Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m, JTúzeumi Hírlevél m Corneille egyik alapítója lett a holland, belga és dán művészek összefogásával létrehozott CoBrA csoportnak, amely az elkövetkező évek egyik legnagyobb hatással bíró nemzetközi csoportosulása volt. Kiállításunk az amstelveeni Cobra Museummal együttműködve a művész mintegy 60 alkotásán keresztül kívánja bemutatni Corneille teljes művészi pályáját. A Szépművészeti Múzeum „Ión Piramis” elnevezésű 400 m2 alapterületű csarnokában 2002. májustól augusztusig nyitva álló kiállítás kurátora Tóth Ferenc, a Szépművészeti Múzeum művészettörténész muzeológusa. Az anyag összeállítása során a legnagyobb hangsúlyt az indulás éveinek reprezentálására fektetjük, amelynek alkotásai mind szakmai körökben, mind a szélesebb nagyközönség előtt mindeddig viszonylag kevésbé voltak ismertek. Csak az ez év januárjában Amstelveenben megnyílt „Corneille 1947 - A magyar kaland” című kiállításon vált világossá, hogy milyen nagy számban maradtak fenn művei ebből a periódusból. A Szépművészeti Múzeumban bemutatásra kerülő válogatás csaknem felét teszik ki az 1947-ben Budapesten, illetve Szentendrén készült alkotások. Mivel Corneille mintegy fél évszázados termékeny és színes életművéről kívánunk átfogó képet adni, a pályakezdés időszaka után nagyobb válogatást adunk a pályafutásának csúcspontját jelentő Cobra periódusból (1948-1951), kiegészítve a legutóbbi időszak stilárisan megújult, színpompás és formagazdag alkotásaiig. Külön színfoltját jelenti ennek az összeállításnak, hogy a festőként és grafikusként számon tartott művész kb. 10 szobra és néhány kerámia alkotása is bemutatásra kerül. A korai időszak művei az amszterdami Elisabeth den Bieman de Haas Galéria tulajdonából érkeztek Budapestre, míg a későbbiek túlnyomó többsége a Cobra Museum tulajdonában lévő, illetve ott letétként őrzött magángyűjteményi darabokból állt össze. A reprezentatív színes katalógusba a Corneille budapesti időszakát nemrég könyvformában feldolgozó Claudia Küssel, valamint a művész és a CoBrA csoport nemzetközileg elismert monográfusa, Willemijn Stokvis írt tanulmányt. A magyar lóversenyzés története Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2002. június 6. - augusztus 26. 2002. június 6-án, a magyar lóversenyzés 175 éves évfordulójának napján emlékkiállítás nyílik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főépületében. Ez az első kiállítás Magyarországon, amely kifejezetten a lóversenyzéssel foglalkozik. Bemutatja a lóversenyzés kezdetét és virágkorát, a „boldog békeidőkben". Kedvcsináló szándékkal ismerteti a galopp- és az ügetőversenyzést, a versenyüzem működésének néhány érdekességét. Az ünnepélyes megnyitót követően a múzeum konferenciatermében Pécsi István, a Nemzeti Lóverseny Kft. menedzserigazgatója kötetlen beszélgetést vezetett a lóversenyzés nagy időinek tanúival, sokat tapasztalt szakembereivel: Dr. Csapó György, egykori tenyésztővel, futtatóval, tudományos kutatóval, Gabiik Antal egykori hendkipperrel és Aperjanov Zakariás trénerrel, több derby győztes ló idomárjával. A budapesti múzeumok Szent Iván napi rendezvényeinek keretében július 22-én 18 órától a Mezőgazdasági Múzeum konferenciatermében beszélgetésre kerül sor a 70 éves Kállay Pállal, Magyarország legidősebb, máig aktív, többszörös bajnok zsokéjával. A beszélgetést Pécsi István, a Nemzeti Lóverseny Kft. menedzserigazgatója vezeti. A magyar lóversenyzés 175 éves évfordulójának tiszteletére rendezendő eseménysorozat zárásaként 2002. augusztus 26-án nemzetközi konferenciára kerül sor a lóversenyzés múltjáról és jelenéről. A konferencia részleteit később pontosítjuk. Elfeledett évtized - a 40-es évek Ernst Múzeum 2002. május 29. - július 3. A kiállítás a sarkítottan kezelt „duális" művészetfelfogás (tradicionális - modern, magyar - nemzetközi, stb.) ellenében kíván hatni. A magyar művészeti színkép „átmenetes”, egymást kiegészítő folyamatait szerves, a korszak természetes összefüggéseiben ábrázolja. A figuratív ábrázolásoktól az absztrakcióig széles és árnyalt képet ad, igazodva a korabeli kiállítások összlátványához, ami sokkal kevésbé mutatott radikális különbségeket, mint ahogy a művészettörténet-írásban a jelentős mestereket kiemelve tagoljuk a folyamatokat. Ugyanígy nem akarjuk 1945 radikális cezúrájával mechanikusan két részre osztani az anyagot, hanem ellenkezőleg, a történelmi-politikai folyamatok és dátumok ellenére a mélyben működő folyamatosságot szeretnénk bemutatni. Az 1940-es években területileg kiegészült Magyarország, így a korábban határainkon kívül rekedt alkotók műveit is kiállítjuk (Nagy Imre, stb.). Külön sorozatot alkotnak a külföldön élt művészek, akiket akkor, a szocreál előtti pillanatban még magyar 183
