Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
297 Sinkó Simon Mária Kinga: → Tüdős Kinga Sinkó Katalin (1941. júl. 26. Bp. – 2013. dec. 10. Bp.): művészettörténész, igazságügyi szakértő, gyűjteményvezető, a Magyar Múzeumi Arcképcsar nok szerkesztőbiz.-ának tagja. – Édesapja Sinkó Ferenc (1912 – 1990 ) jo gász, író, szerkesztő, műfordító, a M. Kat. Újság írók Szövetsége által alapított Sinkó Ferenc-díj névadója. Férje Kiss Imre (meghalt: 1995), a BÁV helyettes gazdasági osztályvezetője, gyermeke Kiss Katalin (1964–) kereskedelmi vezető, humánerőforrás-menedzser. – Pályakezdő éveiben a BÁV műtárgybecsüseként dolgozott. Első írásait a Vi gilia közölte (1961–1963). Gyakorlati terepen szer zett műtárgyismeretének és esztétikai érdeklődésének megfelelően vette fel a művészettörténet szakot az ELTE BTK-n, ahol kitüntetéses diplomát kapott (1974). Doktori dolgozatát a 19. sz.-ban önállósodó nemzeti tematika korai fejezéből írta (A profán történeti festészet Bécsben és Pest-Budán 1830–1870 között, 1982). – 1980-ban a M. Nem zeti Galéria (MNG) munkatársa lett: a Nyilván tartási (későbbi nevén Dokumentációs) Főosztály vezetőjeként a m. képzőművészet magángyűjt.-i javainak feltárását végző osztályok és munkacsoportok koordinátora, a tud.-os kutatás múz.-i autonómiájának meghirdetője, a műgyűjtői tömegtájékoztatás (műbírálat) megreformálója, a mo.-i örökségvédelem újjászervezését munkaanyagokkal segítő szaktanácsadó és előadó, iskolateremtő tudós. Érdeklődése középpontjában mindvégig a klasszikus modernizmus szerves előzményeként felfogott 19. sz.-i m. művészet állt, centrumában annak műfaji és tartalmi kérdéseivel. Kutatóként kezdetben a m. műgyűjtés múltja, a történeti ikonográfia, a köztéri és emlékműszobrászat, a nemzeti historizmus művelődési eszményei, esztétikai, ideológiakritikai, szociológiai és emlékezetpolitikai aspektusai foglalkoztatták. Pályája során a hagyományos művészettörténet-írás kompetenciáihoz módszertani tudatossággal kapcsolt addig kevéssé, vagy egyáltalán nem vizsgált nézőpontokat, mint pl. az állami műpártolás, pályázatok és díjak, a művész társadalmi szerepe, ünnepségei és kultuszai, az egyetemes képhagyomány és a nemzettudat ösz szefüggései, a Közép-Európa-jelenség mint historiográfiai fogalom, ősművészet-elméletek és népművészet-felfogások, a „m. stílus” körüli diskurzusok, ornamentika-, tudomány-, intézmény- és recepciótörténeti kérdések. A képzőművészet emlékeit a művészettörténet diszciplináris határainak kiterjesztésével tárgyalta, olykor szoros munkakapcsolatban a humántud.-ok más művelőivel itthon és külföldön. Pályája során történészekkel, etnográfusokkal, szociológusokkal működött együtt; a populáris grafika és a kollektív képvilág egyetemes javait évenként más-más európai nagyvárosban megvitató Arbeitskreis Bild Druck Papier elnevezésű nemzetközi társaságot egy idénykonferencia erejéig Mo.-ra is elvezette (2003). Írásai a kulturális és a történeti antropológia szélesebb köreihez eljutva képeztek hidat az egyes tudományágak elkülönülő paradigmái között. ~ nevéhez az MNG (később SZM–MNG) nagyszabású kiáll.-ainak és szakkatalógusainak koncepciója és rendezői munkálatai fűződnek: Válogatás magyar műgyűjteményekből (Mravik Lászlóval, 1981), Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században (1995), Történelem – kép. Szemel vények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon (Mikó Árpáddal, 2000). Az MNG tör ténetét, annak fél évszázados fennállása alkal mából, önálló kötetben jelentette meg ( Nemzeti Képtár – Emlékezet és történelem között, 2008), amelyért elnyerte az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége M. Tagozatának kritikai díját (2009). Konzulense volt a XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép c. kiáll.-nak (MNG, 2010), programadó ja és tud.-os tanácsadója az MTA kézikönyvsorozata (A magyarországi művészet története) két, már halála után kiadott kötetének (A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Szerk. Sisa József, 2013; A magyar művészet a 19. században. Képzőművészet. Szerk. Papp Júlia és Király Erzsébet, 2018). A 2013-as kézi könyvet bevezető írása szemléleti irányadás a 19. sz. széles spektrumú, művészettud.-os megközelítéséhez (A történeti háttér. A 19. század művé szete a magyar művészettörténet-írásban és a korszakolás, uo., 23–39. p.). Korábbi, ill. utolsó tanulmányainak gyűjt.-e is posztumusz kiadvány, egyúttal munkásságának válogató szintézise (Ide ák, motívumok kánonok. Tanulmányok a 19–20. századi képkultúra köréből. Szerk. Király Erzsébet és Róka Enikő; CD-ROM-on is, SzM–MNG, Bp., 2012). – Négy alkalommal részesült az MTA Mű-
