Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-10-01 / 10. szám
m Múzeumi Hírlevél m volna eleget tenni a beszámolók elkészítésével. A tudományos ülésszak lényeges feladata volt az egymás kutatásainak megismerése, a megállapításokról kialakult viták, esetleg módosult álláspontok, vélemények, árnyaltabbá tették az eddigi kutatási eredményeket. A tudományos ülésszakon elhangzottakból született meg ez a kötet, melyben a térség régészeti, néprajzi, irodalom- és művészettörténeti témáiról szóló írások olvashatók. Az egyes tanulmányok foglalkoznak hely- és tájtörténeti és tájökológiai kutatásokkal, a jászok viseleti korszakaival és jellemzőivel, nagyheti, születés körüli szokásokkal. Képet kaphatunk Közép-Alföld fazekasságáról és egy hangszerkészítő műhelyről Tiszaroffon. Olvashatunk az öntevékeny társadalmi szervezetek történelmi földrajzi elemzéséről, Magyarországon 1878-1996 között, a jászsági természetkutatásról és az 1930-as években megkezdett Alföld-fásítási programról. Kaposvári Gyöngyi, Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett irodalomtörténeti kutatásokról számol be, Pató Mária pedig egy híres újságíróra, Vezéry Ödön szolnoki főszerkesztőre emlékezik. Újabb adatokkal szolgál Szebenyi Nándor, korabeli dokumentumok alapján a Szolnoki Művésztelep történetéhez, Zsolnay László pedig a megye barokk kutatásáról ír, mely kutatások a megye azon területeire terjedtek ki, amik az Egri Egyházmegyéhez tartoznak. Társadalom kultúra természet Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére. Szerk.: Barna Gábor. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Karcag-Szeged- Szolnok, 2001.305 p. ill. E gyűjteményes munka a 60. születésnapját ünnepelő, kiváló néprajztudós Bellon Tibor tiszeteletére készült. A hazai tudományos- és közélet, de a szélesebb nyilvánosság is jól ismeri műveit, oktatói és múzeumirányítói, szervezői tevékenységét, de legalább ennyien kerülhettek kapcsolatba vele az elmúlt évtizedekben az írott elektronikus sajtó kiadványaiban és műsoraiban. Bellon Tibor, mint az Alföld, a Tisza-vidék szakavatott kutatója, hosszú évtizedek óta igyekszik feltárni a táj, a tiszai nép múltját, hagyományait, életformáját. Munkássága olyan szerteágazó, hogy önmagában e ténynek tanulmányt lehetne szentelni. Ez a kötet felvállalja ezt a feladatot és tanulmányaival is igyekszik hozzájárulni az Alföld, aTisza-vidék néprajzának minél teljesebb feldolgozásához. Az első fejezet „Jászkunság műveltsége és társadalma " címmel olyan tanulmányokat tartalmaz, melyek a mezővárosi kultúra kialakulásával, a tanyavilág állapotával, a jászsági állattartási szokásokkal foglalkoznak. A „Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei" között olvashatunk az alföldi ember és a folyók hosszútávú kapcsolatáról, a hagyományos közösségek időhasználatának eltérő vonásaival, a helyi társadalom vallásosságáról, a család, a gazdálkodás és a társadalom kapcsolatáról. Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra fejezetben a szerzők foglalkoznak Latorca és völgye néprajzával, a Közép-Tisza vidék madarászási szokásával, és a tárgyi kultúra jellegzetes darabjaival, mint például Katona Lajos huszármotívumos mázas kerámiáival, a mustnyerés archaikus eszközével. Az utolsó részben a karcagi múzeum megalapításának és első leltárának dokumentumait, a kisújszállási Jermy Gusztáv természetrajzi szertár és múzeum történetét, valamint Győrffy István balkáni és törökországi kutatásait dolgozta fel a szerző. Múzeumi levelek 76-77. Szerk.: Gulyás Katalin. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2002. 201 p. ill. Régészeti tanulmányokkal induló kötetben Csányi Marietta, Cseh János, Kertész Róbert és Tárnoki Judit beszámolnak Tiszapüspöki és Törökszentmiklós határpontján végzett régészeti ásatásokról, Cseh János pedig régészeti kalandzásokra hívja az olvasókat, a VT. századi alföldi falvak világába. A néprajzi írások egyikében Kovács Józsefe, földművelés és a kenyér előállítása közötti munkafolyamatot, a termény-betakarítást, elsősorban a cséplést szerette volna megörökíteni, emléket állítva ezzel a cséplőgépek mellett dolgozóknak. Először jelenik meg az állattartással, ezen belül is a kecske tartásával foglalkozó önálló tanulmány Viga Gyula tollából, melyben a Tiszazug falvaiban végzett terepmunkának a tapasztalatait gyűjtötte össze. Rákóczifalva legrégebben felépült házának történetét követte nyomon Vas Béla, „Faluház" címmel. Kihaló szakmáknak állítanak emléket a szerzők, a kádár-, a szitás- és a kovácsmesterség történetének megismertetésével. Józsa László a szentesi görögkeleti egyházközösség múltját kutatta az aradi püspöki levéltárban fennmaradt adatokból, szintén levéltári kutatásokról számol be Karczagi Gábomé, aki a Felsővályi Vincze család életét kutatta a XVIII. századi Túrkeviben. 314