Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
<m Múzeumi Hírlevél m A néprajzi tanulmányok között olvashatunk a népművészeti alkotásokon található feliratokról, az iskolai női kézimunka-oktatás történetéről Magyarországon, a polgári textíliák feliratairól a 19-20. században és a Nógrád megyei feliratos paraszti textíliákról. Verebély Kincső a hímzéseknek egy sajátos kompozíciójú és technikai kivitelű fajtáját a mintakendő történetét, használatát követte nyomon. Lengyel Agnes az írás-olvasás gyakorlatának a paraszti műveltségben való sajátos megnyilvánulásait levéltári források, 19. század végi 20. század elejei statisztikai kimutatások és néprajzi-történeti adatok segítségével mutatta be. Régészeti témában Vaday Andrea beszámolt a Salgótarján, Ipari-Park II. feltárásáról. Végül a természettudományos rovatban Hír János az Észak-Magyarországon elterjedt Sajó Völgyi Formáció, vagy nem tengeri szarmata néven ismert képződmények szisztematikus gerinces őslénytani vizsgálatának első eredményeit közölte. Jéki László: Vasasok Vasason Vasbányászat és vaskohászat a középkorban. Kiad.: Arteria Studio, Bp., 2002. 61 p. ill. A szerző, bár nem történész, de családi kötődései miatt is Vasas története, nevének eredete mindig foglalkoztatta. Időről-időre könyvtárakban búvárkodott és sok érdekes információt gyűjtött össze. Ezeket az olvasmányaiból levont következtetéseket foglalja most össze kötetében. A téma irodalmának bemutatásánál a lehetőség szerint teljességre törekedett. Ezért idéz olyan 19. századi szerzőket is, akiknek a munkája ma már csak tudománytörténeti érdekesség. Az irodalom feldolgozása után sikerült néhány kérdést tisztáznia, mások nyitva maradtak. Arra a következtetésre jutott, ha volt Vasason vasbányászat, akkor az a régi falutól nem messze északra, az egyik patakvölgy közelében lehetett. Kutatásai kiterjedtek a vasas név eredetére, kapcsolatára a bányászattal. Foglalkozik a vasbányászat alakulásával a honfoglalás előtt és után, megkísérli a Vasas környéki, feltételezett középkori vasbányászat tényleges helyének körülhatárolását, ismerteti a vasbányászat technológiáját és a mecseki vasércbányászat régészeti kutatásait. A Türr István Múzeum kincsei A bajai múzeum 20. századi képzőművészeti gyűjteménye. Összeállította és az előszót írta: Kovács Zita. Kiad.: Türr István Múzeum, Baja, 2002. 14 p. 48 t. ill. A két világháború közötti magyar festészet történetének sokarcúságát, meghatározó vonásait felmutatva ismerhetjük meg e kötetből a Türr István Múzeum képzőművészeti gyűjteményét. Tekintélyes anyagból áll e gyűjtemény és kiegyensúlyozott képet nyújt a 20. század első évtizedeinek magyar képzőművészetéről. Kovács Zita végigköveti Baja városának művészeti életének az alakulását, megemlékezik azokról a meghatározó személyiségekről, akiknek gyűjtőmunkájának köszönhetően megalapozták a későbbi múzeum értékes tárgyait. A bajai kötődésű Oltványi (Artinger) Imre tevékenységének köszönhető számos bajai kortárs magángyűjtemény kialakulása, illetve később jelentős gyűjteménnyé fejlődése is. A bajai képtár az 1930-as évek magyar múzeumtörténetében egy páratlan kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozását jelentette. A gyűjteményben egymás mellett él az 1896-ban, művészi gyökértelenségben megkapaszkodó nagybányai festészet a naturalisztikus plein-air festés magyarországi meghonosításának igényével, a népi-realista tendenciákat ápoló és azt egyfajta atmoszférafestéssel ötvöző alföldi festészettel, s mindemellett számos iskola, csoportosulás, vagy magányos, de kimagasló teljesítményű kezdeményezés. Gráfik Imre: A nyereg Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp., 2002. 140 p. ill. (A Néprajzi Múzeum Tárgykatalógusai 6. Sorozatszerkesztők: Fejős Zoltán és Selmeczi Kovács Attila) A tanulmány és a függelékként közölt műtárgykatalógus, valamint a hozzá kapcsolódó kiállítás - áttekintve a Néprajzi Múzeum nyereggyűjteményét - a néprajzi leíráson és rendszerezésen, valamint az etnológiai vonatkozások értelmezésén túl a kollekció bemutatásával megkísérli felvázolni a magyar kulturális örökség, az anyagi műveltség egy kiemelkedő jelentőségű tárgyának kultúrtörténetét. A nyereg történetéről, típusairól szóló fejezetben olvashatunk az európai nyergekről, melyeket a köznyelv úgynevezett keleti, illetve nyugati típusként jelöl meg. Sor kerül a nyereg alakulásának fejlődésének a leletanyagokon keresztül való bemutatására. Áttekintve a két alaptípus közötti eltéréseket a következő részben a magyar nyereg legfontosabb jellemzőit, ismérveit tekintik át. A nyergesek, nyereggyártók a nyereg készítésévelfoglalkozómesteremberekvoltak.Anyeregkészítés történetét vizsgálva kiemelt figyelmet szenteltek a kötetben a szíjgyártóknak is. A magyar nyereg-huszámyereg párhuzam, illetve viszony alakulástörténete kapcsán - a már korábban idézett adatokon túl - összefoglaló jelleggel kitérnek a hátaslónak a hadviselésben betöltött szerepére. A Néprajzi Múzeum mintegy száz példányra tehető nyeregkollekciót őriz. A nyergek mennyisége, a kollekcióban előforduló típusok, illetve azok változatai jó kiindulási pontot szolgáltattak a szerzőnek a magyar nyereg alakulástörténetének felvázolásához és a hátalás, nyergelés népi/paraszti gyakorlatának kutatásához, gyűjtési/használati hely szerinti területi szóródáshoz. A könyvet a múzeum nyereggyűjteményéről készült színes képek teszik még érzékletesebbé. 283
