Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
D
66 Dénes közel 16.000 példányos gyűjt.-t épített fel. A Ver tebrata Hungarica 23 kötetének szerk.-je (1959– 1989). 83 tud.-os közleményt publikált az Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici (1952–1994), az Annales Biologicae Universitatum Hungariae (1954), az Acta Archeologica Academiae Scientiarum Hungariae (1955), az Opuscula Zoo logica (1957–1970), az Acta zoologica hungarica (1959–1980), a Vertebrata hungarica (1959–1989), az Állattani Közlemények (1972–1998), a Folia entomologica hungarica (1978), a Miscellanea zoologica hungarica (1998) c. folyóiratokban, vmint szakkönyvekben (Bátorliget kétéltű- és hüllő-fa unája. Szerk. Székessy V., 1953; Az állatok gyűj tése. Szerk. Móczár L., 1962; Állathatározó. I–II. Szerk. Móczár L., 1969; The fauna of the Hortobágy National Park. Szerk. Mahunka S., 1981; The fa una of the Kiskunság National Park. Szerk. Ma hunka S., 1987; The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Szerk. Mahunka S., 1990; The fauna of the Bükk National Park. Szerk. Mahun ka S., 1996). Bp.-en 1981-ben megszervezte a Szoc. Országok I. Herpetológiai Konferenciáját. A Bp.en szervezett 6. Európai Herpetológiai Kongresz szus (1991) tb. elnöke, tiszteletére szervezték a 17. Kongresszust (2013) Veszprémben. – A M. Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának titkára (1962–1965). F. m.: Examen biométrique, ethologique et oecologique du Triton alpestre (Triturus alpestris Laurenti) des populations du Bassin des Carpathes (Acta zoologica hungarica, 6/1–2, 1960, 57–102. p.); La répartition des vipères de champs (Vipera ursinii rákosiensis Méhely) dans le Bassin des Carpathes. Janisch Miklóssal (Verteb rata hungarica, 1/1, 1959, 25–34. p.); Contributions à la répartition du Lézard taurique (Lacerta taurica Pallas) en Hongrie. Kovács Lajossal (Vertebrata hungarica, 3/1–2, 1961, 57–64. p.); Angaben über die Verbreitung des Feuersalamanders (Salamandra salamandra L.) in Karpatenbecken (Vertebrata hungarica, 8, 1966, 69–88. p.); Kétéltűek – Amphibia ( Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, 20. 3., Bp., 1967); Hüllők – Reptilia (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae , 20. 4., Bp., 1968); Analyse der morphologischen Eigentüm lichkeiten drei mongolischer Eremias-Arten (Vertebrata hungarica, 19, 1979, 3–84. p.); Anguis fragilis Linnaeus 1758 – Blindschleiche. In: Böhme, W. (ed.): Handbuch der Reptilien und Amphibien Europas. Eidechsen I. Band. I. (Wiesbaden, 1980, 180–195. p.); Lacerta vivipara Jacquin 1787 – Waldeidechse. Böhme, W. (ed.): Handbuch der Reptilien und Amphibien Europas. Eidechsen II. Band. 2/I. (Wiesbaden, 1984, 362–394. p.); Über die morpho -logische Variation der Taurischen Eidechse (Lacerta taurica Pallas) (Vertebrata hungarica, 21, 1982, 77–83. p.). Irod: Korsós Zoltán–Vörös Judit: In memoriam Dr. O. Gy. D. (1927–2003) (Annales historico-naturales musei Nationalis Hungarici, 96, 2004, 5–17. p.); Korsós Zoltán: History of the Herpetological Collection of the Hungarian Natural History Museum (Annales historico-naturales musei Nationalis Hungarici 100, 2008, 37–93. p.); Korsós Zoltán: Dr. D. O. Gy., az utolsó magyar muzeológus herpetológus (Terrárium, 61, 2004, 24–27. p.); RÚL 5.: 316. p. Fotó: D. O. Gy. portréja, 1988., Mihályi Ferenc felv., MTM Könyvtári Gyűjtemények Vörös Judit Dénes István ; D. I. Lajos (1954. szept. 7. Oklánd [Ocland, Románia] – 2005. nov. 1. Barót [Baraolt, Románia]): geológus, barlangkutató, régész, helytörténész. – A baróti elméleti líceumban érettségizett (1973), Nagybányán végzett geológiai technikumot (1975), majd a csíkszeredai Geológiai Kutató és Föltáró Vállalat geológus technikusa lett. 1995-től a Köpeci Bányavállalat geológusa, 1999-től kataszter-topográfus. 1999-ben Papucs Andrással együtt elindította az évenkénti Székelyföldi Geológus Találkozókat. Barlangkutatóként a baróti Ursus Spelaeus Kör vezetője (1971–1981). 1978-tól a romániai barlangkatalógus összeállításában is kiemelkedő szerepet játszott. 1981-től a brassói Avenul tagja; a Román Szpeleológiai Int.-tel megszervezték a Szpeleológiai Isk.-kat (1981–1985), kutatták, dokumentálták és lezárták a Topolniţa- és az Epuran-barlangot. Barátaival, családjával a Vargyas-szoros nyilvántartott barlangjainak számát háromszorosára (124, összesen 7410 m), az Orbán Balázs-barlang összhosszát másfélszeresére (1524 m) növelte. Elsőként készített a Persányi-hegység barlangjairól teljes nyilvántartást (1978), a tekerőpataki Súgó-barlangról modern térképet, a Gyergyói-havasok, a Cohárd, a Békás-szoros és a Nagyhagymás–Öcsém-havas barlangjairól térképet, összeállította a teljes székelyföldi barlangkatasztert. 1999-től a Vargyas-szoros természetvédelmi felügyeletét is ellátó baróti „Elveszett Világ” Természetjáró, Természetvédő és Barlangász Egyesület elnöke. – 1979-ben felfe-