Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m JTúzeumi Hírlevél m művésznek tekintettek, hisz még hittek a nyugat-európai kapcsolatok megerősödésében (Hajdú Etienne, Pán Márta, Rozsda Endre, Nicholas Shöffer, stb.). A kiállítás festményeket, szobrokat, grafikákat vonultat fel köz- és magángyűjteményekből. A kiállítás és a katalógus Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos titkárának munkája. akik művészetét megnemesítették. Méltó társukká vált eszmei hovatartozása és mívessége révén. A katalógus Jobbágyi Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusának munkája. A kiállítást Kratochwill Mimi művészettörténész rendezte. Umbriai kerámiák Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban június 14-ig Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása Ernst Múzeum 2002. június 12. -július 3. Medveczky Jenő a 20. századi magyar festészet és grafika egyik legkiválóbb mestere. Budapesten, Rómában és Párizsban tanult. A klasszikus hagyományokat, tehetségével gyarapítva, a maga képére formálta. A görög-latin örökséghez éppen úgy kapcsolódott, mint a 20. századi francia festészeti tradícióhoz. Szívesen vállalta a magyar művészet nagy elődeit is, és néhány általa nagyrabecsült mestert barátjaként tisztelhetett. Monumentális festő volt, ezt bizonyítják megmaradt falképei és freskói. Szigorú felépítésű és tiszta színkezelésű festményeit, biztos, határozott vonalú grafikáit mint szenvedélyes vallomásokat állította elénk. Eleganciája, finom, elmélyült szelleme, lírai játékossága, a mozgás, a zeneiség - mind jellemzője művészetének, akár nagy sorstragédiákat, akár a hétköznapi lét apró dolgait ábrázolta. Nagyszerű portréi eszményeket sugároznak. A római-iskolás Medveczky Jenő munkásságának földolgozása még folyamatban van, festményeit egybegyűjtve utoljára 1973-ban láthatta a budapesti közönség. Most külföldi és hazai magángyűjtemények anyagával bővített retrospektív kiállítást kívánunk bemutatni a festő születésének századik évfordulóján. A magyar művészet 20. századi képviselőjeként élt együtt azzal az örökséggel, amit a mediterrán kultúra jelentett a magyar művészetnek. Vállalta nagy elődeit, mert tudta, hogy géniusza és művészi talentuma nincs olyan függőségben velük, hogy megfogalmazott művészi világa és hitele ezáltal csorbuljon. Tisztelte kortársait és kora szellemi nagyságait, Az üveg jelentése Iparművészeti Múzeum 2002. május 7. - 2003. május 7. Ez a kiállítás egy hétköznapjaink csaknem minden momentumában jelenlevő anyag, az üveg különleges arcát, többrétegű jelentéshordozó képességet szándékszik bemutatni a 19. század elejétől napjainkig. Az időszak megválasztása nem egészen önkényes. E legkedvesebb négy stíluskorszakot (klasszicizmus-empire-biedermeier, historizmus, szecesszió, art deco) az avantgárd, illetve a kortárs törekvéseket is magába foglaló periódus - különös tekintettel a historizmusra - hűen reprezentálja a megelőző stíluskorszakok „jelentés szempontú" csúcsteljesítményeit is. Az üveg, mint anyag, önmagában is rejtélyes és gyakran jelképes értelmű, ugyanakkor a belőle készült legegyszerűbb tárgy - éppen az üveg tulajdonságainál fogva - komoly szimbolikus mondanivaló hordozójává válhat. Ha üveggel foglalkozunk, valamilyen szinten okvetlenül tudományművészettel találkozunk, s valamilyen szintű, rejtjelezettjelentést fejtünk meg. Az üveg napjainkban - éppúgy, mint „felfedezése" óta, immár évezredeken keresztül - egyszerre van jelen a tudományok és a művészetek különböző ágaiban, nemegyszer összefüggéseket tárva fel, átjárásokat teremtve közöttük. Az Iparművészeti Múzeum üveggyűjteménye, különösképpen annak most bemutatásra kerülő 19- 20. századi egysége technikai-művészeti, „jelentéshordozó” szempontból egyaránt egyedülálló a világ gyűjteményeiben. A nemzetközi anyagból különösen kiemelkedők Anton Kothgasser emlékpoharai, a cseh hyalith és lithyalin üvegek mellett az 1873-as bécsi világkiállításon, az 1889-es, illetve 1900-as párizsi világkiállításon vásárolt J.& L. Lobmeyr, Salviati & Со., 184
