Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

313

Szabó

gített egy írói lexikon (Magyar Tudósok Tára, kéziratban) összeállításában. Ekkoriban kezdett irodalmi bírálatokat írni. Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc alatt a Délvidéken harcolt, főhadnagyi rangot ért el. 1850-ben gr. Teleki József titkára lett, akinek segített a Hunyadiak koráról írt nagy munkája elkészítésében. A gróf halála után, 1855-től a nagykőrösi Ref. Gimn.-ban görög nyelvet tanított, 1859 nov.-ében az Erdélyi Múz.-Egyesület

(EME) kolozsvári ala

kuló közgyűlésén az egyesület könyvtárosává választották. Az 1872-ben a megnyíló kolozsvári M. Kir. Tudományegy.-en elnyerte a m. történelmi tanszéket, de könyvtári szolgálatát is haláláig folytatta. Az 1881/82. tanévre a Bölcsészkar dékánjává, az 1882/83. tanévre az ekkor Ferenc Józsefről elnevezett egy. rektorává választották. – Pályája elején Euripidész és Szopho klész drámá inak fordítójaként keltett figyelmet. Történelmi kutatásai főleg a középkori m. történelem forrásainak feltárására és közzétételére irányultak, kutatta a székelység eredetét. Legmaradandóbb könyvtárosi-bibliográfusi tevékenysége: EME-könyvtárnokaként (1860. máj. 1-jétől) az egyesület addig összegyűlt, s a Farkas utcai gr. Bethlen–Nemes-ház néhány földszinti helyiségében elhelyezett kb. 20 ezer kötetet katalogizálta, szekrényekbe helyezte, s már júl. 15-én megnyitotta az olvasótermet. Szenvedélyes kutatómunkát folytatott vidéken is főleg a régi m. nyomtatványok, könyvritkaságok összegyűjtésére. Az 1872-ben megnyílt egy. – eleinte szerény – könyvtára is az EME könyvtára mellé volt beosztva, s ennek keretében 1874-től ~ könyvtárig.-i besorolást kapott. Rá hárult az akkor már kettős állomány 45 ezer kötetének átköltöztetése 1874/75-ben az egy. régi épületének földszinti helyiségeibe. A könyvtárban található és részben maga gyűjtötte régi m. nyomtatványok saját készítésű cédulakatalógusából született a Régi Magyar Könyvtár c. sorozat (I–IV., Bp. 1879–

1898; az utolsó kötetet s. a. r. Hellebrant Árpád), a m. bibl. alapvető munkája. – A kolozsvári egy. tb. doktora (1873), az MTA l. (1858), r. (1871) tagja, a bp.-i egy. tb. doktora (1881), a M. Történelmi Társulat és a Prot. Irodalmi Társaság választmányi tagja. – Az MTA Marczibányi-jutalma (1874). – 1890-ben a kolozsvári Ref. Egyházközség alapítványt létesített emlékére a helybéli koll.-ban a történelemben kitűnt növendékek jutalmazása céljából. Az egy. 1891. dec. 14-én emlékünnepet rendezett a tiszteletére. Kolozsvárt 1941–1945 között utca viselte nevét, a mai Központi Egy.-i Könyvtárban termet neveztek el róla. – Házsongárdi sírját már felszámolták.

F. m.: Magyarország történetének forrásai. I–IV. (Pest, 1860–1864); Erdélyi történelmi adatok.

IV. (EME, Kolozs

vár, 1862); A magyar vezérek kora. Árpádtól Szent Istvánig

(Pest, 1869); Székely oklevéltár.

I–IV. (Bp., 1872–1876; a sorozat szerkesztését az V. köt.-től Szádeczky-Kardoss Lajos folytatta); Kisebb történelmi munkái

. I–II. (Bp., 1873); Kun László 1272–1290

(M. Történeti Életrajzok II. 4–5. Bp., 1886); A régi székelység. Székely történelmi és jogi tanulmányok (Kolozsvár, 1890); Napló és tanul

mányok. Bev., s. a. r. Váczy Leona (Kolozsvár, 2010).

Irod.: Beszédek melyek a kolozsvári M. Kir. Ferencz József Tudomány-Egyetem tanácsa által 1891. deczember 14-én rendezett Sz. K. emlékünnep alkalmából tartattak (Kolozsvárt, 1892; Schilling Lajos emlékbeszédével); Szádeczky-Kardoss Lajos: Sz. K. emlékezete 1824–1890 (Bp. 1894); Szilágyi Sándor: Emlékbeszéd Sz. K. r. tag felett. (Emlékbeszédek a MTA elhunyt tagjai fölött. VIII. köt. Bp., 1896. 10. sz.); Márki Sándor: Sz. K. (1824–1890). In: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ünnepére 1859–1909 (Kolozsvár, 1909–1942. 187–190. p.); Bíró Vencel: Sz. K. mint történetíró. Születésének századik évfordulójára (Erdélyi Irodalmi Szemle, II., 1925. 1–2., 17–21. p.); Szinnyei XIII.: 237–240. p.; MÉL II.: 683. p.; ÚMIL III: 1871–1872. p.; ÚMÉL VI.: 58–59. p.

Fotó: Ellinger Ede – Cserna Károly, 1890.

Gaal György

Szabó László (1939. szept. 27. Mátészalka – 2012. júl. 8. Szolnok): etnográfus, muzeológus, egy.-i tanár. – Felesége Gulyás Éva (1946–2019) etnográfus, öccse Szabó István (1942–2012) történész és Szabó Sándor (1945–1980) irodalomtörténész, levéltáros, muzeológus. – A debreceni KLTE-n m.–történelem szakos tanári és etnográfusi oklevelet szerzett (1963). Uo. doktorált (1968), a történelem (néprajz) tud.-ok kandidátusa fokozatot szerzett (1974), az MTA doktora (1997). A debreceni Zeneművészeti Főisk.-n zenei tanulmányokat is folytatott. – A szolnoki Damjanich János Múz.

történész segédmuzeológusa (1963–1965), néprajzos muzeológusa (1965–1978), tud.-os főmunkatársa (1978–2001 és 2002–2005), tud.-os titkára (1990–2001), tud.-os szaktanácsadója (2002-től haláláig). – 1978-tól a KLTE Néprajzi Tanszékének