Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-01-01 / 1. szám
No Múzeumi Hírlevél m Kiemelkedő művészek, kevésbé jelentősek és ismertek művei, kivétel nélkül jó munkák gyakran remekművek. A bemutatások időrendben történnek, néhány olyan képpel is találkozunk amelyik nem önarckép, hanem a mester vagy tanítvány által készített portré. A kiállítás része annak a kutatómunkának, amely a 2002-ben kétszáz éves Magyar Nemzeti Múzeumnak a nagyközönség számára ma már nem látható gyűjteményeit igyekszik bemutatni, közzétenni. Az önarcképek gyűjteménye sajátos művek együttese. Csakúgy, mint magának az arcképnek, kialakultak a rá jellemző formai szabályai. A művész ábrázolásának egyik kedvelt módja a munka közben való bemutatás: festőállványnál, műteremben, a festés és rajzolás, vagy szoborkészítés tárgyi eszközei közepette. Gyakori a rejtett célzású:felirat, ajánlások, szövegrészletek, s kialakultak a jellegzetes attribútumok is. Létezik a művészi önarcképnek azonban egy „nem hivatalos" változata is, amelyen semmilyen részlet nem utal arra, hogy az ábrázolt maga a művész. Ezek, mint bármely egyéb arcmás, az emberi tulajdonságokat kívánják érzékeltetni, visszaadni az arc jellemzésével, a portrékészítés eszközeit alkalmazva. Mindkét típus elterjedt, s a nagy európai múzeumok alapításuktól kezdve törekedtek arra, hogy kiállításaikon művész önarckép galériát is bemutathassanak a közönségnek. Ilyen galéria látható most egybegyűjtve, s e kiállítás egyúttal tisztelgés is a másfél századdal ezelőtt e munkát megkezdő múzeumi elődeink előtt. A Hansági Múzeum Évkönyve 1999-2000. Szerk.: Szentkúti Károly. Kiad.: Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár, 2001.84 p. ill. Az évkönyvben beszámolót olvashatunk a múzeum 1999-2000. évi tevékenységéről, ezen belül a múzeum feladatairól szakterületenként, valamint megtalálhatjuk a munkatársak névsorát. Pusztai Rezső a mosonmagyaróvári társas közlekedés krónikáját állította össze 1867 és 1949 között. Moson megye hivatásos katonáinak az Osztrák- Magyar Monarchia hadseregében jó karrier lehetőség kínálkozott. A tömeges kétnyelvűség, a centrális földrajzi helyzet, a magyar haza és a Habsburgok szükséges együttélésének elfogadása, segítették a közös hadseregben való részvételt. Enzsöl Imre, Kovács János mosoni származású tábornok életét, a hadseregben betöltött szerepét követte nyomon 1866-tól 1927-ben bekövetkezett haláláig. Thullner István a Moson megyei Heideboden és a heidebauerek (a mi németjeink) című írásában a Mosonvármegye német nemzetiségi lakosságának bemutatására vállalkozott. Ászt Ágnes rendhagyó ásatási jelentést tett közzé, melyben egy ásatás körülményeit villantotta fel Mosonszentmiklós-Gyepföldek ásatás körüli jogi és pénzügyi huzavonáról. Az ásatás eredményes volt. A leleteanyag jelenleg feldolgozás alatt van, részletesebb szakmai elemzésük az Arrabona kötetben várható. A 20. században oly jelentős kultúraváltás az egész hagyományos kultúra külső hatására végbement átformálódását jelenti. Városi Ágnes a kultúraváltás értékrendre gyakorolt hatását vizsgálta. A népi verselők, írók munkáinak elemzése csupán adalékokkal szolgálhat a közvetlenebb megismeréshez, de ezek az adalékok minél szélesebb körből származnak, annál inkább hozzájárulhatnak ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a népi kultúra egészéből. Aggházy Kamii: Buda ostroma 1849. május 4-21. Hl. köt. Szerk.: Hermann Róbert. Kiad.: Budapest Főváros Levéltára, Bp., 2001. ill Aggházy Kamiit könyvének megírásakor olyan had- és helytörténeti munkát írt, amely módszertanát tekintve sok tekintetben mai mikrotörténeti megközelítésre is emlékeztet. Tisztában volt Buda helyrajzával, földrajzi és katonai ismeretei lehetővé tették számára, hogy olyan munkát írjon, amelyben a már addig ismert források ellentmondásait nagyobbrészt ki tudta szűrni, s mindkét oldal nézőpontját érzékeltette. Kutatásaihoz a Magyar Királyi Hadilevéltár, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának iratanyaga szolgált. írása mentes a túlzásoktól: nem értékeli túl a honvédség, s nem becsüli le a védősereg teljesítményét. Kritikai megjegyzései nem az utókor mindentudásából, hanem a korszak és körülmények minden korábbi munkánál pontosabb ismeretéből fakadnak. A kötet sajtó alá rendezésekor a munkatársaknak dönteniük kellett abban a kérdésben mennyire ragaszkodjanak az eredeti szöveghez, illetve a hivatkozási rendszerét átalakítsák-e vagy sem. Végül úgy döntöttek, hogy a neveket abban a formában írják, ahogy az illető személyiség használta. A szöveget a jelen helyesírás alapján közük. A hivatkozási rendszernél esetenként az Aggházy által használtnál megbízhatóbb kiadású, vagy immár magyar fordításban is hozzáférhető munkákat jelölték meg. A második kötetben találhatjuk a szerző által összeállított okmánytárból azokat az okmányokat, amelyek eddig sem eredetiben, sem fordításban nem jelentek meg. A magyar levéltárakban és közgyűjteményekben található iratanyag jegyzeteinek azonosítása is megtörtént. A jegyzetek 75-80 százalékát sikerült azonosítani, ahol ezt nem tudták megoldani, ott a fejlécnél közük, hogy az okmány jelenlegi lelőhelye ismeretlen. Aggházy munkájának közzétételével Budapest Főváros Levéltára és a Hadimúzeum Alapítvány régi adóságot törleszt. 25
