Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
350 Téglás sek (Turda-Torda, 1925); Mi a filozófia? (Cluj, 1928); Református keresztyén dogmatika (Cluj-Kolozsvár, 1932); Erdélyi tetők. Úti élmények és természeti képek (Cluj, 1938; új kiad. Kolozsvár, 2003); Az ethika mai kérdései (Cluj, 1939); Erdélyi személyiségek (Bp., 1942) ; A két Apafy fejedelem (Kolozsvár, 1943); Válogatott filozófiai írások. Szerk., előszó, jegyz. Tonk Márton (Kolozsvár–Szeged, 1999). Irod.: Balázs Sándor: T. S. filozófiája (Bukarest, 1982); Veres Ildikó–Tőkés István: T. S. – egy magyar református gondolkodó a XX. század első felének Erdélyében (Debrecen, 1994); Juhász Tamás: T. S. 1888–1951. In: Akik jó bizonyságot nyertek (Kolozsvár, 1996, 277–318. p.; műveinek bibl.-jával); Tonk Márton: Idealizmus és egziszetenciálfilozófia T. S. gondolkodásában (Kolozsvár–Szeged, 2002); ÚMÉL VI.: 646–647. p.; RÚL 17: 776. p.; RMIL V/2: 718–721. p. Fotó: Emlékezés T. S.-ra. Művelődés LXII., 2018. márc. https://muvelodes.net/enciklopedia/emlekezes-tavaszy-sandorra Gaal György Téglás István (1853. szept. 23. Sepsiszentgyörgy – 1915. aug. 14. Torda): tanító, iskolaig., tanfelügyelő, gyűjtő, múzeumalapító. – ~ Gábor régész (1848–1916) öccse, dr. Wolff Gábor (1844–1921) tordai gyógyszerész, jeles botanikus veje. – A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Koll.-ban, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Koll.-ban tanult. Déván néptanítói oklevelet szerzett (1871– 1875). – Tanító Fogarason (1874–1875), Brassóban (1875–1879), Petrozsényben (1879–1880), állami elemi népisk.-i ig. Nagyszebenben (1880–1885) és Kőhalomban (1885–1891), majd Nagy- és Kis-Küküllő vm.-k segédtanfelügyelügyelője, Torda-Aranyos (1894– 1907) és Beszterce-Naszód vm. (1907–1908) tanfelügyelője. Betegsége miatt 1908-ban nyugdíjba vonult. – 1871-től kezdett el gyűjteni, kezdetben főleg néprajzi, majd bátyja hatására régészeti tárgyakat is. Halálakor több ezer régészeti, néprajzi, numizmatikai, epigráfiai, őslénytani, történelmi vonatkozású tárgyból álló gyűjt.-t hagyott maga után Tordán, amely ~-múz. néven vált is mertté, s az 1930-as évekig látogatókat is fogadott. 1937-ben a gyűjt. jelentősebb tárgyait egy németo.-i műkereskedő vette meg, majd elkezdődött a lassú felmorzsolódása. Római tárgyak kerültek be a kolozsvári, a nagyváradi múz.-ba, a cigány vonatkozású gyűjt. a kolozsvári Néprajzi Múz.-ba, őskori tárgyak a M. Mezőgazdasági Múz.-ba, az utolsó néhány száz, főleg római tárgy pedig a tordai múz.-ba. Két, kézzel rajzolt, Hunyad vm.-i háziipari és népviseleti díszítményeket tartalmazó albumát a Néprajzi Múz. őrzi. – Sokszor kísérte el bátyját terepbejárásaira és ásatásaira, ahol mint rajzoló működött közre. Régészeti közleményei az Archaeologiai Értesítő ben, néprajzi cikkei a Néprajzi Értesítő ben, az Ethnographiá ban, az Erdély népeiben, tájismereti írásai az Erdély ben jelentek meg. Közölt a Művészet ben, ismeretter jesztő cikkeket pedig az Aranyos és Vidéke, a Kolozsvár, a Nemzet, a Fővárosi Lapok, a Kelet, a Magyar Polgár c. lapok hasábjain. – Hagyatékában kéziratok, főleg néprajzi vonatkozású fényképek és 56, régészeti, néprajzi, történelmi feljegyzéseket és rajzokat tartalmazó jegyzetfüzet maradt fenn az 1872–1915 közötti időszakból. Ezekből eddig a régészeti vonatkozású anyagot dolgozták fel és közölték (2005). – A Műemlékek Orsz. Biz.-ának l., az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat r. tagja. – 2003-ban Torda város díszpolgárává választotta, majd egy új utcát neveztek el róla. F. m.: Torda-Aranyosmegye. In: Az Osztrák-Magyar Mo narchia írásban és képben. Magyarország. VII. köt. (Bp., 1901); Téglás István jegyzetei. I. Régészeti feljegyzések. Szerk. és közreadja Bajusz István (Kolozsvár, 2005). Irod.: Orosz Endre: T. I. emlékezete (Erdély, XXIV, 7–12, 1915, 34–49. p.); Bajusz István: Colecţia de antichităţi a lui T. I. din Turda (Acta Musei Porolissensis, IV, Zilah, 1980, 367–394. p.); Pallas: XVI: 8. p.; Szinnyei XIII.; MNépLex V. Fotó: Hausler műterem, Beszterce, 1908, a család tulajdona Bajusz István Teleki Jenő, széki gr. ( 1881. jan. 29. Nagysomkút – 1947. aug. 14. Kápolnás [ Căpâlna ș, Románia]): földbirtokos, Szatmár vm. főszolgabírója, honvéd huszárhadnagy, ornitológus, lepidopterológus. – Apja gr. Teleki Sándor (1850–1924), anyja Graefl Sarolta Virginia Anna (1855–1932), felesége Mocsonyi Katalin (1883–1959). Gr. Teleki Pál (1879–1941) miniszterelnök unokatestvére. – Ifjú korában élénken érdeklődött a madárvilág iránt, részt vett a szarajevói nemzetközi madártani gyűlé sen (1899). A M. Ornit hologiai Köz pont r. megfigyelője (1899), a Kir. M. Természettud.-i Társulat (1899), a M. Entomologiai Társulat tagja. 1923-ban Kápol -
