Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
ж Múzeumi Hírlevél m gazdasági intézete. Albrecht idejében létesült a mosom Cukorgyár, amit azután Kühne Ede vásárolt meg. A főhercegi birtok üzemei közül kiemelkedett a Magyaróvári Uradalmi Műmalom. A 20. század elején az uradalom Frigyes főherceg kezébe került. Az I. világháború idején a főherceg volt a Monarchia haderejének főparancsnoka. A világháború lezárása után Ausztriában köztárasági államforma és szocialista vezetésű kormányzat alakult. Frigyes nem volt hajlandó letenni az új rendszerre az állampolgári esküt, ezért ausztriai birtokain nem élhetett. A halbturni (Féltorony) kastély helyett lakhelyül az óvári felújított intézői lakot választotta. Magyaróvári lakosként élt egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig. A helyiek szerették, nagy népszerűségnek örvendett „Magyaróvár első polgára”. Frigyes főherceg és fia, Albrecht gyakran szerepelt a helyi sajtóban, minden tettük társadalmi eseménynek számított. Noha elődeik soha nem laktak Moson megyében, őket mégis befogadták, életük története ma is foglalkoztafia Mosonmagyaróvár lakosságát. Enzsöl Imre - Thullner István NYÍREGYHÁZA Alpár Ignác és Nyíregyháza Városi Képtár 2002. március 14. - április 21. A historizáló-eklektikus magyar építészet egyik legtermékenyebb, legtöbbet foglalkoztatott mesterét Alpár Ignácot (1855-1928) alig ismerjük. Négy évtizedes alkotó pályája során több mint kétszáz épület fűződött nevéhez a történelmi Magyarország területén. A dokumentatív kiállítás e gazdag életmű helyeire és színes fotókkal legkiemelkedőbb banképületeire irányítja a figyelmet: Magyar Nemzeti Bank, a Tőzsde palota (ma Televízió székház), a pesti hazai első Takarékpénztár (ma Pénzügyminisztérium), Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium). Nyíregyházára Alpár az 1890-es években több jelentős épületet tervezett, melyek máig meghatározzák a városképet: a Megyeházát, a Korona Szállót, a Színházat, az Evangélikus iskolát és később a gimnáziumot. A Színház épület utóbbi években történt renoválása teszi aktuálissá Alpár Ignác munkásságának felvillantását a Városi Képtárban. A kamara anyagot a harmadik teremben munkatársainak, követőinek tervei egészítik ki. B.É. QÍ. L Uj állandó kiállítások A csillagos ég lakói Fejezetek a temetkezés és a halotti kultusz történetéből - új állandó régészeti kiállítás az idén százéves Déri Múzeumban Debrecen Kulturális örökség-e a föld? S kié az égbolt? E két világot az ember szeretteinek eltemetésekor mindenképpen szeretné valahogy összekötni, és e kapcsolatot „örökké” felügyelni, kézben tartani. Ugyanakkor mindez megmosolyogni valóan kisszerűnek tűnhet, hiszen azt tartja a mondás, hogy „minden ember kétszer hal meg. Egyszer, amikor eltemetik, és még egyszer akkor, amikor az utolsó ember is meghal, aki még emlékezett rá." (Geert Mák: Amszterdam.) Biztos sorsunk tehát a feledés. És mégis, minden alkalommal meghatja az embert az igyekezet, amivel a halott mellé helyezett okkerfestékkel, ruhákkal, ékszerekkel, étellel-itallal szerették volna meghosszabbítani szeretteik „életét” a halál birodalmában. Be kell vallanunk, hogy a régészet tanúsága szerint ez az igyekezet - a történelem viharainak esetlegességét figyelembe véve - sikerrel is jár. Amennyiben sikernek számít, ha a földgyaluk elől a múzeumokba menekítik a házak és sírok leleteit. Hangsúlyozom: a leleteit. Mert az eredeti jelenség, úgymint a házalap és a sírgödör örökre eltűnik, hiszen nem kőből épített piramisokról és kastélyokról van szó, hanem sírok, cölöpök, tapasztott padlók és gerendák földbe mélyedő nyomairól. Mindezt őrzi egy jó fénykép, térkép és rajz: a dokumentáció a múzeumok adattárában. Az egyszerű ember mindebből semmit sem lát, csak a földgyaluk porát és a negyven fokban hajladozó régészeket, ecsettel, kisseprűvel - s félév múlva gondtalanul keresztülhajt az autópályán, nem is gondolva arra, hogy alatta pár méterrel nemrég még ötezer éves sírokat csomagoltak ládákba, zacskókba, dobozokba. Kezdjük a végén. Mármint a kiállítás rendezőinek elképzelése szerint a kedves látogató összegzésként, a végén kanyarodik be abba a kis kör alakú „szentélybe", ami e terem közepén áll. A belépőt az alábbi felirat fogadja: A halálnak nagy hatalma van az élők szemében. Van országa, vannak istenei, szellemei és lakói: a mi halottaink. Ok abban a másik világban olyan kötött szabályok szerint élnek, melyeknek gyökerei 84
