Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
E, É
78 Éri Gézától tanulta meg a régész szakma alapjait. A múz.-ban 1958. dec. 31-éig dolgozott; pályája ezen időszakát utólag „egy.-i éveinek” nevezte. Ezekben az években számos leletmentő feltárásban vett részt, másokkal együtt dolgozott a Nyársapáti és Muhi körüli ásatásokon. Terepbejárásokat is végzett a Dunántúlon, régészetileg teljesen felmérve a Sárközt. Régészeti munkái mellett klasz szikus muzeológusi feladatokat is ellátott, pl. 1953-tól a nagykanizsai múz.-ban, amelynek anyagát rendezte és leltározta. 1954-től éveken át a kisvárdai vár régészeti feltárását vezette, melynek eredményeit hamarosan kiáll.-ban is bemutatta. Itteni működése idején nagy lendületet vett a helytörténeti munka is, amelynek köszönhetően szerkesztésében 1961-ben egy kötet is napvilágot láthatott. 1955 aug.-ában Zákonyi Ferenc hívására érkezett Nagyvázsonyba, ahol megkezdte a lakótorony körüli terület régészeti feltárását. Ezt követően még öt ásatási idényben vezethette a várfeltárást és a szükséges konzerválási munkálatokat. E munkája mellett komoly köz- és népművelő munkát is végzett, amellyel meghatározó szerepet játszott abban, hogy Nagyvázsony a balatoni idegenforgalom egyik kedvelt célpontjává vált. A vár történetének szélesebb körű bemutatása érdekében a nagyvázsonyi vár lakótornyában 1956 aug.-ában megnyílt az első állandó kiáll., és a Kinizsi Pál Vármúz. megkapta műkö dési engedélyét. 1958-ban Nagyvázsonyba is költözött, s ottani működése közben váltott munkahelyet. 1959. jan. 1-jétől az Orsz. Műemléki Felügyelőség Tud.-os Osztályának régésze lett. 1961. jan. 1-jével a veszprémi Bakonyi Múz. (a korábbi Veszprém Vm.-i Múz.) ig.-jává, majd a Veszprém M.-i Múz.-i Igazgatóság élére nevezték ki. Vezetése alatt a megyei múz.-i szervezet virágkorát élte: Pápán és Zircen múz. jött létre, sorra nyíltak az emlékmúz.-ok (Egry József, Bajcsy-Zsilinszky Endre), vmint tájházak (Tihany, Nagyvázsony, Bakonybél) és kis helytörténeti gyűjt.-ek is. A bővülő múz.-i intézményhálózat és a kiáll.-ok színvonalának növelése nagyban hozzájárult az 1960-as években a Balaton, ill. a Balaton-felvidék turizmusának fellendítéséhez. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa kiemelkedő kortárs művészeink munkásságát, többek között Borsos Miklósét. E művészeti tárlatokat a tihanyi apátság épületében rendezték meg, és az egymás utáni nívós kiáll.-okkal sikerült elérni, hogy Tihany az ország művészeti életének egyik legfontosabb központjává vált. Múzeumszervezési és közművelődési feladatai mellett időt és energiát fordított a Balaton-felvidék középkori romjainak további kutatására és helyreállítási munkálataira. Régész szakmáját sem feledve fontos szerepet játszott Veszprém m. régészeti topográfiájának elkészítésében, ami négy kötetben jelent meg (1966–1972). Múzeumigazgatósága alatt az új tud.-os kutatások eredményeinek közlése céljából elindította a Me gyei Múzeumok Közleményei c. sorozatot (1963-tól évente jelent meg). Emellett megindult az addig elhanyagolt természettud.-i kutatásokat közlő periodika is, a Bakony természeti képe címmel. Ezeken kívül még számos kiáll.-i kat. és ismeretterjesztő kiadvány jelent meg 13 évi ig.-i működése alatt. Veszprémi éveinek eredményeihez sorolhatjuk Magyarország céhkataszterének létrehozását, amelyet Nagy Lajossal és Nagybákay Péterrel két kötetben publikált is (1975–1976). Nevéhez fűződik a Dunántúl É-i felére kiterjedő hatáskörrel a Veszprémi Akad.-i Biz. megalapítása, melyben 1972-től 1996-ig a Történelmi Szakbiz. elnöke volt. – 1974-ben Bp.-re került, s az akkor létrehozott Múz.-i Restaurátor és Módszer tani Központ (MRMK) ig.-ja lett. Miután intéz ményét 1981-ben összevonták a Központi Múz.-i Igazgatósággal (KMI), annak igh.-eként működött tovább egészen 1989-ig. Ebben a másfél évtizedben megteremtette a múz.-i restaurátor szakma elméleti, oktatási intézményrendszerét. A háromszintű restaurátorképzésben (szakmunkás, technikus, diplomás) több száz szakembert képeztek. A szakma képviselőinek számos nemzetközi konferenciát is szervezett: az 1976–1989 között kétévente Veszprémben megtartott Nemzetközi Restaurátor Szemináriumok kialakították, majd megerősítették a m. restaurátor szakma külföldi kapcsolatait. 1975-től szerk. A magyar múzeumok kiadványainak bibliográfiája sorozatot, amelynek kötetei a MRMK kiadásában a múz.-i évkönyvek, periodikák, kiadványok bibliográfiáját dolgozták fel, tematikus rendszerezésben. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1979-ben megindult a múzeumügy havonta megjelenő közlönye, a Múzeumi Hírlevél. Élete legnagyobb volumenű, nemzetkö zi hatókörű, az ICOM tagságához is kötődő vállalkozása is bp.-i intézményvezetői korszakának eredményeihez sorolható: a 20 nyelvű muzeológiai szótár, a Dictionarium Museologicum szer kesztésének és megjelentetésének munkája majd’ tíz évig (1977–1986) tartott. Nyugdíjazása után, 1989-ben a Tájak–Korok–Múzeumok (TKM) Egye sület ügyvezető elnöke lett, miután a mozgalom
