Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

300

Solymos

A Duna magyarországi szakaszának népi halászata c. disszertációjával). – Egyetemistaként a Néprajzi Múz. önkéntes gyakornoka, majd a fo

tótár és laboratórium ösztöndíjas vezetője (1948–

1950). 1950 nyarán foglalta el a Bajai Városi Múz.

(1951-től Türr István Múz.) ig.-i székét. Ig.-i tevékenységét megszakítva néhány évig Tálasi István aspiránsa volt az MTA-TMB-n (1953–1957). A bajai múz.-ot – aspiránsi idejét leszámítva – nyugdíjazásáig (1986) igazgatta. – Gyermekkorát a szakmári parasztok és a dunapataji halászok között töltötte, szakmai érdeklődése ezért korán a dunai népi halászat emlékei felé fordult. A m. hivatásos és népi halászat elkötelezett tanulmányozójaként vált a Duna halászatának nemzetközi hírű kutatójává. Vizsgálódásai közép pontjába a folyamatosan változó vízi világ körül ményeihez alkalmazkodó halászegyéniségeket, kezdeményező személyeket helyezte. Kutatásaival rávilágított arra, hogy a halászok újító készsége azért vált meghatározó jelentőségűvé a zsákmányoló halászatban, mert a romló fogási lehetőségek folyamatos versenyre kényszerítették a halászó embereket. Vidéki múzeumig.-ként fontosnak tartotta a kiemelkedő bajai személyek (Türr István, Jelky András, Mészáros Lázár, Telcs Ede) emlékezetének, életútjának bemutatását. Neki köszönhető, hogy Angliában megtalálták Mészáros Lázár (1796–1858) sírját, s hamvait hazahozhatták Bajára (1991). – Pályája kezdetén a Néprajzi Múz. megbízásából Kakasdon részt vett a bukovinai székely telepesek néprajzi kutatásában (1950). A Zenta környéki halászat fellelhető emlékeit és gyakorlatát a Városi Múz. felkérésére az 1970-es évek elején gyűjtötte össze és mutatta be az intézmény állandó tárlatán. Az 1980-as évek elején Bárth János felkérésére Kecel nagyközség monografikus kutatásában vett részt, ahol a természeti javak felhasználását kutatta és adta közre tanulmányában (1984). Több nemzetközi tanulmányúton (Lengyelo., Bulgária, Románia, Ausztria) és konferencián vett részt. Jelentős külföldi kollegiális kapcsolatai eredményeként nemzetközi halászati konferenciát szervezett Baján (1974); a nyolc ország tizenhárom kutatója által tartott előadások írásos változata német nyelvű tanulmánykötetben jelent meg. Gyűjtőútjain több tízezer fényképfelvételt és több ezer oldal jegyzetet is készített. – Muzeológiai szárnypróbálgatása Székesfehérváron kezdődött, ahol friss diplomásként a Műemlékek Orsz. Központja megbízásából a városi múz. készülő állandó kiáll.-ának halászati egységét rendezte (1950). Bajára kerülve első feladatai között szerepelt egy új állandó kiáll. megrendezése, ahol a helytörténet mellett kiemelt szerepet kapott a halászat (1951). A bajai múz.-ban több állandó helytörténeti, néprajzi kiáll.-t rendezett (1961, 1973), s a halászati tárlatot is többször megújította (1984, 2001). Módszeres és tervszerű gyűjtésekkel sikerült kialakítania a bajai múz. műtárgygyűjt.-i rendszerét. Igazgatósága alatt a múz.-i gyűjt. kb. nyolcezer műtárggyal gyarapodott; ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Duna Pakstól Mohácsig terjedő szakaszán tevékenykedő halászok teljes eszközkészlete, az életmódjukkal kapcsolatos tárgyak. A halászati kutatások mellett kiemelkedő kézművesség-kutatása is. Közel húsz bajai és Baja környéki kisiparos munkavégzésének dokumentálása mellett mintegy húsz kismesterség munkaeszköz-, vmint termékrepertoárját gyűjtötte be. Tárgygyűjtéseit olykor kiállításrendezői munkával is összekapcsolta. A feleségével közösen rendezett, Parasztasszony élete

c. idősza

ki tárlat elbontását követően számtalan, a női munkavégzéshez kapcsolódó eszközt, házberendezési tárgyak sikerült intézménye számára megszereznie (1964). Igazgatósága alatt jött létre – bár általa kevésbé javasolt épületben – a bajaszentistváni Bunyevác Tájház (1979). – A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai címmel önálló könyvsoro

zatot indított (1957). A halászat témakörében írt tud.-os tanulmányai, közleményei jeles hazai folyóiratokban (Ethnographia, Néprajzi Értesítő, Acta Ethnographica) jelentek meg. Levéltári for

rások elemzésével féltucatnyi halászcéh működését adta közre megyei múz.-i évkönyvekben (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, Cumania, Zalai Múzeum, Komárom Megyei Múzeumok Közleményei). Köz

érthető, olvasmányos stílusban számos orsz., megyei és városi lapban (Halászat, Élet és Tudo

mány, Petőfi Népe, Bajai Honpolgár stb.) adott közre tud.-os ismeretterjesztő cikkeket. Az ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon

ba közel 40 szócik

ket írt a halászati szakkifejezésekről, üzemformákról. A nyolckötetes Magyar Néprajz

II. Gazdálkodás kötetében a halászat technikai fel

tételeit foglalta össze. – Szoc. kultúráért kitüntető jelvény (1967, 1977), a TIT Bács-Kiskun M.-i Szervezetének bronzplakettje (1973), Bács-Kiskun M. Közművelődési díja (1994), Bács-Kiskun M. Tud.-os díja (2001), a Bács-Kiskun M.-i Önkormányzat Múz.-i Szervezetének Pro Museo emlék-