Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-01-01 / 1. szám

m Múzeumi Hírlevél m

hattak. A legtöbben az utóbbi két sportágat választották.

Díjazottak:

Lövészet

1. helyezett: Gádor István (Közlekedési Múzeum), Szalay Sarolta (Közlekedési Múzeum)

2. helyezett: Madarász Viktor (Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum), Halász Alexandra (Bélyegmúzeum)

3. helyezett: Kelemen László (Magyar Nemzeti Múzeum) Czapné Trizsi Éva (Magyar Nemzeti Múzeum)

Asztalitenisz

1. helyezett: Dr. Garamvölgyi László (Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum), Vörös Judit (Magyar Természettudományi Múzeum)

2. helyezett: PalocsánMárton (Közlekedési Múzeum), Ridovics Anna (Magyar Nemzeti Múzeum)

3. helyezett: Jerzsele László (Közlekedési Múzeum), Szalay Sarolta (Közlekedési Múzeum)

Tollaslabda

1. helyezett: Vindus Melinda (Magyar Nemzeti Múzeum), Szűcs Tamás (Magyar Természettudományi Múzeum)

2. helyezett: Rácz Katalin (Közlekedési Múzeum), Rokay Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum)

3. helyezett: Orgona Angelika (Magyar Nemzeti Múzeum), Gödölle Mátyás (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tenisz

1. helyezett: Vörös Judit (Magyar Természettudományi Múzeum)

2. helyezett: Szikits Péter (Hadtörténeti Múzeum) Kispályás labdarúgás

1. helyezett: Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár)

2. helyezett: Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum- Közlekedési Múzeum (Budapest)

3. helyezett: Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum- Közlekedési Múzeum (Budapest)

Dr. Sági Zoltán

Időutazás a pápuák földjén - Válogatás Ignácz Ferenc gyűjteményéből

Kiállítás megnyitó a 2001. évi Év Múzeumában, a gödöllői Városi Múzeumban

Nyitva: 2002. november 24-ig.

Lehet, hogy morog a kedves olvasó, miért gyötörjük folyton a pápuákkal. Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, milyen érdekes Ignácz Ferenc és gyűjtésének sorsa, és milyen jó, hogy van pozitív példa is arra, ha egy külföldre szakadt hazánkfia Magyarországnak adományozott hatalmas anyaga lassan révbe ér. (Elég, ha SetyeJános még mindig bolyongó könyvtárára gondolunk - vagy a hányatott sorsú, majd visszaszállított László Károly gyűjteményre).

A kiállítást Vitray Tamás nyitotta meg. Miért?

A televízió hőskorában a „Csak ülök és mesélek...” nézői értesültek először Ignácz Ferencről és Sydneyben létező gyűjteményéről. 1994-ben Vitray Tamás meglátogatta őt ausztráliai otthonában, és hogy őt idézzem - „megdöbbent". Azt képzelte, hogy egy gazdag ember hatalmas villájában tartogat valamit óhazájának. Ehelyett egy pici panellakásban, minden saját pénzét e gyűjteményre költő, szálfa termetű, tiszta tekintetű emberre lelt, aki kifejezetten szegénynek tűnt.- Mindez nem volt akadálya máig tartó barátságuk kialakulásának, legutóbb 1998-ban a Sydney-i olimpia idején lakott nála Vitray Tamás.

Akik személyesen ismerik Ignácz Ferencet, megértik e rajongást, túl a nyolcvanon és egy súlyos szívműtéten, egyenes tartással, mosolyogva érkezett 48 órás repülőút után, Brazíliából a megnyitóra, Gödöllőre, a szülővárosába.

Ismét Vitrayt kell idéznem. „1994-ben oly nagy volt - szerencsére, bár ma már nem kell a médiának ilyen szerepet vállalnia - a Magyar Televízió hatalma, hogy meg tudta szerezni azt a négyezer dollárt (mintegy félmillió Ft-t), amiért hazaszállították a gyűjteményt Gödöllőre.”

Teltek az évek, és egy-egy egységből sorra nyíltak a kiállítások: az Óceánia világa, a Kauri kiállítás s most a Melpa törzs anyaga. Még tengernyi tárgy és fotóanyag van a raktárban. A jelenlegi kiállítás is egy sorozat része, a rendezők ezúttal a melpák és néhány szomszédos törzs legreprezentatívabb anyagát válogatták ki.

Útra kész egy vándorkiállítás, valamint rendkívül érdekes, mai tárgyak sorakoznak a polcokon, amelyek tudományos értékét a konzervatívabb néprajzos szakma vitatja. Ezek piaci áruk, „akárhol" megtalálhatók, mai anyagok felhasználásával készülnek. A kérdés az, kijár ma Magyarországon rendszeresen az új-guineai piacokra? Igazságtalanok lennénk a néprajzos szakma másik felével, akik vállalva a kritikát, egyetértenek a jelenben megtalálható tárgyak gyűjtésével, s be is illesztik azokat kiállításaikba, (pl. a berber esküvő tárgyai az Időképek kiállításban, az oltárok a tavalyi kiállításból, avagy a Fö'zy Vilma által gyűjtött és tavaly előtt bemutatott textilek, amelyeket Mexikóban vásárolt.)

9