Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

T

349

Tavaszy

és munkatársaival kivitelezője a visegrádi múz. kiáll.-inak, de szakértelmét a MNM állandó történeti kiáll.-ának létrehozása során is igénybe vették. Felismerte és oktatta a műtárgyak korszerű csomagolásának a fontosságát, különösen a kiáll.-okhoz kötődő szállítások veszélyhelyzetében; tudását, különösen ötvöstárgyak, üvegek, kályhacsempék és különös értékű műtárgyak szállításakor, több más múz. is igénybe vette (pl. ő csomagolta a MNM Monomachos-koronáját a Washingtonban rendezett kiáll.-ra). Technikatörténeti kutatásokat és kísérleteket is folytatott kerámia, üveg, csont anyagok, ill. tárgyak eredeti készítéstechnikájának reprodukálására, de ezek eredményeinek publikálására már nem maradt ideje. 2002 nov.-ében vonult nyugállományba. Öt megjelent cikke ismert. – Szoc. kultúráért (1972), Ferenczy Noémi-díj (2002; a díjjal elismert művészek munkáiból kiáll. nyílt az Olof Palme Házban).

F. m.: Üvegrestaurálás

(Múzeumi Műtárgyvédelem 2. Bp., 1975, 193–198. p.); Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása (Múzeumi Műtárgy

védelem 5. Bp., 1978, 175–200. p.); A visegrádi kora avarkori kard (Altum Castrum IV. Visegrád, 1995, 36–50. p.); Műtárgycsomagolás

(tanf.-i jegyzet, KMI Műtárgyvédelem, Bp., 1989, 1–15. p.); Megszólaltak a rejtélyes szobrok? – Egy római építési tábla és kapuzat (Kr. u. 371) arányrendszere és rekonstrukciós elmélete (Élet és Tudomány, LI, 1996. 8, 232–234. p.).

Irod.: Dénes Zsófia: El ne lopd a léniát (Bp., 1978, 223–

226. p.); Wehner Tibor: T. I. (Magyar Iparművészet, 2002. 5., 10–11. p.); Wehner Tibor–Gróf Péter–Eöry Éva–Dénes Zsófia: T. I.-ről. In: Ferenczy Noémi-díjasok III. 2002–2003 (M. Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, 2010).

Fotó: T. I. 1998-ban, Nyiri Gábor felv., MNM

Morgós András

Tavaszy Sándor, magyarbölkényi (1888. febr. 25. Marossárpatak, Maros-Torda vm. – 1951. dec. 8. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): filozófus, teológus, egy.-i tanár, ref. teológai tanár, püspökhelyettes, főjegyző. – A marosvásárhelyi Ref. Koll.-ban tett érettségi vizsgája (1907) után a kolozsvári Ref. Teológiai Fakultáson tanult, közben a Ferencz József Tudományegy.-en filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott; Böhm Károly tanítványa volt, s folytatta mestere bölcsészeti isk.-ját. A berlini és a jénai egy.-en teológiát, vallásbölcseletet és filozófiát tanult (1911–1913). Az ismeretel

mélet és megismerés psychologiája: transcendentál-filozófiai tanulmány (Kolozsvár, 1914) c. disszertációjával filozófiai doktorátust szerzett (1915). Schleiermacher philosophiája

(Kolozsvár, 1918) c. értekezése alapján teológiai magántanárrá képesítették (1919). – A kolozsvári Ref. Teológiai Fakultás magántanára (1920-tól), r. teológiai tanára (1921-től), a Fakultás ig.-professzora (1924-től); eleinte a vallástörténeti, majd a rendszeres teológiai tanszéket töltötte be. Az Erdélyi Ref. Egyházker. püspöki titkárává (1913–1915), utóbb főjegyzőjévé és püspökhelyettessé választották (1937-től). – Igen gazdag teológiai–filozófiai munkásságot fejtett ki, emellett a Református Szemle

felelős szerk.-je (1925–1928), az 1927-ben megindított Kálvinista Világ,

1934-től a Kiáltó Szó

c. világnézeti folyóirat egyik szerk.-je. A Pásztortűz

munkatársa és szerkesztőbiz.-i tagja (1940–1944). A Pásztortűz

íróinak köre az ő vezetésével kap

csolódott be a Helikon íróközösségébe, 1934-től évente részt vett a Helikon íróközösség marosvécsi találkozóin, s rendszeresen publikált az Erdélyi Helikonban. A Kemény Zsigmond Társaság (1923) és az Erdélyi Irodalmi Társaság (1924) tagja. 1920-ban részt vett az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) újraindításában, amelynek elnökévé választották (1937–1945). Közismerten nagy természetjáró és útleíró volt. – 1920-ban kapcsolódott be az Erdé

lyi Múz.-Egyesület (EME) munkásságába; választ

mányi tag, a Bölcsészeti, Nyelv- és Történettud.-i Szakosztály elnöke (1929-től), utóbb az egyesület alelnöki (1930-tól), majd elnöki tisztségét töltötte be (1946–1948). Az Erdélyi M. Közművelődési Egyesület (

EMKE) alelnöke (1944–1947). 1945-ben meghívták az újonnan létesített Bolyai Tudományegy. filozófiai tanszékére, ahonnan a marxista filozófia egyeduralkodóvá válásával eltávolították (1948), sőt a teológiáról is kényszernyugdíjazták. Mintegy 28 periodikus kiadványnak volt a munkatársa, megjelent írásainak száma megközelíti az ezret. – A Házsongárdi temetőben lévő sírjára Szervátiusz Jenő és Tibor faragott fehér márvány emlékművet, Marossárpatakon mellszobrát állították fel (2011, Miholcsa József szobrászművész alkotása). – Corvin-koszorú (1940).

F. m.: Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája

(Kolozsvár, 1914); Apáczai Cseri János személyisége és világnézete (Cluj-Kolozsvár, 1925); Világnézeti kérdé

-