Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
<m Múzeumi Hírlevél m A kápolnát III. Béla (1172-96) építtette, az esztergomi királyi székhelyen, művészeit is sógorán, II. Fülöp Ágost francia királyon keresztül hivatta. Ebből az időből származik a kápolna első kifestése, az oroszlános freskó is, úgy 1180-ból, mely a francia gótikát képviseli. A kápolna második freskó rétege, kifestése, az Anjou ház trónra kerülésekor keletkezett. A kiváló minőségű trecento freskók uralják ma a kápolna belsejét. Az érthető módon Itáliából hívott jeles művész Ambrogio Lorenzetti köréhez tartozhatott. Ugyanitt, ebben az együttesben található Magyarország egyetlen, viszonylag épen megmaradt reneszánsz falképe, Vitéz János érsek, Lux Pannoniae, európai hírű humanista Studiolojában. Az „Erények" allegóriáját feltehetően 1466-67-ben, Dr. ProkoppMária szerint Filippo Lippi köréhez tartozó itáliai festő készítette. Mint általában egy központi figyelmet érdemlő műemlékben, a freskók és töredékek számtalan, meggondolt és meggondolatlan, mai szemmel vitatható beavatkozáson mentek át. A falképek első restaurálására közvetlenül a feltárás után, 1935-37-ben az olasz Mauro Pelliciolit kérték föl, mivel hazánkban akkor gyakorlatilag még nem létezett ez a szakma. A kápolna megtalálása és helyreállítása európai jelentőségű munka volt, átadására Viktor Emánuel is eljött. A különféle ázások és szerkezeti problémák miatt, (melyek sajnos a mai napig nem szűntek meg) folyamatos veszélynek kitett freskókat ezt követően több ízben restaurálták a II. világháború után. E restaurálások „kórképe" kisebb nagyobb késésekkel, nagyjából megfelel az európai általános restaurálástörténeti periódusoknak. Módszerük és anyaghasználatuk, szinte megegyezik, például a római Forum Romanum XL Mártírok Oratóriumának freskóin találtakkal, melyek szintén ásatás útján, a föld alól kerültek elő, több évszázad után. Meglepő azonban, hogy a jó szándékú kutatások és felmérések mellett, még a 90-es évek második felében is milyen szakszerűtlen „mentőakciókat” végeztek hivatalból fiatal, okleveles restaurátorok, beláthatatlan károkat okozva. E beavatkozásoknak köszönhető, hogy ma a freskók több, kisebb és nagyobb méretű átfestés, retus, cementes és műanyagos tömítések, szélezések, leragasztások illetve fényes konzerválószer nyomait, és ezek egymásra rétegződését viselik magukon. Mindez akadályozza a három különböző falkép-réteg megértését, és gátolja a fellelhető eredeti felületek vizsgálását, azok elemzését. Az 1968-70-es utolsó beavatkozás során, a felületre került paraloid (mely bizonyítottan, nagyon káros a freskóra) tovább nehezíti a freskóréteg eredeti karakterének megértését. Általában elmondható, hogy a mai restaurálás fő problémáját az előző beavatkozások jelentik. Mindezek egymásra rétegződése csak súlyosbítja a helyzetet. A rendkívül izgalmas restaurálás megkezdéséhez, elengedhetetlen volt egy minden részletre kiterjedő kutatás, mely a freskók valós állapotát, és a különféle beavatkozásokat hivatott felderíteni. Ennek során megállapítható, hogy mely területek eredetiek, melyek nem, a rétegek mit takarnak, milyen sorrendben kerültek egymásra, továbbá olvashatóvá képes tenni olyan rétegeket is, melyek szemmel láthatatlanok. Ezt az elektronikus rétegvizsgálati módszert, melyet egy holland kutatócsoport fejlesztett ki (s eddig Rembrandt festményeken, elsősorban tábla, illetve vászonképeken alkalmaztak kitűnő eredménnyel), holland kollégáimmal először a világon Esztergomban, Magyarországon próbáltuk ki az „Erények" reneszánsz falképen. Eddig ismeretlen részletességgel tudjuk az alsóbb, piszok, lakk, festékréteg által takart rétegeket feltárni, az előző beavatkozásokat meghatározni. Ugyanezzel a módszerrel a kápolna oroszlános rétegét és trecento freskóit is vizsgáltuk. Mindezek egyedülálló eredményei kiállításon tekinthetők meg, melyet 2002 június 10-ig láthatnak Budapesten a Táncsics Mihály u. 1-ben. Ez a computerrel azonnal rögzített vizsgálati módszer, hét különböző tartományban, hét különböző rétegfelvételt képes készíteni egyetlen rendszerrel, az eddigi nehézkes, több géppel végzett vizsgálatok helyett. A több száz makrofotóból összeállított kép rendkívüli felbontást, milliméteres pontosságot biztosít az alárajzolások, esetleges feliratok (melyek a látható réteg alatt helyezkednek el) finom aláfestések, változtatások, előző beavatkozások, tömítések, átfestések, retusok, egyes esetekben a felületet megtámadó, szabad szemmel még nem látható gombák, felületi egyenetlenségek, stb. kimutatására. Rengeteg érdekes információhoz jutottunk, eddig ismeretlen „csemegékhez" is: mint az Erények falkép egyik oszlopa alatt talált két kis sapkás fej rajza. A restaurálást az erős felületi szennyeződés eltávolításával kezdtük meg. Ezután vonjuk ki a 1970-es restauráláskor használt fényes konzerválószert, a paraloidot, mely hosszú távon a freskók pusztulásához vezet. Az előzetes kutatások és próbák során bebizonyosodott, hogy a felületeket már Pelliccioli idején 164
