Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
V
383 Vargyas kori szobrászmintái (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei, 18, 1961, 3–19., 103–111. p.); Egy évezred a Nilus völgyében: Memphisz az Óbirodalom korában. Kákosy Lászlóval (Bp., 1970); Szépművészeti Múzeum. Egyiptomi kiállítás. Vezető (Bp., 1974; 2. kiad. 1979); Egyiptomi művészet: a berlini Egyiptomi Múzeum vendégkiállítása. Szerk. (Bp., 1975); Un cerceuil anthropoïde de la Basse Époque / Egy késői kori múmiakoporsó (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei, 51, 1978, 41–54., 185–191. p.); Une tête de bois peint d'Égypte / Egy egyiptomi festett fa fej (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei, 53, 1979, 5–16., 225–230. p.); Le cercueil d’un prêtre d’Isis dans une collection d’antiquités en Hongrie. II. Le cercueil de Hori et les restes d’une inhumation postérieure y découverts / Izisz-pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben. II. A koporsó és a benne talált másodlagos temetkezés emlékei. László Péterrel és Kovács Petronellával (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei, 68–69, 1987, 7–44., 206–221. p.); Recherche généalogique. In: Aegyptus museis rediviva: miscellanea in honorem Hermanni De Meulenaere. Ed. L. Limme–J. Strybol (Bruxelles 1993, 185–196. p.); „Az élet átmenet, a fák kidőlnek...” Óegyiptomi dialógus életről és halálról (Holmi, IX/4, 1974, 520–530. p.); Napkorong a fej alatt: egy egyiptomi sírmelléklet, a hypokephal, kialakulása (Apollo könyvtár 18. Bp., 1998); Fragments d'hypocéphale de Thèbes (TT 32). In: Festschrift Arne Eggebrecht: zum 65. Geburtstag am 12. März 2000. Ed. Bettina Schmitz (Hildesheim, 2002, 117–124. p.); Les hypocéphales (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 53, 2002, 61–84. p.); Deux étiquettes de momie . In: From Illahun to Djeme. Papers Presented in Honour of Ulrich Luft. Ed. Bechtold E.–Gulyás A.–Hasznos A. (BAR International Series 2311, Oxford 2011, 327–331. p.). Irod.: Mélanges offerts à Edith Varga: „le lotus qui sort de terre”. Ed. H. Győry (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts Supplément 2001, Bp., 2002 [V. E. emlékkönyv]); RÚL 19: 847. p. Fotó: Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem Liptay Éva Vargyas Lajos (1914. febr. 1. Bp. – 2007. okt. 11. Bp.): néprajz- és népzenekutató, folklorista. – Felesége (1949-től) Gálfi Katalin, gyermekei: Péter (1950–2009) ókortörténész, assziriológus; Gábor (1952–) néprajzkutató, kulturális antropológus; Zoltán (1953–) műfordító. – Az óbudai Árpád Reálgimn.-ban érettségizett (1932), egy.-i tanulmányait a PPTE BTK-n végezte m. irodalom és nyelvé szet, német és törté nelem szako kon (1932–1936); többek között Kodály Zoltán m. népzenei és Solymossy Sándor szövegfolklorisztikai előadásait hallgatta. Mellette a Zeneakad.-n egyházzenei tanulmányokat is folytatott (1937–1938). A PPTE-en doktorált (1941), az irodalom (néprajz) tud.-ok kandidátusa fokozatot (CSc) addigi munkásságára kapta meg (1952), akad.-i doktori (DSc) fokozatát Kutatások a népballada középkori történetében c. disszertá ciójával nyerte el (1963). – Fizetés nélküli egy.-i gyakornok a M. Kir. PPTE BTK Néprajzi Tanszékén (1939–1942), ezt követően a bp.-i Egy.-i Könyvtárban könyvtáros (1942–1952). Az ELTE BTK Néprajzi Tanszékének mb. előadója (1950–1952), egy.-i docense (1952–1954), a Néprajzi Múz. Nép zenei Osztályának vezetője (1952–1961; 1952–1954 között másodállásban). 1961-ben átkerült a Kodály vezette MTA Népzenekutató Csoportba, ahol tud.os főmunkatárs (1961–1969), majd Kodály halála után (Rajeczky Benjámint követve) ig. (1970–1973). A Népzenekutató Csoport és a Zenetud.-i Int. összeolvasztása (1974) után a felajánlott igh.-i posztot visszautasította, s tud.-os tanácsadóként dolgozott tovább a Zenetud.-i Int.-ben. 1982-ben nyugdíjba vonult. – Szerteágazó munkásságának három fő vonulata a m. népzene, a m. népballada és a m. versritmus kutatása. Első, klasszikus műve Áj falu zenei élete (Bp., 1941) c. doktori disszertációja egy felvidéki m. falu zenei monográfiája, amelyben elsőként szakított az értékközpontú népzenekutatás hagyományával, s egy egész falu zenei életét és teljes dallamkincsét tette zeneszociológiai vizsgálódás tárgyává. Nevét közismertté a ma „Kodály–Vargyas”-ként emlegetett tankönyv tette: Kodály A magyar népzene (1937) c., ered. példatár nélküli összefoglalásához a 3. kiad. (1952) számára közel félezer dallamot tartalmazó példatárat és mutatót állított össze. A kötet azóta 15 kiadást ért meg és máig a népzenetanítás alapműve. Saját népzenekutatási eredményeit A magyarság népzenéje (1981) c. – 281 szövegközti, ill. 394 példatárba rendezett dallamot tartalmazó – művében összegezte. Ez – Bartók: A magyar népdal (1924) és Kodály: A magyar népzene (1937) c. munkája mellett – a harmadik nagy, korszakzáró összefoglalás a m. népzenéről. – Szövegfolkloristaként elsősorban
