Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
m Múzeumi Hírlevél m Bódva völgye. A „vidoran folydogáló Bódva" kies szépségű vidékéről 1956-ban jelent meg a Szabó Béla írta és fényképezte Bódva-völgyi képeskönyv. Több mint negyven év után készült el ez a kötet, melynek szerzői, kiadói valamennyien kötődnek valamilyen módon e vidékhez. Szeretetük és felelősségérzetük adta, diktálta minden lépésüket a könyv létrehozásáért. A történelmi Borsod és Torna vármegye települései itt a Bódva mentén szintén kívánkoztak a képes bemutatkozásra. A millennium jó alkalom volt a számbavételre, az összegzésre, a figyelemfelhívásra. Mind a bevezető természeti és történeti részben, mind a régi és az új értékektől függően egy-két oldalas településbemutatkozásokban a hagyományokra alapozott, megvalósult, vagy megvalósulásra váró lehetőségekre igyekeztek felhívni a figyelmet, értő fotósok segítségével. A Bódva folyási irányával szembe haladva, kitérőket téve jobbra és balra a patakok völgyeiben fekvő falvakba, viszik el az ideérkezőt a könyv lapjain. Megemlékeznek a könyvben a vidék hű fiairól, neves közéleti embereiről, a múltban és a jelenben működő hatékony szervezetekről. Szent vegetáció Szerk.: Wohlné dr. Nagy Ágota. Kiad.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp., 2002. 99 p. ill. A könyv címadó versét Reményik Sándor 1925-ben írta. Költeménye méltó keretbe foglalja azokat az egyszerű növényeket, zöldségeket, szerény külsejű, ám annál értékesebb, vagy éppen veszedelmesebb gyógyító erejű „füveket” , amelyeknek a képei a Mezőgazdasági Múzeum kiállításán, éppen a költészet napján kerültek bemutatásra. A kiállítás alapgondolata, a „találd meg az egyszerűben a nagyszerűt” szerencsésen párosult Olexa József képzőművész sajátságosán kifinomult ábrázolásmódjával, a szokatlan, meghökkentő ötletek szeretetével. A könyvet azoknak a növényeket, költészetet és képzőművészetet szerető embereknek állították össze, akik eljöttek megnézni a tárlatot, és róla valami emléket is szeretnének megőrizni, továbbá azoknak, akik azt már - a kiállítás bezárása után - nem tudták megtekinteni. Érckutatások Magyarországon a 20. században Szerk.: Szakáll Sándor és Morvái Gusztáv. Kiad.: Miskolci Egyetem, Könyvtár, Levéltár, Múzeum, Miskolc-Rudabánya, 2002. 247 p. ill. (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. Szerk.: Zsámboki László. XIII.) A Miskolci Egyetem, a Herman Ottó Múzeum és az Érc- és Ásványbányászati Múzeum gondozásában megjelent legújabb kötet az elmúlt ötven év érckutatásairól beszámoló cikkek gyűjteménye. A szerzők mindegyike hosszabb-rövidebb ideig maga is részese volt az általa megírt történetnek, így a személyes élmények teszik érdekesebbé és hitelessé a leírásokat. A tanulmánykötet kezdeményezőinek szándéka az elmúlt ötven év kutatástörténetének megőrzése az utókor számára, a szerzők többsége azonban kötelességének érezte, hogy az ötven évet megelőző korok kutatásairól is megemlékezzen. Ez teljesen indokolt a mátrai, a tokaji, a rudabányai lelőhelyeknél, ahol a távoli múltba visszanyúló fémfelhasználásról lehet beszélni. A többi, a mai korszerű technika által használt fémek (alumínium, mangán, urán) története is túlnyúlik a célba vett ötven éven, még akkor is, ha nálunk lelőhelyére csak ebben az időszakban találtak (urán). Az elmúlt ötven év kutatási tapasztalatainak nyomtatásban való megjelentetése tanulságul és egy új bányászati felvirágozásnál kiindulópontul szolgálhat ajövendő generációnak. Ezért a tanulmánykötet összeállításának kezdeményezői úgy vélik, hogy ebben a kötetben nem szereplő érclelőhelyek (Telkibánya, Pátka, Gánt, Fenyőfő, Iharkút stb.) kutatási tapasztalatainak közlésére lehetőséget kell biztosítani egy második kötetben. A Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve XXV. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Kiad.: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 2001.248 p. ill. Az évkönyv első részében történelmi tanulmányokat találunk. Puntigán József űz I. világháború utáni Nógrád-megye északi területeit vizsgálta, ahol a városokat, falvakat idegen katonaság szállta meg. A szerző szól a felvidékről, s benne Nógrádról, Losoncról a hatalmi érdekek érvényesülését érvényesítő szervezetek jelentéseiről. Ehhez kapcsolódik Suba János írása is, aki a magyar-csehszlovák határszakasz határköveinek történetét tekintette át 1921-1925 között. Szluha Márton a Szluha család történetét kutatta, akik a 18. század első felében jelentős szerepet játszottak Salgótarján életében. Szvircsek Ferenc a Balassa család kronologikus eseménytörténetét tárta fel, bemutatva egyben Liptó vármegyét, a történeti Magyarország egyik legészakibban fekvő vármegyéjét, az 1200-as évektől az 1800-as évek közepéig. Vágvölgyiné Bene Orsolya tanulmányában a Békepárt öndefiníciójának kialakulási folyamatát és érvrendszerét vizsgálta. Részletesen foglalkozott az akkori politikai helyzettel, a kulcsszereplőkkel, a párt megalakulásának körülményeivel, megnyilvánulásaival és állásfoglalásaival. „Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről” című írásában Zólyomi József а kutatásai során a megyében talált szerződéseket dolgozta fel. Ezekből megismerhetjük a kor malomtípusait, a malom tulajdonosának és bérlőjének kötelezettségeit, a jövedelmek megoszlását, a molnárok lakáskultúráját, más források felhasználásával az ekkor még működő malmok jövőjét. 282
