Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
sí Múzeumi Hírlevél m Fókusz Múzsák kertje - a magyar múzeumok közös kiállítása Budapesten, az OSZK-ban Látható: 2002. február 15. - április 30. Részlet Trogmayer Ottó megnyitón tartott beszédéből A rendkívül művelt, széles látókörű főnemes, Széchényi Ferenc könyvtára és gyűjteménye nem egyik pillanatról a másikra született, hanem évtizedek céltudatos munkájának gyümölcse, melyben nyilván az elődöktől örökölt műtárgyak, drága metszetek, könyvek is benne foglaltaknak. Az adományozó szándékot talán elősegítette a Bécsbe, kamarai tulajdonba áramló magyarországi kincsek - köztük a nagyszentmiklósi és szilágysomlyói kincs - sokasága, melyet az akkor érvényes törvények szentesítettek. Ugyan mi vezérelhette agyát és szívét az eladdig példa nélkül álló önzetlen felajánlásban, hiszen más főuraknak bizonyára sokkal gazdagabb műgyűjteményük volt kastélyaikban, palotáikban. Talán kortársait felülmúló műveltsége, becsvágya, hazaszeretete, a nemzet iránt érzett elkötelezettsége, vagy egy olyan emberi sérelem, melyet így tudott visszautasítani? A magas kitüntetés, az aranygyapjú, melyet megérdemelten kapott meg, avagy az országgyűlés elismerése biztosan nem motiválta. Saját szavaival, így indokol: „Megtiszteltetésnek és örömnek tartom, hogy mindezt kedves hazám hasznára önként és jóakaratúlag hagyományozhatom." Példája itthon egyedülálló, világszerte is alig van párja. Talán a brit világbirodalom születésével egyidős British Múzeum története az a párhuzam, melyet példaként felemlíthetünk. Olivér Sloane, majd Hans Sloane londoni orvosok ajándéka vetette meg 1751-53 között a világ múzeumainak és könyvtárainak rangsorában mindmáig az első sorban álló intézet alapjait. A parlament még Sloane halálának évében elfogadta a nagylelkű ajánlatot. A gyűjtemény, mely három osztályból állott - természettudományi tárgyak, nyomtatványok, kéziratok -, 1759. január 15-én nyílt meg a nagyközönség előtt. A régészeti osztály termeit csak 1801-ben rendezték be. A példát követően, gyors ütemben nagy számú újabb adományozó olyan mennyiségű műkincset zúdított a gyűjteményre, hogy rövidesen új épületet kellett emelni a régi palota helyén, mely 1823-57 között fel is épült. Természetesen nemcsak adományozók voltak, hanem, miként nálunk a Jankó vich gyűjtemény, úgy Londonban a híres Elgin márványok is pénzért jutottak a köz tulajdonába. A parlament 1816-ban 35 000 font sterlinget fizetett a lordnak, Jankovich Miklós gyűjteményét, mely 1846. évi haláláig birtokában volt, az 1832-36 évi országgyűlés vásárolta meg (63 000 könyv, 1266 ötvöstárgy, 174 régi fegyver, 7000 érme). Széchényi ajándéka éppen ezért új fejezetet nyitott a magyar kultúrtörténetben, megteremtette a hazai közgyűjtemények - közkönyvtárak, múzeumok - példáját, ezzel jelentősen segítve a nemzeti önbecsülés létrejöttét. Nincs szándékomban az általános, vagy a nemzeti múzeumtörténet állomásait felsorolni, ez utóbbit szinte maradéktalanul megteszi a kiállítás, inkább néhány időszak rövid összefoglalására törekszem. Az alapítástól a kiegyezésig tartó időszak az egység kora. A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés, a boldog békeidők, a gyűjtemények rohamos gyarapodását hozták. Ezek nagy része vásárlás, de nem lebecsülendők azok az adományok is melyek egyes osztályok önálló múzeummá válását elősegítették. (Pyrker László, Haynald Lajos, Xantus János, Herman Ottó és mások.) így az ezredfordulóra létrejött az országos múzeumoknak az a szerkezete, mely napjainkban is él. A vesztett háború és a trianoni katasztrófa után a konszolidáció hozta meg a harmincas évek elejére a Széchényi Könyvtárat, az Országos Levéltárat, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumot összefogó Gyűjtemény Egyetemet, mely egyúttal a többi közgyűjtemény szakmai felügyeletét is el kellet, hogy lássa. Ennek kiteljesedésére azonban már nem hagytak időt az egyre felgyorsuló események. Itt most vissza kell ugrani időben. A Nemzet Múzeumának példáját követve, a bukott forradalom után, a lassan-lassan éledező nemzet sorra alapítja városainak múzeumait, melyek száma a millennium éveiben megsokszorozódott. A teljesség idénye nélkül: Győr (1858), Gyula (1868), Jászberény (1873), Nyíregyháza (1868), Sopron (1867), Szeged (1883), Szombathely (1872), Székesfehérvár (1873), Budapest (1887), Szentes (1897), Tiszafüred (1877), Szekszárd (1896), Debrecen (1902), Pécs (1898), Kecskemét (1894). Ugyanez a korszak szülte Kolozsvár, Versec, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Arad, Temesvár, Kassa, Komárom, 73 Régészeti feltárás a Hortobágyon 1910-ben A Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállítása 1899-ben. Klösz György felvétele
