Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
299 Solymos F. m.: A Bodrogköz népi textilművészete (A Sárospa taki Rákóczi Múzeum Füzetei 26. Sárospatak, 1986); Dámóc története és népe (Helytörténeti publikációk) (Sátoraljaújhely, 1987); Egy zempléni nemesi gazdaság a XVII–XVIII. században (Agrártörténeti Szemle, XXX, 1988. 3–4, 470–513. p.) A Bodrogköz népi táplálkozásához (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 25, 1987–1988, 184–193. p.); Ruszinok a Bodrogközben . In: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Szerk. Katona Judit–Viga Gyula (Miskolc, 1996, 209–305. p.); Népi táplálkozás – hagyományos ételek . In: Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában. Szerk. Viga Gyula (Somorja–Komárom, 2000, 209–222. p.); Alta non alte (A ’Sennyey család históriája) (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XLII, 2003, 283–308. p.); Bodrogközi malmok (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XLV, 2006, 481–497. p.). Irod.: S. J.-re emlékezünk (1947–2021) (https://hermuz. hu/2021/02/04/siska-jozsefre-emlekezunk-1947-2021/) Fotó: Herman Ottó Múz. Tóth Arnold Skultéty Gyula (1936. máj. 12. Bp. – 2010. okt. 1. Bázel): antropológus, szobrászművész. – A bp.-i Fazekas Mihály Gimn.-ban érettségizett (1954). Mivel egy.-re nem vették fel, dolgozott matracgyárban, esztergályosműhelyben és kaolinbányában is. Az 1956-os forradalom után testvérével együtt elhagyta Mo.-ot. Bernbe költözött, s a Berni Egy. TTK-n biológiát kezdett el tanulni. 1959-ben megszakította tanulmányait, majd 1961-ben Bázelben testnevelő tanári képesítést szerzett. Ezután három évig pszichológiát tanult Bernben, majd 1964-ben visszatért a biológiai tud.-okhoz és 1972-ben doktorált a Bázeli Egy.-en. – 1963-ban Bázelben telepedett le, ahol haláláig élt. 1971-ben lett svájci állampolgár. Tanulmányai mellett 1962 óta folyamatosan dolgozott. – Az 1960-as években kezdett el szobrászattal foglalkozni. M. M. Gerasimov (1907–1970) orosz régész és antropológus művei és publikációi segítették abban, hogy művészi tehetségét és szakmai érdeklődését az arcrekonstrukció készítése terén kamatoztassa. Az élete során – emberelődök és a történeti, ill. recens koponyák felhasználásával – készített mintegy 150 arcrekonstrukciót és azok negatív öntőformáit tartalmazó gyűjt.-ét a M. Természettud.-i Múz.-nak (MTM) ajándékozta (2010). Az emberré válás kezdetétől napjainkig tartó időszakot és Ázsiától D-Amerikáig terjedő széles földrajzi területet átölelő kollekciót a MTM Arcrekonstrukciók gyűjt.-én belül, Skultéty-gyűjt. néven őrzi a MTM Embertani Tára. ~ valamennyi rekonstrukciója tud.-os alapú, szobrászi-anatómiai módszerrel készült, művészi kivitelű, egyedi alkotás. 1985-ben elkészítette III. Béla király arcrekonstrukcióját (kiállítva: István király Múz., Székesfehérvár). Több vidéki múz.-ban jelenleg is megtekinthetők az általa készített arcrekonstrukciók. A tud.-os alapú arcrekonstrukció-készítés során szerzett tudását az 1990-es évek végétől kezdődően tanítványának, Kustár Ágnesnek adta át. F. m.: Zur Problematik der Rekonstruktion des Gesichtes auf Grund des Schädels (Manuscript, 1991); Zusam menfassung des Diavortrages über die Problematik der Gesichtrekonstruktion auf Grund des Schädels. In: Papers of the Scientific Session in Szeged (Hungary) 1990. Ed. Farkas L. Gyula (Szeged–Ulm, 1991, 253–262. p.); A benepusztai honfoglalás kori férfi koponyare konstrukciója. Kustár Ágnessel (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 22/3, 1996, 179–190. p.); Arcok a székesfehérvári királyi bazilikából. In: A Székesfehérvári királyi Bazilika embertani leletei 1848–2002. Szerk. Éry Kinga (Bp., 2008, 177–184. p.). Fotó: ismeretlen felv., MTM Embertani Tár Adattára Makra Szabolcs, Makra Luca Solymos Ede; (1932-ig) Scharffenberger Ede (1926. jan. 30. Kalocsa – 2008. máj. 27. Baja): etnográfus, muzeológus, múzeumig. – Édesapja Scharffenberger Ede takarékpénztári tisztviselő, édesanyja Jakab Sarolta polgári isk.-i tanár. Apja korai halála miatt megözvegyült anyja nevelte fel. Felesége ~né Göldner Márta (1928– 2006) festőművész. Házasságukból két gyermek született: Zsellérné Solymos Márta (1952–1997) grafikusművész és Solymos Éva (1954–) tanítónő, gyógypedagógus. – Kalocsán, a jezsuita gimn.-ban érettségizett (1944). A bp.-i PPTE néprajz–földrajz szakos hallgatója, később felvette a néprajz szakot, majd – az 1948 évi egy.-i reform után – az ELTE néprajz, régészet és muzeológia szakjain szerzett diplomát (1950). A történelemtud.-ok (néprajz) kandidátusa (1960;