Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

314

Szabó

óraadója, 1993-tól docense, habilitált egy.-i tanára (1994–2005, nyugdíjba vonulásáig). A jászberényi Tanítóképző Főisk.-n is tanított (1989–1999). Mintegy négy évtizedes muzeológusi és egy.-i tanári munkája során etnográfus nemzedékek sorát nevelte fel. – Tud.-os munkássága gerincét, saját társadalomnéprajz-elméletét elsősorban munkaszervezeti kutatási eredményeire építve dolgozta ki. Ennek értelmében a kultúrát az emberi tevékenységgel és annak eredményeivel azonosította, amelynek a közösség közege, ugyanakkor része is. A társadalomnéprajz pedig a kultúra kutatása, a tevékenység oldaláról megközelítve. A m. nyelvterület szinte egész Dunán inneni részén végzett munka-, család- és társadalomszervezeti vizsgálati eredményeire épül a Magyar Néprajzi Lexikon általa írott 34 címszava. – Területileg munkássága középpontjában az Alföld és a Felföld állt. Jászsági kutatásait rögtön Szolnokra kerülésekor elkezdte, első megjelent munkájában egyetlen település, Jászdózsa palóc kapcsolatait elemezte (1974). A török időkben a Felföldre menekült, majd palóc elemekkel keveredve visszatelepült jászsági lakosság kulturális egymásra hatása a témája két kötetben megjelent kandidátusi értekezésének is (A jász etnikai csoport,

1979, 1982). A jászok eredetének tud.-os problémája miatt az 1980-as években testvérével, Szabó Istvánnal kutatóúton járt a Kaukázusban; évtizedekig működő kapcsolatokat építettek ki oszét kutatókkal. A jász etnikai csoport rokoni kapcsolatainak feltárása után sikerült megragadnia a jász népesség mo.-i mobilitását is, a kiskunsági pusztákra való költözésüket, az ún. jász expanzió jelenségét. Összefoglalóan megállapította, hogy a jászok minden környezetükben erős, formáló hatást gyakoroltak a mellettük és/vagy velük élők kultúrájára. Jászsági kutatásai teremtettek számára alapot ahhoz, hogy állást foglaljon a néprajzi csoport–etnikai csoport terminológiai vitájában. A két fogalom megkülönböztetése alapjául számára a környezethez viszonyított idegenség tudata (etnikai csoport), ill. annak hiánya (néprajzi csoport) szolgált. Több munkaközösséget, kutatócsoportot szervezett, amelyek keretében pályakezdő etnográfusok, muzeológusok sajátították el a szakmai alapokat. Több évtizedig irányította a Tiszazug kutatását (1972–1981, majd 2007–2011), vmint a vízi útként, tiszai evezős táborokként megszervezett Tisza-kutatást (1984). Bekapcsolódott más vidékek kutatásába is, amelyeket tanulmányokkal zárt le (pl. Zempléni-hegyvidék: 1965, 1981; Börzsöny: 1977; Kiskunság: 1978, 1994; Három Város: 1978; Garam mente: 1986; Palócföld: 1988, 1989, 1992, 1994; Szatmár: 1992, 1995; Békéscsaba: 1993; Mozsgó: 1993; Fekete-Körös völgye: 1993, 1994; Gömör: 2005). – Muzeológusként újító szemlélettel közelített a tárgygyűjtéshez. Már az 1970-es évek elején komplex módon gyűjtötte be és dolgozta fel (1971), rendezte kiáll.-sá egy teljes tanyai gazdaság tárgyi anyagát (1974). Gyűjteménygyarapító tevékenységének végig alapjellemzője volt a hétköznapi tárgyakra és munkaeszközökre koncentrálás. Ez a szemlélet határozta meg a megyék népművészetét bemutató, Népművészeti Örökségünk

c. sorozat koncepcióját; az első, Szolnok m.-i kötet (1987) egyik szerk.-je volt. – Számos egyesületnek, szakmai társaságnak volt tisztségviselője, választmányi tagja (M. Néprajzi Társaság: a Társadalomnéprajzi Szakosztály elnöke, választmányi tagja; TIT: az Orsz. Választmány tagja; Debreceni Akad.-i Biz. [DAB]: elnökségi tag; Jász–Nagykun–Szolnok M.-i Tud.-os Testület: elnök; Jászok Egyesülete tagja; stb.), tud.-os folyóiratok szerk.-je, (pl. Eth

nographia, szerkesztőbiz.-i tag, Jászkunság:

főszerk., 1996–2002; Múzeumi Levelek: társszerk.

,

1971–

1986), könyvsorozatok szerk.-je, társszerk.-je (pl. Tiszazugi Füzetek: szerk.,

Szolnok Megyei Múze

umok Közleményei 1986–1989; Jász–Nagykun–

Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 1991–

1996: társszerk.); a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz

társszerk.-je (1965–2005). Tud.-os publikációinak száma 300 fölötti, amelyek közül 20-nál több önálló kötet. – Móra Ferenc-emlékérem (1978), Szolnok város Ezüst Pelikán díja (1994), a M. Kultúra Lovagja (2008), M. Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2009), Jászságért Díj (Jászok Egyesülete, 2010).

F. m.: A paraszti munkaszervezet és társasmunkák a Zempléni hegyvidéken (Néprajzi Értesítő, 1965, 133–158. p.); Munkaszervezet és termelékenység a magyar pa

rasztságnál a XIX–XX. században (A Damjanich János Múzeum Közleményei 15–18. Szolnok, 1968); Jászdózsa és a palócság (Eger–Szolnok, 1974); A tanyai gazdaság a századfordulón. In: Néprajzi kiállítások a Szolnoki Galériában (Szolnok, 1974, 3–18. p.); Az Ipoly-völgy népi társadalma. Szabó Istvánnal. In: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977, 443–486., 672–673. p.); Nagykőrös mezőváros kapitalizmus kori paraszt társadalma. Szabó Istvánnal. In: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. Szerk. Novák László (Nagykőrös, 1978, 359–432. p.); A jász etnikai csoport I. A jász etnikum és a jászsági műveltségi egység