Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-10-01 / 10. szám

JTúzeumi Hírlevél m A könyvtár speciális állományából és az „örökölt” hagyományokból adódik, hogy nem az ETO szak­rendszerét használja, a könyvtári mű helyét cso­portjelzés és csoporton belüli folyószám (numerus currens) jelöli. 1994-től elkezdődött a számítógépes nyilván­tartásba vétel (ISIS), a beérkezett periodikumok és könyvek (8.900 tétel) már így kerülnek feldolgozásra. A szakkönyvtár korlátozottan nyilvános, elsősorban a megyei múzeumok igazgatóságának munkatársai használják, de az iskolások, felsőoktatásban tanulók részére, valamint külső kutatók részére is biztosítja a kutatást. Pató Mária, könyvtárvezető Az alábbiakban bemutatjuk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeum legújabb kiadványait: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 Latinból fordította és közreadta: Benedek Gyula. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2002. 262 p. ill. (Documento Historica VII.) A kötet Kunszentmárton középkori és kora-újkori történetének az írásos forrásait kísérelte meg össze­gyűjteni és magyar nyelvre fordítva közzétenni, mind­azonáltal úgy, hogy az előtalált középkori okleveleket és iratokat kivétel nélkül közük, míg a későbbiekben válogattak. A megtalált források időben nem szóródnak arányosan. Elegendő forrást csak a 16. század má­sodik feléből és 1711 után találtak, így folyamatos, összefüggő történeti képet nem lehetett alkotni. Kun­szentmárton történetének kutatottsága jónak nevez­hető. Köszönhető ez elsősorban ifi. Dósa Józsefnek, aki főleg egyházi szempontok alapján annyi forrást kutatott fel, hogy azokból egy kisebb monográfia állhatott össze. Valamint a 18. századi mindenkori senatusának, mert tudatosan gyűjtötték a régebbi kunszentmártoni okleveleket-iratokat, és azokat a település jegyzőjével bevezettették a mindenkori tanácsülési jegyzőkönyvekbe. Az oklevelek és az ira­tok közlésekor a következő szempontokat követték: törekedtek a teljes szövegű közlésre, a zövegkihagyás­­sal csak abban az esetben éltek, ha kiolvashatatlan szövegrészek kerültek elő. Ugyanakkor kénytelenek voltak hézagpótlásra, tartalmi kivonatokban (regesz­­tában), valamint feljegyzésben (memoriale) rájuk maradt forrásokat is beiktatni. A magyar nyelvű forrásokat átírták a helyesírás mai szabályai szerint, valmint a hézagmentesen írt szövegeket mondatokra és új bekezdésekre tagolva közük. Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig (A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga) Szerk.: Cseri Miklós-Tárnoki Judit. Kiad.: Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre-Szolnok, 2001. 503 p. ill. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 58.) A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Damjanich Múzeum által szervezett tudományos rendezvény­­sorozat ez alkalommal a Kárpát-medence népi épí­tészetének történeti előzményeit vitatta meg. Ebben a törekvésükben elsősorban a régészet eredményeire támaszkodtak, kiegészítve azt történeti és néprajzi forrásokkal. Céljuk az volt, hogy új eredméynekkel és publikálatlan adatokkal bővítsék tudásunkat, vala­mint az eddigi eredmények összegzésével próbálják meg az ezredfoduló környékének kutatási szintézisét kialakítani. A tanácskozáson magyar őseink és rokona­ink lakáskultúrájának három időszakát ölelték fel: a honfoglalás és Árpád-kor, a késő középkor és az újkor népi építészetét. Ez a konferencia egysersmind a régészet és a néprajztudomány szükségszerű össze­fonódásának, egymásra utaltságának, a két tudomány együttműködésének is példamutató tanúsága. Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22-23-án Szolnokon. Szerk.: Tolnay Gábor. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2002. 214 p. ill. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 58.) 1999. novemberében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ülésszakot tartottak Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban. Itt adtak számot az elmúlt időszak tu­dományos tevékenységéről. Miután a múzeum feladatát képezi a begyűjtött anyagok feldolgozása és ezeknek tanulmány formájá­ban való közreadása, ennek a célkitűzésnek szerettek 313

Next

/
Thumbnails
Contents