Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
345 Tálas területe a Népi hagyomá nyok, rítusok megjelenése a gyermekrajzokban volt. A PhD-képzéssel párhuzamosan pszichológiát tanult, amelyet 2000-ben sikeresen fejezett be. – Sárospatakon a Rákóczi Ferenc Múz. munkatársa (1997-ig). Több gyűjtőutat tett az erdélyi Szék településen. Ráckevén, az Árpád Múz. történé szeként helyezkedett el, de érdeklődése egyre inkább a néprajz felé fordult; elsősorban a szakrális emlékek, útszéli keresztek, temetők, kopjafák hagyományait, hiedelmeit, jelentéshordozó szerepeit vizsgálta. 2003-tól ráckevei muzeológusi munkája mellett a Pest M.-i Múz.-ok Igazgatóságánál elvállalta a tud.-os titkári megbízatást. Koordinálta a Pest Megyei Népművészet kötet szerkesztését, a megyéhez tartozó múz.-ok kiáll.-ait, tud.-os konferenciákat szervezett és segítséget nyújtott a munkatársak tud.-os kutatásaiban, publikációiban. – Szabó Csabával közösen kezdte kutatni a sámánrítusok tudatmódosító hatásait, később Hoppál Mihállyal is számos közös publikációjuk jelent meg. 2003 után szakmai érdeklődése az egyéni pszichológusi tevékenységek felé fordult, majd 2005-től fokozatosan a Tokaj Történelmi Borvidék ügyeivel kezdett foglalkozni, először komoly természetvédelmi értékmentő munkákon keresztül, később az örökségvédelem, világörökségi értékvédelem terén. 2009-ben megvált az Árpád Múz.-tól, és teljes erejével a Tokaj Történelmi Borvidék megmentéséért küzdött. Ügyvivője volt a Tokaj-hegyaljai borvidék szőlész és borász egyesületei, szakmai szervezetei által 2009-ben létrehozott Tokaj-Hegyalja Fejlődéséért Szövetségnek. Vezetésével 2011. dec.-ben megalakult a Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Programiroda. Közben megnősült (felesége: Oszik Orsolya), 2011-ben megszületett kislánya, Babett. Boldog és kiegyensúlyozott családi életet élt, de mindenki számára váratlanul és megmagyarázhatatlanul öngyilkos lett. – 2014-ben a Bor-Vidék Tokaj-Hegyalja Társaság megalapította a T. A. Emlékdíjat, amelyet 2021-ig öt alkalommal adtak át olyan szakembereknek, akik a munkájukkal hozzájárultak a borvidék felemelkedéséhez, népszerűsítéséhez, fejlődéséhez, az örökségvédelemhez. Fotó: a szerző archívumából Jáki Réka Takács Miklós (1943. okt. 1. Pestszenterzsébet – 1999. nov. 1. Paks): történelemtanár, helytörténész. – Az általános isk.-át Faddon végezte, Bonyhádon érettségizett (1963), az ELTE-n levelező tagozaton m.–történelem szakos diplomát szerzett (1972). – A KISZ függetlenített apparátusában dolgozott (1964–1969), a paksi Bezerédj Ált. Isk.-ban (1969-től), majd a paksi Energetikai Szakközépisk.-ban tanított (1984-től). – A paksi atomerőmű építése miatt átalakuló Pakson 1974-ben helytörténeti szakkört szervezett, amellyel módszeresen gyűjtötte a település határának néprajzi és régészeti hagyatékát, különösen a mesterségek (halászat, borászat) emlékanyagát. 1979-ben Mesterségek dicsérete címmel rendezett kiáll.-t, 1982-ben pedig az új szerzeményeket állította ki. A gyűjt. a későbbi paksi Helytörténeti Gyűjt., majd az 1993-ban alapított Városi Múz. törzsgyűjt.-e lett. – Paks Városért emlékérem (1984). Irod.: Beregnyei Miklós: A Takács-gyűjtemény (Paksi Tükör V, 1998. 2., 14–17. p.); Beregnyei Miklós: T. M. emlékezete (Paksi Tükör VI, 1999. 4., 2. p.); Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink. Életrajzi gyűjtemény (Paks, 2014, 155–156. p.). K. Németh András Tálas László (1935. máj. 17. Jászladány – 2004. szept. 15. Szolnok): tanár, geográfus, numizmatikus, ált. isk.-i, gimn.-i és múzeumig. – Az Egri Tanárképző Főisk.-án történelem–földrajz szakos ált. isk.-i (1959), az ELTE-n középisk-i tanári okl.-et szerzett (1962). – Két évig főisk.-i oktató, 1960-tól a Rákócziújfalui Ált. Isk. tanára, majd ig.-ja (1963–1971). Kialakította az isk. természetvédelmi arculatát, és vezette a közösségi neveléshez kapcsolódó orsz. kísérletet. A tiszaföldvári Hajnóczi József Gimn. és Szakközépisk. ig.-ja (1971–1978). Megszervezte az óvónőképzést, segítette a karszt- és barlangkutatás elindítását (odorvári cseppkőbarlang felfedezése). Ezután a megyei igazgatás oktatási szakreferense (1978–1982), majd a Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok) Megyei Múz.-i Szervezet ig-ja (1982–1998). Elérte, hogy a szolnoki Dam janich Múz. épületéből máshová elhelyezzék a társintézményeket, levezényelte a múz. hétéves felújítását, és a kiáll-ok kiépítését. 1992-ben egy
