Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
m Múzeumi Hírlevél m Az első teremben látható Triptichon a kiállítás tiszteletére készült. A második terem a sivatagé és fényeié. A két fal is felelget egymásnak - ez már a rendező, Jerger Krisztina koncepciója - a jobboldal a kissé szürrealisztikus képeké, a baloldal a realisztikusabb megközelítésé. Szilárd Klárát mindenek előtt a tiszta színek és a fények változásai izgatják - mindez a sivatagban: A barokkos keretbe foglalt kiszáradt, repedezett földtől a puritán fehér keretbe tett realisztikus csendéletekig. A harmadik teremben az üvegtervek vázlatait látjuk. Valamennyi megvalósult már - főként Izraelben. A negyedik, paravánokkal tagolt kis terem - amely a Chagall kismunkák idején is jól vizsgázott - az akvarelleké. Jerger Krisztina szerint ez egy nehéz műfaj, s Szilárd Mára ennek egyik legkiválóbb mestere. Határozott ecsetkezelés, tiszta színek jellemzik e műveket - a szakemberek szerint az akvarellek festésekor nem lehet hibázni! Ajánlom e kiállítást mindenkinek, aki szereti a ragyogó színeket. A szerk. Tahin Gyula: Petra - Fotókiállítás Mai Manó Galéria 2002. március 17-ig Petra ősi romterülete Jordánia legfőbb turisztikai látványossága. Ammantól, a fővárostól délre, körülbelül kétszáz kilométerre található. A nabateus törzsek a Kr. e. 4. századtól települtek le a hegyekkel körülvett területen; innen ellenőrizték a kereskedelmi útvonalakat. A település egy időre a nabateus királyság fővárosa lett, fénykorában csaknem harmincezren lakták. A területet homokkő sziklafalak szegélyezik. Ezekbe vájták be a Petrára jellemző díszes homlokzatokat és termeket, melyek főleg temetkezési és vallási szertartások színhelyei voltak. Kr. u. 106-ban a rómaiak elfoglalták. A kereszténység első évszázadaiban püspöki székhely volt. Az iszlám térhódítása után a város szerepe csökkent, több mint ezer évig az ismeretlenség homálya takarta. A világ számára 1812-ben, Johann Burckhardt beszámolója nyomán nyílt meg újra. Az 1980-as évek közepéig a sziklába vájt üregeket beduinok lakták. A kormány ekkor a számukra épült új faluba költöztette őket; azóta a turisták ellátásáról gondoskodnak. Metszetek a múltból - 19. századi emlékek a Ferencvárosról Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény 2002. április 15-ig Széna piac, első lóverseny, Mária Terézia laktanya, közvágóhíd, honvéd-menház, Danubius-kút, fővámház, Gizella-malom, elevátor. Budapest történetének jeles eseményei, színterei, középületei. Máig valamiféle megmagyarázhatatlan nosztalgiával tekintünk rájuk, vagy éppen sajnálkozunk elmúlásukon. Még ha állnak is, többnyire emlékeinkben maradtak meg, nem fényképezik őket, tudósítások nem szólnak róluk. Pedig a képi megjelenítés hőskorában, a sokszorosító grafika magyarországi megjelenésekor előszeretettel ábrázolták fametsző mestereink ezeket, a főváros duzzadó életerejét, megállíthatatlan növekedését megtestesítő újdonsült építményeket, városszépítészeti remekeket. Az 1896-os millenniumi esztendőre a két évtizeddel korábban megindult ipartelepítéseknek, raktár-és pályaudvar építkezéseknek köszönhetően a kerület serdülő éveit maga mögött hagyva a főváros nélkülözhetetlen felnőttjévé vált. A negyedik legnépesebb városrésszé, Budapest vitalitásának meghatározó tényezőjévé. A kamaszkor elmúltával párhuzamosan a metszetábrázolások is kiszorultak az újságok oldalairól. A fényképek nyomdai reprodukálásának lehetőségével eltűntek a polgári élet mindennapjaiból az emberi kéz rajzolta alkotások. A műfaj legkiválóbb képviselői a képzőművészet területén folytat-80
