják csak el, milyen lenne az életünk színek nélkül? Mégis milyen ritka az a pillanat, amikor nem összetörve, feketére égve, lecsupaszítva kerül elénk a múlt, hanem teljességében. Azt is hozzá kell tennünk, hogy erre a fajta túlélésre csak a művészet képes. A freskókészítés és a kárpitszövés ugyanis művészet, alátámasztva az „ősi” mondást - a művészet örök, az élet viszont rövid (ars longa, vita brevis. ..) A szerk. Címlapképünk: Kruspér István-féle „új” szintező műszer 1870-75. (Az Országos Műszaki Múzeum tulajdona) Fotó: Oberländer Sándor Látható 2002. április 15-től Nagycenken, a Magyarország ipara Széchenyitől a 20. századig című kiállításon MÚZEUMI HÍRLEVÉL 2002. ÁPRILIS Kiadja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Támogató: a Nemzeti Kulturális Alapprogram Lapzárta: 2002. március 20. Felelős kiadó: Cselovszki Zoltán Felelős szerkesztő: Marton Erzsébet Olvasószerkesztő: Fehér Ágnes Szerkesztőbizottság: Szikossy Ferenc (elnök), Bajkay Éva, Bencze Géza, Bodó Sándor, Deák Ildikó, Káldy Mária, Nagy László, Sárközy Gabriella, T. Biró Katalin, Vásárhelyi Tamás Szerkesztőségi titkár: Tóth Ágnes. A szerkesztőség címe: 1015 Budapest, Színház u. 5-9. II. em. 203. 1250 Budapest, Pf. 6. Előfizethető a szerkesztőségben igényelhető átutalási postautalványon. Ára: 2500 Ft/év Tel./Fax: 375-61-84, Tel.: 375-80-48 E-mail: marton@ace.hu FIU-ISSN 1217-8209 Megjelent: 1150 példányban, 3,5 (A/5) ív terjedelemben Nyomdai előkészítés: Intruder Kft. Tördelő: Kaposvári Franciska Készült a Mester Nyomdában A folyóiratban megjelenő írások a szerzők véleményét tükrözik, amely nem szükségképpen egyezik a szerkesztők nézeteivel. A Hírlevélben közölt képek az adott múzeumból és az Internetről származnak. Internet: http://www.koi.hu
