Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
332 Szilágyi 2.); Az új- és legújabb kori történeti adattárak helyzete (MMM Közleményei, 1978. 1.); A történeti muzeológia fejlődése, helyzete és továbbfejlesztésének lehetséges irányai (Történeti Múzeumi Közlemények, 1982. 1.); A jelenkor muzeológiai dokumentálásának kérdései Magyarországon (Múzeumi Közlemények, 1984. 1.). Fotó: a család tulajdona Nagy László Gábor Szilágyi János (1926. nov. 28. Bp. – 2018. dec. 28. Bp.): irodalomtörténész, művelődéstörténész. – Az ELTE m.–történelem szakán szerzett diplomát (1952). Bölcsészdoktor (1958), a történettud.-ok kandidátusa (1977). – Az Officina Könyv kiadó munkatársa (1945–1946); az OTI tiszt viselője (1946–1949), az Országgyűlési Könyvtár tud.-os munkatársa, osztályvezető (1949–1974), a Petőfi Irodalmi Múz. Kéz irattárának tud.-os főmunkatársa (1975–1986). – Kutatási témája a szoc. kultúra és irodalom története volt. A Kézirattárban többek között feldolgozta Nagy Lajos író kéziratos hagyatékát. F. kiáll.: A Nyugat – A Nyugat Irodalmi Emlékmúz. megnyitása (állandó kiáll., Czére Bélával, W. Somogyi Ágnessel, Bp., Városmajor u. 48/b, 1977). F. m.: A magyar munkáskönyvtárak a két világháború között 1920–1944 (Bp., 1961); Munkásosztályunk álta lános műveltségi helyzete 1919–1945 között (Bp., 1964); A Népszava irodalompolitikája 1919–1929 között (Iro dalomtörténeti füzetek, Bp., 1979); Munkásmozgalom és kultúra 1867–1945. Dokumentumgyűjtemény (Bp., 1979); A magyar szocialista kultúra története 1867–1945 (Bp., 1985). Irod.: Irodalmi muzeológus lexikon. Szerk. Püski Anikó (PIM, 2018, kézirat); ÚMIL, RÚL 17: 502–503. p. Fotó: magántulajdon Veres Miklós Szilágyi Miklós (1939. febr. 4. Tiszafüred – 2019. máj. 7. Bp.): etnográfus. – Családi hátteréről a szüleivel készített néprajzi életútinterjú-kötet rajzol plasztikus képet: Családtörténet két hangra. Személyes vallomások a tiszafüredi parasztos vonásokkal átszőtt kispolgári életvitel és a 20. századi változó hatalmak sorsszerű találkozásáról (Bp., 2014). Felesége (1963-tól) Sz. Bányai Irén középisk.-i tanár, történész-muzeológus, gyermekei: Márton (1965–) és Zsófia (1973–) irodalomtörténészek. – A szülővárosa gimn.ában letett érettségi vizsga után a debreceni KLTE-n folytatta tanulmányait, ahol m. nyelv és irodalom–néprajz– népművelés szakokon szerzett diplomát (1962). Kezdettől a néprajz iránt érdeklődött, s Gunda Béla tanítványaként, az ő irányításával talált rá egyik nagy témájára, a tiszai népi halászat kutatására, amelyből a szakdolgozatát is elkészítette. A történelem (néprajz) tud.-ok kandidátusa (1987), az MTA doktora (1999). – A debreceni egy. Néprajzi Tanszékén lett könyvtáros (1962–1963), emellett oktatói feladatokat is ellátott. Ígéretesnek tűnő egy.-i pályafutása a professzorával való összekülönbözés miatt megszakadt, ezért inkább vidéki muzeológusi állást keresett. A szolnoki Damjanich János Múz.-ban félállásban etnográfus-muzeológus (1963–1964), emellett magyart tanított a helyi Tiszaparti Gimn.-ban. Innen került Gyulára, az Erkel Ferenc Múz. ig.-i posztjára (1964–1969); kinevezésekor az ország akkor legfiatalabb múzeumig.-ja volt. Ezután a ceglédi Kossuth Múz. élére került (1969–1974), majd – nem annyira saját szándékából, mint inkább a Művelődési Min. Múz.-i Főosztálya erőteljes biztatására – megpályázta a szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múz. ig.-i állását; ezt a munkakört (beleértve a Tolna M.-i Múz.-i Szervezet ig.-i posztját) 1981-ig töltötte be, ekkor (már saját elhatározásából) Bp.-re költözött, s a Néprajzi Múz. állagvédelmi-nyilvántartási, utóbb a gyűjt.-i osztály osztályvezetője lett (1986-ig). Vidéki muzeológusként eltöltött éveiben „mindenes” feladatokat látott el, nemcsak szűkebb szakmájával kellett foglalkoznia, hanem több múz.-i szakágat ellátva gyűjtött tárgyakat, végezte a nyilvántartási feladatokat, rendezett kiáll.-okat (többek között képzőművészeti tárlatokat is), s részt vett az illető városok kulturális közéletében. 1986-ban végleg otthagyta a múz.-i szférát; az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában (1990-től neve Néprajzi Kutatóint.) az adattári osztály, majd a társadalomnéprajzi osztály vezetőként, majd igh.-ként (1997–2002), végül – nyugalomba vonulásáig – tud.-os tanácsadói besorolásban dolgozott (2002–2009). Emellett az ELTE BTK Tárgyi néprajzi tanszékének docenseként tanított (1988–2009), s részt vett a doktori képzésben is.
