Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
333 Szilárdfy A kutatóint.-ben eltöltött közel két évtized az egy.-i évei óta formálódó tud.-os tervei teljesítésének, az etnográfusi életmű mind következetesebb kiteljesítésének a lehetőségét biztosította, amelyre korábbi muzeológusi időszakában kevesebb lehetősége volt. Nem véletlen, hogy kandidátusi és MTA doktori fokozatát is ezekben az években tudta megszerezni. – Kutatói pályáján az 1960-as évek közepétől vizsgálatainak tárgytipológiai-őstörténeti irányultságát felváltották a levéltári kutatásokon alapuló történeti néprajzi kutatásai. Átfogó képet rajzolt fel a Tiszántúl korabeli népi műveltségéről. Az anyagi kultúra mellett tanulmányaiban a társadalom-néprajzi témák (18–19. sz.-i helyi közösségek termelési szervezeti, önszerveződési és önigazgatási formái, a nemzetiségi-felekezeti együttélés, települési és társadalmi szegregáció) is teret kaptak. Érdeklődése kiterjedt a népi vadfogás, méhészet, táplálkozáskultúra, népi építészet és településnéprajz kérdéseire, a paraszti önéletrajzokra, népi visszaemlékezésekre és élménytörténetekre. Foglalkozott a néprajzi forráshasználat és forráskritika, a néprajzi adatgyűjtés, rendszerezés és elemzés módszertani kérdéseivel. Kiterjedt etnográfusi, történeti, muzeológusi, irodalmi és képzőművészeti érdeklődésről árulkodó publikációs tevékenységéről az őt köszöntő tanulmánykötetekben megjelent bibl.-k tájékoztatnak. 15 önálló kötete és ötszázat megközelítő dolgozata, tanulmánya és közleménye jelent meg. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve (1975–1982) és a Dunatáj szerk.-je (1978–1981), az Ethnographia szerkesztőbiz.-i tagja (1986–2002), felelős szerk.-je (1999–2000), a Népi kultúra – Népi társdadalom szerk.-je (1993–1995). – A M. Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi szakosztályának több cikluson keresztül titkára, elnöke, majd a Társaság főtitkára volt (1989–1991). – Az MTA Néprajzi Biz.-ának tagja. – A M. Néprajzi Társaság Győrffy István-emlékérme (1999), M. Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005). F. m.: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák, 10. Miskolc, 1980); Gyűjtőmódszerek és forráskritika a néprajztudományban (Folklór és Etnográfia, 26. Deb recen, 1986); Néphagyomány – népi mentalitás – állami igazgatás az orvhalászat tükrében (Életmód és tradíció, 3. Bp., 1989); Halászó vizek – halásztársadalom – halászati technika (A tiszai halászat történeti-néprajzi elemzése) (Studia Folkloristica et Ethnographica, 29. Debrecen, 1992); Mezővárosi társadalom – paraszti műveltség (Történeti-néprajzi adatok és elemzési kísérletek) (Folklór és Etnográfia, 87. Debrecen, 1995); A tiszai halászat (Az eszközök és fogási módok történeti változásai) (Néprajzi Tanulmányok. Bp., 1995); Néprajzi forráskritika (Néprajz egyetemi hallgatóknak, 24. Debrecen, 2001); Halászó parasztok – halászati vállalkozók (Történeti források és elemzések) (Documentatio Ethnographica, 17. Bp., 2002); Bevezetés a néprajzi muzeológiába (Néprajz egyetemi hallgatóknak, 30. Debrecen, 2003); A személyes paraszti tudás érvényessége (Kisújszállás társadalma és gazdálkodása egy száz évet élt parasztgazda emlékezetében) (Néprajzi tanulmányok. Bp., 2006); Néprajzi tanulmányok Kisújszállásról (Kunsági Téka, 3. Szolnok, 2008); Sors és tapasztalat – Kisújszállási vallomások a paraszti életforma végső szakaszáról (Életmód és Tradíció, 10. Bp., 2008); A népies halászat, vadászat és gyűjtögetés lexikona (Debrecen, 2008); Művek és életművek múló időnkben – Mesterek, barátok, pályatársak (Bp., 2009); Paraszti hagyomány és kényszermodernizáció (Közelítések a néprajzi változásvizsgálathoz) (Bp., 2009); Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom. Néprajzi tanulmányok (Bp., 2018); Halászó vizeken . Néprajzi tanulmányok és közlemények a népi halászatról (Bp., 2019); Az én Gyulám. Az 1960-as évek gyulai múzeu ma (Gyula, 2021). Közelítések Tiszafüred néprajzához: személyes emlékek és ifjú koromban gyűjtött néprajzi adalékok (Bp., 2021.) Irod.: Merítés. Néprajzi tanulmányok Sz. M. tiszteletére. Szerk. Bali János–Jávor Kata (Bp., 2001; benne: Paládi-Kovács Attila: Sz. M. köszöntése, 5–7. p.); Élet/út/írások. Sz. M. tiszteletére. Szerk. Bali János–Turai Tünde (Bp., 2009; benne: Paládi-Kovács Attila: A hetvenéves Sz. M. köszöntése, V–VI. p.); RÚL 17: 506–507. p. Fotó: a család tulajdona Szilágyi Márton Szilárdfy Zoltán (1937. nov. 6. Bp. – 2017. dec. 20. Bp.): r. k. pap, művészettörténész, műgyűjtő. – Édesapja ~ Ernő László (1898–1983) gyógypedagógus, tanár, édesanyja Szalai Margit (1902– 1989) iparművész, testvére ~ Gyula (1933–2006) tanár. – Pomázon nőtt fel. A Székesfehérvári Egyházm. kispapjaként a szegedi Hittud.-i Főisk.-n teológiát tanult (1956–1961). Itt életre szóló barátságot kötött Bálint Sándor néprajzkutatóval, akit mesterének tartott. 1961. jún. 21-én, Székesfehérváron szentelték pappá. Az ELTE-n művészettörténetet tanult (1976–1981), bölcsészdoktorrá avatták (1985). – Káplán Csepelen, Nagytétényben, Székesfe-
