Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m Ж\тт\ Hírlevél m • Kerámia és üveg készítés-technikája és eredet-meghatározása, kiemelt témakör: betemetődés utáni elváltozások a kerámián; • Fémek készítés-technikája és eredet-meghatározása, kiemelt témakör: új eredmények az ón eredetének kutatásában; • Kormeghatározás, kiemelt témakör: A középső/ felső paleolitikum átmeneti időszakának kronológiája Európában (ehhez a kiemelt témához viszont nem kapcsolódott előadás); • Biológiai anyagok vizsgálata, kiemelt témakör: Népességmozgás és vándorlások a biológiai anyagok vizsgálata alapján; • A konferencia programjában új elemként, a témakörök között önálló egységként jelent meg az állagmegőrzés/konzerválás, kiemelt témakör: Természettudományos módszerek a régészeti örökség „in situ" megőrzésében. Részben a kiemelt témaköröknek köszönhetően, de még inkább a modern előadás-technikai eszközök alkalmazásának hatására igen sok szép és látványos előadást láthattunk, hallhattunk. Az előadások zömét a gondolatok tömör összefoglalására ösztönző prezentációs programokon mutatták be. Nyilván ez generációs kérdés is, de egyes témaköröknél, különösen a geofizikai módszerek bemutatásánál úgy tűnik, hogy ez az előadások természetes közege. A földradar módszer finom rétegenként felvett spektrumainak megelevenített (animált) sorozata nem csak látványos, de az egyes régészeti jelenségek irányát, értelmezését, periodizációját is segíti. Az előadásokon ilyen jellegű eredményeket elsősorban római kori emlékekről hallhattunk, de sikeres alkalmazásokról számoltak be őskori telepek esetében is. A felvételi rács tipikusan 0,5 x 0,1 m, mélysége néhány centiméterenként állítható. A kormeghatározási előadások közül kiemelkedik M. Fuchs és G. Wagner munkája, akik Görögországban (ÉK-Pelopponészosz) az üledékképződés sebességének és az emberi beavatkozás megjelenésének / intenzitásának kimutatására a thermolumineszcens korhatározás speciális módszerét dolgozták ki. A mérés tárgya az az idő, amikor a talajfelszínt utoljára intenzív napsugárzás érte. A fellépő legjellemzőbb hibaforrást (a TL-jel nem tökéletes „nullázódását”) szisztematikus többszörös mintavétellel és a minták statisztikai módszerekkel történő kiértékelésével csökkentették. A groningeni laboratórium részéről J. van der Plicht a hamvasztott csontok korának meghatározási lehetőségeiről beszélt. A fémekkel foglalkozó szekcióban különösen a Közel-Kelet és Közép-Ázsia fémlelőhelyeiről, bányáiról hallhattunk. A konferencia kiemelkedően legnépszerűbb témaköre ebben az évben a régészeti kerámiák különféle anyagvizsgálata volt. Ez egy olyan szakterület, ahol a módszertan és a lehetőségek korlátái még sok alapkutatásra adnak lehetőséget. Az alkalmazott módszerek igen széles skálán mozognak, a kísérleti olvasztástól a kőzettani mikroszkópián keresztül a különféle speciális röntgen-diffrakciós technikákig terjedtek, a fő kérdés természetesen a műhelyek, nyersanyag származási hely, kronológiai és funkcionális különbségek meghatározása az anyag tulajdonságain keresztül. A kőzet-anyagvizsgálatokon belül - a már hagyományosnak mondható obszidián- és márványkutatások mellett - néhány különlegesség is helyet kapott, így az „odontolit” vagy csonttürkiz (fosszilis, kék színű elefántcsont) vizsgálata, valamint az ókori Méloszról bányászott aluminit (alumínium-szulfát), a Plinius által is említett alumen ókori „minőségellenőrzéséről'' hallottunk érdekes előadást. A csersavtartalmú gránátalma-lével csöpögtetve, az alumen színváltozásával tudták ellenőrizni a minőséget, ami ily módon a szennyező vastartalom korai kromatográfiás kimutatásának tekinthető. Elgondolkodtató kérdések merültek fel a régészeti lelőhelyek „in situ" védelme területén. A tudomány elsőrendű érdeke lenne ezeknek a lelőhelyeknek a megőrzése, védelme az utókor számára; ezzel ellentétes érdek viszont a nagyméretű talajmozgással járó munkálatok, nem csak az építkezések, de pl. talajjavítás során bekövetkező pusztítás. További elgondolkoztató eredményre jutott egy svéd-holland munkacsoport a talajokban történő állagromlásról. A 19. század végétől figyelemmel kísérték a múzeumba kerülő fém leletek állapotát, és arra a megállapításra jutottak, hogy a mai állapot lényegesen rosszabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az állagromlást egyértelműen a modern ipari szennyeződésnek, elsősorban a savas esőknek tulajdonítják, amely természetesen talajtípustól is függ. A legveszélyeztetettebbek a - Skandinávia jelentős részén elterjedt - vékony, savanyú talajokban található leletek. M.Jans az állat- és embercsontok megőrződésének illetve károsodásának törvényszerűségeit vizsgálta. L. Wilson olyan módszert javasolt a régészeti lelőhelyek talajának vizsgálatára, amely közvetlenül a helyszínen alkalmazható. A magyar résztvevők három előadással és 11 poszterrel vettek részt a konferencia munkájában. CsapóJános és munkatársainak előadása az avar kori lakosság életkor-meghatározásáról szólt, az ami-196
