Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
E, É
79 Ernst életre hívásában, megszervezésében már korábban, intézményvezetőként is meghatározó szerepet játszott. Munkásságának egyik fő eredménye lett a TKM Kiskönyvtára , amelynek füzetei több száz műemléket mutattak be színvonalasan, tud.-os igénnyel és egyben a nagyközönség számára is közérthetően. 1979-től 2001-ig volt ennek az ismeretterjesztő sorozatnak igazi gazdája, felelős kiadója. Az egyesülettől 2001-ben távozni kényszerült. Az 1980-as évek második felétől egyik aktív kezdeményezője volt egy másik társadalmi, ill. szakmai szervezet, a Pulszky Társaság – M. Múz.-i Egyesület létrehozásának. Ennek 1990 decemberi megalakulása után alelnöke, 1992-től főtitkára, majd 1996–1998 között elnöke, 1998-ban tb. elnöke lett. Szerkesztője és kiadója volt a Do kumentumok a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991–1992. évi tevékenységéről című kiadványnak (Bp., 1983). Létrehozta a Társaság Magyar Múzeumok c. fo lyóiratát is (1995); a nívós és szép kiállítású szakmai lapnak alapító főszerk.-je volt. Életének utolsó éveiben szakmája múltját kutatta és számos ismeretterjesztő cikket közölt ebben a témában, főként az Örökség c. lapban. Egyik kezdeménye zője volt a Múzeumi Arcképcsarnok c., 2002-ben megjelent lexikonnak. – Kiváló munkáért jelvény (1987), Móra Ferenc-díj (1995), M. Műemlékvédelemért aranyérem és a köztársasági elnök aranyérme (1999), Veszprém m. Érdemrendje (2001), Pulszky Ferenc-díj (2004). Nagyvázsony díszpolgára. – Emléktábláját 2014. máj. 16-án avatták fel a Laczkó Dezső Múz. lépcsőfeljárójában. 2016. okt.-ben, születésének 85. évfordulóján a Pulszky Társaság É. I.-díjat alapított a Társaság egyik kezdeményezője, alapítója és kiemelkedő vezetője előtt tisztelegve. Az elismerés az egyesület azon tagjának adományozható, aki hosszabb távon kiemelkedő és hatásában jelentős tevékenységet folytatott/folytat a társaság szakmai, érdekképviseleti és/vagy szervezési munkája terén, lényegesen hozzájárulva ezzel egyúttal a m. múzeumügy fejlesztéséhez is. F. m.: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár (Veszprém, 1957); Cegléd és Nyársapát határvillongásai a XVII. sz. végéig. Adatok Nyársapát történetéhez (Bp., 1958); A kisvárdai vár története. Szerk. (Kisvárda, 1961); Veszprém (Úti könyvek). Társszerző (Bp., 1968, 1972); Nagyvázsony (Műemlékeink sorozat, Bp. 1967, 3., bőv. kiad. 1971;); Egry Breviárium. Szerk. (Bp., 1973); A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere. 1–2. köt. Nagy Lajossal és Nagybákay Péterrel (Bp., 1975–1976); Dictionarium museologicum. Dictionary of Museology. (...) Muzeológiai szótár. Szerk. Végh Bélával (Bp., 1986); Magyar Székesegyházak (TKME, Bp., 1989). Irod.: Kaiser László: É. I. Egy apróhirdetésen vett régész emlékezései (Bp., 2005); É. I. köszöntése (Magyar Múzeumok., 5. 1999/2, 14–22. p.); Kovalovszki Júlia–Czeglédy Ilona–Buzás Gergely: A LXXX éves É. I. köszöntése (Műemlékvédelem, 53. 2009/3, 169–172. p.); Tóth József: É. I. (1929–2009) (Honismeret. 38. 2010/2. 95–97. p.); Járó Márta: Im memoriam É. I. (Műtárgyvédelem, 34. 2009, 5–6. p.); Buzás Gergely: Gyász: elhunyt É. I. (Magyar Múzeumok 2009. 11. 17.: http://archiv.magyarmuzeumok. hu/tema/170_gyasz_elhunyt_eri_istvan); Németh Péter: Tompa Pistával az „Éri-óvodá”-ban (Műemlékvédelem, 55. 2011/4, 252–256. p.); RÚL 6: 805–806. p. Fotó: Helytörténeti Gyűjt., Balatonfüred–Balatonalmádi–Zirc (http://www.helyismeret.hu/index.php?title=F%C3%A1jl:Ori_Istvan.jpg) Debreczeni-Droppán Béla Ernst József (1935. jan. 20. Baja – 2017. aug. 19. Bp.): mezőgazdasági mérnök. – Alsó- és középfokú tanulmányait Baján végezte, majd a Gödöllői Agrártud.-i Egy.-en ta nult (1952–1957). – 1954-ben már az egy. lovas szakosztályában lovagolt és versenyzett; Bodó Imre, a kiváló lovasedző tanítványaként lovaglásban is kitűnő alapokat kapott. Gyakorlati pályáját a bólyi Állami Békáspusztai Mén- és Méncsikótelepen kezdte, ahol törzskönyvezőként dolgozott. Rendkívül sokoldalú tevékenységét jelzi, hogy a Mezőgazdasági Kiadó szerkesztője és az IBUSZ nemzetközi lovastúráit szervező osztályvezetője is volt; a lovasturisztika szervezésében és működtetésében sikeres tevékenységet végzett. – A Me zőgazdasági Múz.-ban az Állattenyésztési Főosz tályt vezette (1991-ig). Az ott felhalmozott hagyatékok feldolgozásával, különösen Waltner Berta rendkívül értékes lovas fotóinak azonosításával, majd Hajba Nándor hagyatékának feldolgozásával hozzájárult a m. lótenyésztés története jelentős szakaszának rögzítéséhez és gazdagításához. Különös vonzalom fűzte a m. lovakkal vontatott járművekhez és lószerszámokhoz. A múz. lószerszámgyűjt.-ét szakszerű leírásokkal gazdagította. Rendszerezte és feldolgozta a m. állami ménesek méneskönyveit, törzskönyveit,
