Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
318 Szalóky Egyesületének és a M. Restaurátorok Egyesületének tagja. – A Kulturális Min. Múz.-i Osztályának „Nívó Jutalma” (új restaurálási eljárások bevezetéséért és a restaurátorképzésben elért eredményeiért, 1978); Móra Ferenc-emlékérem (1984), Munka Érdemrend bronz fokozata (1988), Műtárgyvédelemért – Balázsy Ágnes-díj (Pulszky Társaság, 2003), Ferenczy Noémi-díj (2004). Jelentősebb restaurálási munkái: a Néprajzi Múz.-ban: óceániai kettős faszobor (1947); 1778-ból származó festett békéscsabai gondolkodószék (1951); árvízből kimentett bogyiszlói festett ágyvég (1955); összetört húsvéti hímes tojások (publikálva: 1956); egyéb múz.-ok számára: római kori üvegtárgyak (Dunaújvárosi Múz, 1962-től); balatonszentgyörgyi cipőleletek (1957–1958); nagyvázsonyi vár faanyagának helyszíni konzerválása (1959–1960); római freskós szoba felvétele és helyreállítása (Tác–Gorsium, 1960–1972); a középkori ún. Cundpald-kehely (Sopron, Liszt Ferenc Múz., 1964); két római üveg, egy filigrán rátétes pohár és egy szilánkosan tört üveg (Bécs, Denkmalpflege számára, 1969–1970); nyergek, főként egy 1526-ból származó török dísznyereg (MNM); a sárospataki kriptafeltárás textil- és bőrleletei; barokk feszület (1976), 16. sz.-i selyem-bársony- és festett bőrkazula, vmint egy középkori faszobor (Bp., Mátyás-templom, 1979); a felsővadászi egyház Rákóczi bőr kazulája; a Balácapuszta-i római mozaikok; Bölcske-Kálvária ásatásának 16–18. sz.-i bőr- és textilleletei (párták, kucsmák, cipő; Wosinsky Mór Múz.); festett zászlók (Ráckevei Múz., Legújabbkori Történeti Múz., Jósa András Múz., Liszt Ferenc Múz., nagycenki Széchenyi Múz.); a Tűzoltó Múz. kőszegi zászlójának hímzés-átültetése (1979); az Ozorai Múz. hímzett Eszterházy-zászlója (1988); a Hadtörténeti Múz. 40. honvéd zászlóalj- (1998) és Szent István-zászlója (1999); a Janus Pannonius Múz. 1757-ből származó polgári lovaszászlója (2002–2003) stb. Részt vett a garamszentbenedeki úrkoporsó restaurálásában (Keresztény Múz., 1978). Nyugdíjasként restaurálta gróf Széchenyi István halálakor viselt ruhadarabjait. Irod.: Morgós András: Sz. Z. In: A Központi Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Osztályának 30 éve 1960–1990 (Bp., 1990, 95–98. p.); [Morgós András]: Sz. Z. 70 éves (Műtárgyvédelem, 22, 1993, 9. p.); Morgós András: Mozaikok egy életműből: Sz. Z. restaurátor 80 éves (Műtárgyvédelem 2004. Bp., 2004, 7–21. p.). Fotó: A 80 éves Sz. Z., Morgós András felv., 2004. Morgós András Szalóky Károly (1911. júl. 20. Egeralja – 1997. dec. 15. Ajka): önkéntes néprajzi gyűjtő, helytörténész, költő, amatőr festő. – Az elemi isk. elvégzése után egy évet a celldömölki polgári isk.-ban tanult, majd a családi birtokon gazdálkodott, katonáskodott. Az 1950-es években a Padragi Szénbányák bányászaként tartotta el a családját. 1956 után megjárta a börtönt, ezt követően a termelőszövetkezet tagja, majd brigádvezetője (1959–1976). – Fiatal korától rendszeresen közölte verseit és írásait a Magyar Falu c. hetilap, később orsz. és helyi lapoknak is állandó szerzője volt. Ifjú korától aktívan részt vett a kulturális és közéletben, a helyi énekkar és színjátszó csoport tagja, s állandó szervezője különféle kulturális programoknak. 1937-ben Egeralján hívta életre a Ref. Keresztyén Ifjúsági Egyesületet, amely összefogta és igényes időtöltést biztosított a falu fiatalságának. Az isk.-ból kikerülve kezdte gyűjteni a falu múltjára vonatkozó emlékeket. Egyik létrehozója az egeraljai Hősök Kertjének, amelyet 1971-ben a vezetésével állítottak helyre. Megalakította a helyi Honismereti Szakkört (1965), amelynek keretében történeti, néprajzi előadásokat szervezett, s kitartóan gyűjtötte a dokumentumokat és a tárgyi emlékeket, amelyek a település eltűnt, régi életmódjáról tudósítanak. Rendíthetetlen munkájának eredményeként született meg 1965-ben az a gyűjt., amely lehetővé tette a Helytörténeti Gyűjt. megnyitását (1985) az egykori ref. isk. épületében. Haláláig aktív tagja volt a Veszprém M.-i Múz.-i Egyletnek, vmint a Megyei Honismereti Egyesületnek. – Veszprém m. Pro Comitatu Díja (1996). A helyi közösség emléktáblát állított az emlékére. F. m.: Igazságcsokor (versek, Veszprém, 1996); Egeralja rövid története (Egeralja, 1997); Életem (Veszprém, 1999). Irod.: VMÉL, 2001: 1111. p.; Horváthy György: Egy öntörvényű csodaember. Portrévázlat S. K. festőről, parasztköltőről, néprajzi íróról (Napló, 1997. febr. 27.); Tóth Dezső: Sz. K. emlékezete (Honismeret, 1998. 3., 98–99. p.). Fotó: Helytörténeti Gyűjtemény, Egeralja S. Lackovits Emőke Szánthó Vilma: → Kósa-Szánthó Vilma Szántó Gyuláné: → Szántó Judit Szántó Judit; Szántó Gyuláné; szül. Ludman Judit; Ludmann Júlia (1903. jan. 6. Bp. – 1963. ápr.
