Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-01-01 / 1. szám
m, Múzeumi Hírlevél m események Ezek között gyakran kiemelkedő szerepet játszanak a különböző egyházi ünnepek, a vallási felekezethez való tartozás. Karácsony Zoltán egy kalotaszegi falu, Inaktelke példáján keresztül vizsgálja a hagyományokhoz való viszony alakulását. Az inaktelki táncélet iránt a kutatók viszonylag korán érdeklődtek, és megkezdődött a módszeres dokumentálása és feltárása. Ez a munka visszahatott a falu életére is. A tudományos érdekélődés a falu táncéletének a felbomlását jelentősen lassította. Ezzel párhuzamosan megváltozott a táncélet belső értékelése, a néptáncról kialakított kép és általában a hagyományok megítélése. A szolnoki Damjanich János Múzeum 1999 decemberében felállított állandó történeti kiállítása mellett -Városi polgárok a századelőn - megjelentetett egy történeti szakirányultságú kötetet három önálló tanulmánnyal. Peterdi Vera egyszerre tesz kísérletet a kiállítás és a kísérő tanulmányok elemzésére. A „Tabló” rovatban Fejős Zoltán Gordon Mathews könyvét ismerteti, melyben a szerző arra keresi a választ, hogyan írható le, tanulmányozható, értelmezhető a mai, globálisnak mondott korban az emberi magatartás és kulturális identitás széles körben vitatott problémája. Havasréti József ír Gábor Kálmán: A középosztály szigete című könyvéről. Ezzel a könyvvel bővíti az ifjúságszociológiával, ifjúsági kultúrával foglalkozó hazai szakirodalom körét, másrészt a Sziget Kulturális Fesztivál elemzésével hozzájárul az egyik legjelentősebb, sokat vitatott hazai kulturális esemény alaposabb megismeréséhez. Christian Bromberger könyve, melyet Körösi Katalin ismertet, a burgundiai kistermelők technikai újításaitól a tweedöltönyökön át az iráni fodrászüzletekben használt ülőalkalmatosságból nagy értékű orvosi műszer részévé avanzsált székig tíz tárgy pályafutását követi nyomon. Olvashatunk még Székesfehérvár, Kecskemét, Kalocsa városok várostörténetéről és a fotózás helyi hagyományairól, a Nap Út Könyvek sorozatban megjelent kötetről - Utazás Belső-Magaria bronzkorába -, és andalúziai kulturális antropológiai cigánykutatásról. Végül, a „Helyzet" rovatban Szíjártó Zsolt egy színházi előadásról, egy filmről és egy képről szól, az „Otthonok: valóságosak és virtuálisak" című tanulmányában. Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok Szerk.: Fejős Zoltán és Szíjártó Zsolt. Kiad.: Néprajzi Múzeum - PTE Kommunikációs Tanszék, Bp„ -Pécs, 2000. 252 p. (Tabula könyvek 1.) A turizmus, mint kulturális-társadalmi rendszer mindig több mint a szabadidő területén felmerült fogyasztói igények kielégítése, így nem szűkíthető a turizmusipar működ(tet)ésére. Az utazás, a turistáskodás sohasem tisztán személyes elhatározás dolga, hanem az idegenség, a másik és a saját kultúra közötti határok folyamatos megtapasztalásának legáltalánosabban elterjedt, nyilvános kerete és lehetősége. A turizmus az idegenekkel való találkozás legmindennapibb, intézményesült formájaként lehetővé teszi az idegenek megjelenését a saját életvilágon belül, s ezzel elgondolkodtat, kizökkent a mindennapokból.. Különböző megjelenési formáiban társadalmi csoportok, egyének keresik a választ arra, hogy egy adott társadalmi-kulturális kontextushoz kapcsolódva válaszoljanak a „kik vagyunk, hol állunk, mit tehetünk" kérdésekre. A kötet tanulmányai szólnak a Káli medence turizmusának alakulásáról, a városi turizmusról, a Sziget Kulturális Fesztiválról, mint turisztikai jelenségről, női magazinok utazási ajánlatainak a vizsgálatáról. Néhány írás az egyre fejlődő öko- és falusi turizmust vizsgálta, de olvashatunk szent helyekről a turizmus kontextusában, utaslevelekről, az utazásról, mint modern mítoszról, turizmusról Mexikóban és egy kínai tartományban. Végül képet kaphatunk a turizmusnak a múzeumokra tett befolyásáról, valamint e kapcsolat fordított esetéről, a múzeumok hatásáról a turisztikai formák alakulására. A megfoghatatlan idő. Tanulmányok. Szerk.: Granasztói Péter, Szeljak György, Tasnádi Zsuzsanna. Kiad.: Néprajzi Múzeum, 2000. 459 p. (Tabula könyvek 2.) Mi az idő? Milyen válasz adható tehát az időt firtató kérdésre? Melyik a legmegfelelőbb tudományos megközelítés, mely mindenkit kielégítő válasszal kecsegtet? A filozófiai, a biológiai, a pszichológiai, a geológiai, a nyelvészeti, az irodalomtudományi, az irodalom elméleti, a történettudományi, a művelődéstörténeti, a vallástudományi, a teológiai? Van-e mondanivalója a néprajznak - értve ezen az etnológia, az európai néprajzi, a kulturális és szociálantropológia egészét - az időről. A kötetben a néprajzkutató, az antropológus - s tágabban - a társadalomkutatók azt keresik, hogy az időnek az emberi társadalmakban milyen tapasztalatilag tanulmányozható megnyilvánulásai vannak. Azt kutatják, miben ragadhatok meg a különböző kultúrák időszemlélete, időkezelése, az időtartam elemi észlelésének különlegességei, értelmezésének sajátosságai. Hányféle idő van? - ez a néprajz mindmáig legjellemzőbb és legáltalánosabb, bár nem a legszerencsésebben megfogalmazott problémája. Basics Beatrix: Művész (ön)arcképek Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp„ 2001.44 p. 12 t. ill. A Budapesti Történeti Múzeumban rendezett kiállításon láthatók a művész(ön)arcképek érdekes együttese. 24
