Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
U
371 Ujvári U Ughy Dezső (1908. nov. 24. Bp. – ?): műszerész, asztalos, restaurátor. – A hat elemi elvégzése után egy faárugyárban napszámos, ezt követően műszerésztanuló (1920– 1922), majd faárugyári gépmunkás (1922–1924), asztalostanuló (1924– 1929). Aktívan részt vett baloldali politikai mozgalmakban (a KIMSZ, majd a KMP tagja). 1929-ben munkanélküli lett, Bécsbe (1930), onnan Franciao.-ba emigrált, ahol a merlebachi szénbányában, majd a Liffort le Grand-i kőbányában dolgozott (1930–1931). Belépett a francia kommunista pártba, de kitoloncolták Franciao.-ból, majd Svájcból és Belgiumból is. Berlinben telepedett le, ahol a m. származású Weiss Márton cipőüzletében kapott állást (1933–1936). 1937 tavaszától késő őszig Bp.-en asztalossegéd és faipari gépmester. 1938-tól Berlinben mozigépész, majd restaurátor (1939. febr.– 1943. aug.); egyesek szerint műtárgyakat másolt (hamisított?). Berlinben elsajátította a Kir. Porosz Múz.-ok Dr. Friedrich Rathgen vegyész által kialakított és berlini restaurátorműhelyeiben alkalmazott, a világon akkor legkorszerűbbnek tartott konzerválási eljárásokat (pl. Krefting-módszer). Berlinben is részt vett a földalatti mozgalomban, ezért 1943-ban kiutasították. Feleségével együtt visszatért Mo.-ra, Hajdúszoboszlóra. A szovjet csapatok bejövetele után villanyszerelőként a város elektromos rendszerének üzembe helyezésén dolgozott, majd az ottani üdülők katonai kórházzá alakításának villany- és vízszerelési munkáit végezte. 1945–1951 között régiségkereskedők és gyűjtők számára végzett restaurálási munkát. 1947-ben Bp.-re költözött, elvégezte a M. Történeti Múz. (MNM) és a Közgyűjt.-ek Orsz. Főfelügyelősége által 1947 nyarán szervezett első restaurátor tanf.-ot. 1951. szept. 1-jétől restaurátor a Nemzeti Múz. -ban; különösen fém és csont anyagok restaurálásában emelkedett ki, de kerámiatárgyak restaurálását is végezte. Széleskörű ismeretei miatt Baki Győző osztályvezető jobbkezének számított. Technikai segítséget nyújtott Bakinak a galvanoplasztikai másolatok elkészítésében, elektrolízises tisztításban, vmint a Baki-féle vákuum impregnáló berendezés összeállításában és működtetésében. A múz.-tól 1968-ban ment nyugdíjba. Fotó: U. D. az 1950-es években, MNM Morgós András Ú. Kerékgyártó Adrienne: → Kerékgyártó Adrienne Újmajori Béla (1953 Bp. – ?): restaurátor. – Érettségi vizsgája (1971) után restaurátor a Központi Múz.-i Igazgatóság Muzeológiai és Technológiai Osztályán, majd Restaurátor Osztályán (1971–1986). Elvégezte a restaurátor alaptanf.-ot (1974), majd a kétéves középfokú fémrestaurátori szakosított tanf.-ot (1976–1977). Fő tevékenységi köre a fémrestaurálás volt, emellett az osztály több személyt igénylő restaurálási munkáiban is részt vett. Az osztály műemléki csoportjában kezdetben az Orsz. Műemléki Felügyelőség ásatásainak anyagán dolgozott: az egri és a sümegi várásatás fém-, kerámia- és üvegtárgyait restaurálta. Részt vett a nagyobb kampánymunkákban: a barcsi bödönhajó, a nyíregyházi tűzoltóereklyék (ivókupák), a soproni Storno Gyűjt. (két puska), a balácapusztai római mozaikok, a rakamazi aranylelet restaurálásában. 1986-ban szellemi szabadfoglalkozású restaurátor lett, s főként bútorokat restaurált. Egy publikációja ismert (Honfoglaláskori sír „in situ” kiemelése és feltárása. Séd Gáborral. Múze umi Műtárgyvédelem, 11. 1983, 247–254. p.). Fotó: Ú. B. 1980 körül, ismeretlen felv., MNM Morgós András Ujvári Jenő (1939. dec. 2. Pécs – 2016. febr. 6. Pécs): múzeumig., művelődéspolitikus. – Felesége (1965-től) ~né Fűzy Ágnes népművelő, könyvtáros, könyvtárig. – Pécsen tanítói oklevelet (1957), a debreceni KLTE-n földrajz–történelem–népművelés szakos diplomát szerzett (1963), majd Bp.-
