Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
ж Múzeumi Hírlevél m Agyag kocsimodell Pocsaj- Leányvárról (Gyulavarsándi kultúra - középső bronzkor). gorított tetemét nyaklánccal felékszerezve egy szemetesgödörbe helyezték (Polgár). Háttérben láthatók a feltárás kinagyított fotói (Polgárról, ahol 1993 óta folyt a feltárás). Előtérben egy terepasztal - lakóház és hozzá tartozó sírok, kutak, agyagnyerő gödrök (készítette: Székely István). A sírok bemutatása problematikus, ezek számunkra gödrök - nem tudjuk, mi jelölte a sírokat (fa, sztélé, földhalom - avagy semmi). A rézkor - Magyarhomorog Itt látható Magyarhomorógról a rézkori temető két leggazdagabb sírja, egy fiatal nőé és egy idősebb férfié, in situ, mögötte az eredeti felnagyított térkép. (A sírgödör a valóságban hosszabb volt, de ez a közönség számára nem fontos.) A lábuknál található mellékletek az eredeti edények hű másolatai. A tárlók itt készültek, Francz Vilmos Ákos, a Déri Múzeum saját kiállításrendezőjének tervezésével. A bronzkor Sz. Máthé Márta: A falon egy viszonylag épen maradt, ám az időjárás viszontagságaitól megkopott kurgán fotója, mellette egy feltárás közben „félbevágott” halom dokumentációja, s a sarokba tett tárlóban a leletek. A polgári elkerülő út bronzkori csontvázas temetőjét, egy koporsós temetkezést és a viselet rekonstrukcióját láthatják a következő egységben. Azért állítottuk ki a két felöltöztetett bábut, mert azt gondoltuk, szebbek, mint egy tárlóba fektetett „hulla”. A viseletben minden másolat - a bronzékszereket kivéve -, de az eredetihez hű. Gyapjú és vászon szőttes ruhát hordanak, borostyán nyaklánccal, a bőrsarut egy népi iparművész készítette a szolnoki „lábon álló edény" alapján. A hajkarikákat befontuk a hajba (a készen vásárolt parókába), egy kis bronztűvel odaerősített fátyol rejti el a kontyot, rátett arany díszekkel. Nagyon élveztük az egészet munka közben, s tetszik a látogatóknak is. Vannak ugyan kitalációk, mint pl. a ruhák bőrrátétes mintái, avagy az övkapocs alatti öv - de itt is a kerámián látható díszítéseket vettük alapul. A bronzkori feltárások dokumentációjából származnak az 1913-as felvételek a hajdúbagosi urnatemetőről, az ásatási munkásokról, valamint Zoltay Lajos saját rajzai. Hajdú Zs.: A látogatók „kedvence" a koporsós temetkezés a Polgár-Kenderföld elkerülő útról. Melléklete egy bronztőr volt, valamint a szokásos edények - a fatörzsből kivájt koporsó rekonstrukció. Sz. Máthé Márta: Egy fehér „mészkiválás" maradt a fakéreg oxidálódásából, valamint a halotton a fa rostjai, szálirányai. Ha ez a fehér színű kiválás nincs rajta - akkor teljes egészében eltűnt volna a koporsó. Ezért nem árt, ha két-három régész, s néhány egyetemista is van egy ásatáson... Hajdú Zs.: A kiállítótér második fele „A halotti kultusz" címet kapta... Marton Erzsébet: Amelyre Bóna tanár úr azt mondta volna, hogy a római kor alapvetően békés és szakrális volt... Hajdú Zs.: A szarmata kort bemutató tárlókat Istvánovits Eszter és Nepper Ibolya közösen rendezték be. A gyöngyöket felfűzték, a restaurátor lányok még fel is AVAVAY««*, 86
