Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-10-01 / 10. szám
m. Múzeumi Hírlevél m kát, konferenciákat szervez, továbbá megjelenteti a Barbarikumi Szemle című folyóiratot, melyben a fenti kutatási területet érintő tudományos cikkek kerülnek közlésre. A szervezet jogállása: közhasznú szervezet, a Társaság éves tagdíja 2000 Ft, mely összegért a tagok megkapják a Társaság kiadványait, és rendes tagjai lesznek a közgyűlésnek. A folyóiratba leközlendő cikkek leadási határideje 2002. november 1. Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt! Cím: Barbaricumi Régészeti Társaság, 6791 Szeged, Vadliba u. 19. E-mail: wilig@freemail.hu Wilhelm Gábor, elnök Konferencia Ennek kapcsán 2003. június 28 - 29-én Orosházán a Szántó Kovács Múzeum és a Barbaricumi Régészeti Társaság közös rendezésében szarmata-kori konferenciát szervezünk, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az előadások anyagát a Szántó Kovács Múzeum Évkönyvében kívánj uk közzétenni. A két napos rendezvény várható teljes költsége 6.000 - 8.000 Ft/fő között lesz, mely összeg magában foglalja az igény szerinti szállást és az étkezést egyaránt. A jelentkezéseket 2002. december 31-ig a Szántó Kovács Múzeum (5900, Orosháza, Dózsa György út 5., 68/412-853, e-mail: rozo30@hotmail.com), vagy a Barbaricumi Régészeti Társaság (6791 Szeged, Vadliba u. 19.) címére kérjük. Rózsa Zoltán Wilhelm Gábor múzeumigazgató a Társaság elnöke Műtárgyvédelem, restaurálás A polgárdi „tripus" 1878 májusának elején a Fejér megyei Polgárdi község melletti Kőszárhegyen egy szilvafa kivágásába kezdtek. A földből azonban nemcsak a fa gyökerei, hanem egy mindmáig páratlan régészeti lelet, egy későrómai ezüst összecsukható állvány töredékei is kifordultak, amelyeket még az előkészítés évében összeállítottak és egy háromlábú állvány (tripus) formájában rekonstruáltak. Az 1878-ban előkerült töredékek tripuszként való értelmezése és kiegészítése egyértelműnek tűnt, hiszen Európa múzeumai már akkor is nagy számban őriztek ilyen típusú leleteket. Ezek a bronzból, nagyon ritkán ezüstből készült állványok olyan asztalokhoz tartoztak, amelyeknek a lábait egymástól tetszés szerinti távolságra lehetett kinyitni. Állítható fesztávolságúk miatt bármikor összecsukhatok és hordozhatók voltak. Az összecsukható állványokat gazdag családok használták háztartásukban, általában ünnepi lakomák alkalmával felállított hordozható tálalóasztalként. A Polgárdin előkerült nagyméretű, ezüst asztalállvány ezért egy nagyszabású ezüst asztali készlet tartozéka lehetett. Az állvány koronázó szoborcsoportjai tengeri kentaurt és rajta ülő néreidát ábrázolnak. A két oldalán gyöngysorral díszített lábakon kétharmad magasságban levélkehelyből kiemelkedő griffalakok láthatók. A talapzatot delfinen lovagoló, feltartott kezével szigony tartását imitáló gyermekalak díszíti. Az előkerült két láb és a hozzájuk tartozó összekötő pántok igen jó minőségű ezüstből készültek. A tárgy közvetlenül előkerülése után háromlábú állvány formájában került helyreállításra és kiegészítésre. Az összeillő töredékeket akkor durva lágyforrasztással, szegecselt alátétekkel illesztették egymáshoz. Az eltelt több mint egy évszázad alatt a forrasztások, illesztések - különösen a lábakon található fülek esetében - a műtárgyban levő feszültségek hatására elváltak, szétestek. A tripus nem tudott stabilan megállni a lábán, sem kinyitott, sem összecsukott állapotban. Kiállítása ebből adódóan mindig nehézségbe ütközött. A hamarosan megnyíló, új, állandó régészeti kiállítás kapcsán ezért sort kellett keríteni a polgárdi ezüstállvány ismételt restaurálására és ezüstöntvény másolatokkal való kiegészítésére (Veres Kálmán szobrászművész munkája), A közelmúltban befejeződött restaurálás során fény derült a korábbi problémák okára. Az egyetlen eredeti állásban megőrződött, keresztpántokat rögzítő fül a keresztpántok és a fülek egymáshoz viszonyított helyzetét 90°-ban határozza meg. (A fül helyzete nem deformálódhatott, mert az a lábbal egybeöntött és a tövénél igen vastag.) A három- és a négylábas konstrukció között a legfontosabb eltérés a következő: a lábhoz és a csúszópántokhoz rögzített, keresztpántokat tartó fülek egymás által bezárt szöge a tripuszoknál (háromlábú állvány) 60°, míg ugyanez a quadripuszoknál (négylábú állvány) - a polgárdi asztalállványhoz hasonlóan - pontosan derékszög. Az első helyreállítás során is az egyetlen megmaradt fül állásából indultak ki. A többi fület is abban a szögben helyezték vissza, ahogyan ez az egy állt. A 304
