Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

V

382

Varga

szornál az akkád és az asszír nyelvet is tanulmányozta. A második évfolyamtól az ókori keleti régészet speciális szakon tanult tovább, ebből szerzett diplomát (1955). A történelemtud. kandidátusa (1983); disszertációjának témájául egy addig nemzetközi szinten kevéssé kutatott óegyiptomi tárgytípus, az ún. hypokephal (túlvilági védelmül szolgáló fejalátét) szolgált. Több idegen nyelvű tanulmány mellett az Akad.-i Kiadónál m. nyelven megjelent, Napkorong a fej alatt

(1998) c. könyve is ennek a kutatásnak az eredményeit mutatja be. – Az 1950-es évek közepétől kezdve, már egy.-i évei alatt is részt vett a Szépművészeti Múz. (SzM) – 1957-ben önálló osztállyá vált – Egyiptomi Gyűjt.-ének tud.-os rendszerezésében és feldolgozásában. A SzM-ban 1956. jún. 1-jén kezdte el több évtizedes muzeológusi és kutatói tevékenységét, s onnan is vonult nyugdíjba (1994). Az Egyiptomi Osztály vezetője (1974–1994), emellett a SzM főigh.-i pozícióját is betöltötte (1988–

1992). – 1959-ben Castiglione László és Kákosy László társaságában kilenc hónapos tanulmányúton vett részt Egyiptomban, amelynek keretében a régészeti hatóságok engedélyével, a m. min.-tól kapott (szűkös) keretből szerzeményeztek műtárgyakat a SzM Antik és Egyiptomi Osztályai számára. Kiváló érzékkel választotta ki a szakmailag izgalmas, és a bp.-i egyiptomi gyűjt. számára hiánypótló darabokat. Osztályvezetőként további műtárgyvásárlások útján csaknem háromszáz új tétellel gazdagította a gyűjt.-t, köztük több jelentős és hiánypótló darabbal. – A SzM három egyiptomi állandó kiáll.-ának (1956, 1972, 1985) volt kurátora, ill. rendezője; ezekhez több vezetőt is írt, előbb Wessetzky Vilmos, az Egyiptomi Osztály első vezetője mellett társszerzőként, majd később önállóan is. A berlini Állami Múz.-ok egyiptomi anyagából három nagysikerű vendégkiáll.- t rendezett a SzM-ban (1963, 1975, 1980). Az MTA kezdeményezésére létrejött, s a férje által vezetett m. expedíció tagjaként részt vett az UNESCO égisze alatt zajló núbiai régészeti leletmentő kampányban (1964–1966). Ennek keretében 1964 nyarán és őszén Kákosy Lászlóval együtt végzett régészeti terepmunkát Abdallah Nirqi kora keresztény kori kopt temetőjében. – Tud.-os érdeklődése főleg a muzeológia, a vallástörténet és a művészet felé irányult. Kákosy Lászlóval közösen írt könyvében (Egy évezred a Nílus völ

gyében, 1970) elsőként írt m. nyelven összefogla

ló munkát az óbirodalmi egyiptomi művészetről. Legfontosabb kutatásai a későkori művészethez, halotti kultuszhoz és túlvilágelképzelésekhez, a Gyűjt. harmadik átmeneti kori festett fa koporsóihoz, ill. a Hathor istennőhöz kapcsolható fogadalmi tárgyakhoz kötődtek. A meglehetősen nehezen datálható, királyfejeket ábrázoló szobrászmintákkal az 1960-as években foglalkozott behatóan. Fontos kutatási eredmények fűződnek az 1958-ban magángyűjt.-ből, vásárlás útján a Gyűjt.-be került, rendkívül szép kidolgozású, tisztázatlan funkciójú Ramesszida-kori festett fa férfifejhez, amelyet 1979-ben publikált. Nevéhez fűződik a Pápai Ref. Gyűjt.-ekben őrzött különleges és ritka csoportba tartozó, múmia alakú festett fa koporsó tud.-os meghatározása (1987). Egy bp.-i halotti szoborból kiindulva, néhány, a világban szétszóródott temetkezési melléklet segítségével sikerült egy Ptolemaiosz-kori akhmimi család három generációját azonosítania (1993). Elsőként tanulmányozta behatóan a Hathor-teheneket ábrázoló bronz lapocskák vallási funkcióját (1994). – Nagyrészt az ő muzeológiai és tud.-os munkásságának érdeme, hogy a SzM Egyiptomi Gyűjt.-e bekerült a nemzetközi tud.-os vérkeringésbe. Rendkívül szerteágazó szakmai kapcsolatrendszere, vmint kiváló tud.-os és muzeológiai munkássága alapozta meg a Gyűjt. nemzetközi megbecsültségét. – Az ELTE és a PPTE óraadójaként évtizedeken át részt vett az egyiptológia egy.-i oktatásában és a doktori képzésben. Több évig tanította a Vámbéry Ármin K-i Szabadegy. hallgatóit is. Szívügyének tekintette a tud.-os ismeretterjesztést, számos előadássorozatban (pl. TIT) és cikkben, vmint rádió- és tv-interjúban írt és beszélt az ókori egyiptomi kultúráról és művészetről, az ókori Egyiptom által ránk hagyott kulturális örökségről és az ezzel kapcsolatos személyes elhivatottságáról. Több, az ókori egyiptomi kultúráról szóló tud.-os ismeretterjesztő könyvet fordított m. nyelvre (Egyiptom kincsei. A kairói Egyiptomi Múzeum gyűjteményéből. Főszerk. Francesco Tiradritti. Bp., 2001; Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban.

Bp., 2005; A. Silotti: Egyiptom: templomok, istenek, fáraók. Bp., 2009; stb.). – Az ICOM keretében mű

ködő Egyiptológiai Biz. (Comité International de l’ICOM pour l’Égyptologie, CIPEG) tagja (1981-től), a CIPEG muzeológiai munkacsoportjának tagja. 1990 máj.-ában nagy sikerű nemzetközi konferenciát szervezett a CIPEG számára a SzM-ban. – Móra Ferenc-díj (1991), Maróth Károly-díj (1999).

F. m.: Les modèles de sculpture de basse époque dans la collection égyptienne / Az Egyiptomi Gyűjtemény késői