Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
298 Siska vészettörténeti Biz.-ának Opus mirabile szakmai elismerésében. Pasteiner Gyula-emlékérem (1987), Móra Ferenc-díj (1996), Martyn Klára-díj (1997). – Kéziratos hagyatéka az MTA BTK Művészettörténeti Int.-ének Adattárába, édesapjától örökölt, értékes könyvtárának java része pedig a PPKE BTK Könyvtárába került. F. m.: Orientalizáló életképek . In: Művészet Magyaror szágon 1830–1870. 1. köt. Szerk. Szabó Júlia, Széphelyi F. György (Bp., 1981, 98–106. p.); A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai (Monumentumok az első háborúból. Kiáll.-i katalógus, összeáll. és szerk. Kovács Ákos. Műcsarnok, Bp., 1985, 5–25. p.); A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye. In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára (Bp., 1989, 192–202. p.); Az Alföld és az alföldi pásztorok felfedezése a külföldi és hazai képzőművészetben (Ethnographia, 100, 1989, 1–4., 121–154. p.); A Madonna-festő. Művész-szerep és historizálás Csontváry önarcképein (Művészettörténeti Értesítő, 40, 1991, 3–4., 156–174. p.); „A História a mi erős várunk”. A millenniumi kiállítás mint Gesamtkunstwerk. In: A historizmus művészete Magyarországon. Művészet történeti tanulmányok. Szerk. Zádor Anna (Bp., 1993, 132–147. p.); Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa. In: Nagybánya művészete. Kiáll.-i katalógus. Szerk. Csorba Géza, Szücs György (MNG, Bp., 1996, 216–236. p.); Tudománytörténeti megjegyzések a nemzeti „forma-nyelv” kérdéséhez 1873–1906. In: A nemzet antropológiája. Hofer Tamás köszöntése. Szerk. A. Gergely András (Bp., 2002, 287–303. p.); A művészi siker anatómiája 1840–1900. In: Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Takáts József (Bp., 2003, 7–66. p.); A Sándor-palota írásban és képben (Bp., 2003; németül és angolul is); Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa”. In: Munkácsy a nagyvilágban. Kiáll.-i katalógus. Szerk. Gosztonyi Ferenc (MNG, Bp., 2005, 61–86. p.); A népművészet-szemlélet változásai és a Nemzeti Múzeum 1852–1898 (Néprajzi Értesítő, 91, 2009, 35–80. p.); A művészettörténet nemzeti látószöge. Kánonok és kánontörések. In: XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép. Kiáll.-i katalógus. Szerk. Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra (MNG., Bp., 2010, 29–82. p.). Irod.: Szőke Annamária: S. K. köszöntése (Művészettörténeti tanulmányok S. K. köszöntésére. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997–2001. Bp., 2002, 9–12. p.); Marosi Ernő: S. K. (1941–2013) (Ars Hungarica, 2014. 4., 644–652. p.); Király Erzsébet: S. K. (1941–2013) (Művészettörténeti Értesítő, 63, 2014. 2., 401–402. p.); S. K. műveinek bibliográfiája. Összeáll. Király Erzsébet és Róka Enikő (uo., 403–406. p.); S. K. műveinek bibliográfiája. In: Ideák, motívumok, kánonok. Tanulmányok a 19–20. századi képkultúra köréből (MNG, Bp., 2012, 315–318. p.). Fotó: MNG Adattári és Dokumentációs Gyűjtemény Király Erzsébet Siska József (1947. szept. 12. Dámóc – 2021. jan. 27. Miskolc): etnográfus, muzeológus, múzeumvezető. – Sárospatakon tanult, majd a Bp.-i Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakisk.-ban áruforgalmi szaktechnikusként végzett (1969). Etnográfus diplomáját pályája második felében, a KLTE-n, l. tagozaton szerezte (1998). – A néprajz és a helytörténet iránti érdeklődése a honismereti mozgalomban bontakozott ki. Kereskedelmi munkahelyei mellett önkéntes gyűjtőként kutatta a Bodrogköz hagyományos népi kultúráját, és képezte magát terepi kutatóvá, néprajzi gyűjtővé, s a néprajzi tárgygyűjtés módszerét is elsajátította. 1981-től publikált. A szerencsi Zempléni Múz. vezetőjeként (1987–1996) újrarendezte az állandó képeslevelezőlap-kiáll.-t, Szlovákiában és Németo.-ban is utaztatott kiáll.-okat. 1992-ben megszervezte és lebonyolította a Zempléni Múz.-nak a szerencsi Rákóczi Várba történő átköltöztetését, s ott új állandó kiáll.-t rendezett. 1996-tól nyugdíjazásáig (2008) a Borsod-Abaúj-Zemplén M.-i Múz.-i Igazgatóság központi intézménye, a miskolci Herman Ottó Múz. néprajzi osztályának muzeo lógusa volt. – Fő kutatási terepe, a Bodrogköz népi táplálkozása, népi gazdálkodása, hagyományos textilkultúrájának tárgyi világa foglalkoztatta. Művelődéstörténeti érdeklődése fókuszában is a zempléni tájak álltak. Írt a ’Seny nyey család történetéről, ref. egyház- és iskolatörténeti témákról, a Bodrogköz számos településének helytörténeti vonatkozásairól, a bodrogközi ruszinokról. Publikációit többnyire a Herman Ottó Múzeum Közleményei és Évköny ve, a Szülőföldünk, a Honismeret, a Széphalom periodikákban közölte. Elkötelezett híve volt a ketté szakított Bodrogköz szellemi egyesítésének, és rend szeres szerzője a felvidéki magyarság kultu rális folyóiratainak (Zempléni Szó, Régió, Vissz hang, Bodrogköz és Ung-vidék Kalendári uma).
