Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
ш Múzeumi Hírlevél m In memoriam Нот Emil történész-muzeológus (1928-2002) Eltávozott a történeti-muzeológia első „nagy generációjának" emblematikus alakja: 74 éves korában elhunyt Horn Emil, az egykori Lejújabbkori Történeti Múzeum nyugalmazott főmunkatársa. Mint az 1950-60-as években kibontakozó új szakág legtöbb akkori művelője, ő is más területről érkezve vált történész-muzeológussá (hiszen szakszerű képzés még nem is létezett). Eredeti szakmája szerint elektroműszerész volt; a Központi Fizikai Kutatóintézetből iratkozott be az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1960-ban szerzett történelemtanári diplomát. Mindössze egy éve tanított egy budai gimnáziumban, mikor lehetőséget kapott régi elképzelésének valóra váltására: muzeológus lett, a Legújabbkori Történeti Múzeum munkatársa. 1961 -tői - az intézmény többszöri átszervezése, névváltoztatása (Munkásmozgalmi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum filiája), illetve székházcseréi (József nádor tér, Szentháromság tér, Budavári Palota) ellenére - jó három évtizedig dolgozott szinte ugyanabban a munkakörben; onnan is került nyugdíjba, 1994-ben. Ami a két évszám között van: egy eredeti, öntörvényű, sikerekben gazdag életpálya, melynek során talán a szakma elismerten legjobb kiállításrendezőjévé vált. Az 1975-ben és 1977-ben megnyitott állandó kiállítás több fejezete mellett olyan, máig emlékezetes bemutatók fűződnek a nevéhez, mint pl. a Párizsi Kommün emlékkiállítás (1971); a Bíró Mihály plakátkiállítás (Bécs és Budapest 1986); a „Sztá-lin! Rá-ko-si!" című tárlat (1990) - ez utóbbit nyitvatartásának néhány hónapja alatt közel 165 000 látogató kereste fel! Ő rendezte az első „Magyarországi politikai karikatúra” kiállítást 1983-ban; a holokauszt témáját pedig egész sorozatban dolgozta fel (1979: auschwitzi magyar állandó kiállítás; 1984: „Memento, '44"; 1994: „Holocaust Magyarországon"). Kamaratárlatokkal adózott olyan történelmi személyiségek, mint Nagy Imre (1991) vagy Raoul Wallenberg (1993) emlékének. Munkatársai, barátai azonban színes egyéniségének sok más oldalát is megismerhették. Tudtak zeneszeretetéről és hallatlan kultúrtörténeti tudásáról, mely révén hol vetélkedők nyerteseként, hol éppen a kérdések összeállítójaként találkozhattak vele a rádióban, a televízióban. Számukra ő - az egyébként is valódi „világutazó", aki vagy 35- 40 országban járt - élményekben gazdag külföldi utak, szakmai kirándulások szervezője is volt pl. Ausztriába, Jugoszláviába, Németországba. És ő volt a nagy igazságkereső is, akihez bárki, bármikor fordulhatott sérelmével; biztos lehetett abban, hogy Emil azonnal rohan az illetékes főnökhöz, ha kell, követel, vitatkozik - másik ember, a kolléga érdekében. Szakmai kiállítási terveit és energiáit nyugdíjas korában sem adta fel: még az 1990-es évek második felében is „bombázta" leveleivel a kulturális minisztereket, a Múzeumi osztályt, hogy megvalósíthassa pl. a Kádár-korszakot bemutató „Jánus és kora" kiállítást, vagy az auschwitzi tárlat felújítását. Elképzeléseinek egy része - legalábbis úgy, ahogy az ő fejében léteztek - most már bizonyosan csak elképzelés marad; de az általa képviselt történeti kiállítási iskola, szakmai újításai tovább élnek, és reméljük, hogy még sok élményt okoznak a jövendő múzeumlátogatóinak. dr. Nagy László G. Múzeumi könyvtárak A miskolci Herman Ottó Múzeum könyvtára A miskolci Herman Ottó Múzeum könyvtára több mint 100 éve szolgálja a város tanulni, művelődni vágyó közönségét. Történetében természetesen voltak hullámhegyek és hullámvölgyek is, de a cél, amiért eleink létrehozták, ma is élő, aktuális: a tudományos kutatómunka segítése, támogatása. Magyarországon a 19. század végén sorra alakultak a közművelődési egyesületek, múzeumok, könyvtárak. Ebben az időben - pontosan 1899-ben - alakult meg Miskolcon is a mai Herman Ottó Múzeum jogelődje a Borsod-Miskolczi Múzeum. Létrehozója a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület 168