Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
295 Siklósi MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztálya, majd az abból kivált MNM Orsz. Restaurátor és Restaurátorképző Központ). A KMI-nél, az ún. OMF (Orsz. Műemléki Felügyelőség) csoportban, az OMF ásatásaiból (Eger, Sümeg, Várgesztes) származó régészeti fém tömeganyag konzerválását és restaurálását végezte (1971–1974). A műtárgyak és műemlékek restaurálásával foglalkozó, 1996-ban alakult Aurea Sectio Kft. restaurátor közreműködőjeként, szakmai irányítóként, később résztulajdonosaként számos munkában vett részt (1996–2005). – Fő tevékenységi köre a régészeti, iparművészeti műemléki és szabadtéri fém-, fatárgyak és épületek restaurálása volt. A Déri Múz. állandó kiáll.-ára egyiptomi és népvándorlás kori tárgyakat (1976–1977); a Jósa András Múz. kiáll.-ára az Ausztriából hazatért nyíregyházi tűzoltóereklyék egy részét, vmint egy Szent Flórián-szobrot (1986); a soproni Storno Múz. állandó kiáll.-ára 18. sz.-i sisakot és szablyát, vmint a kismartoni Éder-vendéglő festett-aranyozott vas cégérét (1987); a Déri Múz. Nagykereki Kastélyban rendezett fegyverkiáll.-ára 18. sz.-i pikkelyvértes lovagi sisakot és szablyát restaurált (1990). Számos más múz.-nak dolgozott: pl. két Fazola-kereszt (Mátra Múz., Gyöngyös, 1973); dörgicsei középkori ásatási anyag: (Bakony Múz., 1978); 17. sz.-i ón céhkancsó (Xantus János Múz., 1988–1989); a balácapusztai római villa mozaikpadlói (Bakony Múz., 1979–1985). Több régészeti feltárás nagyméretű leletének „in situ” kiemelésében és restaurálásában vett részt, így az aquincumi honfoglaláskori sír kiemelésében, feltárásában és az aranyozott ezüst sírleletek restaurálásában (BTM, 1982–1984), a balatonfőkajári római kori téglaégető kemence kiemelésében és restaurálásában (Építőipari Múz., Veszprém, 2003–2004). Múz.-i és műemléki fatárgyak, bútorok és épületek farészeinek restaurálásai: pl. egy Charles Cressent (1685–1768) párizsi műhelyében készült dísz-íróasztal („bureau plat”, 1992); egy 1733-ból származó, életnagyságú Szent Flórián-faszobor (Tűzoltó Múz., Bp., 1992–1993); a pannonhalmi bencés főapátsági Bazilika szélfogó kapuja és a sekrestye barokk bútorai (1994–1996); a Gödöllői Kir. Kastélyban Sissi-székek, aranyozott csillárok, falikarok, asztalok és rekonstrukciók (1996–1997), vmint a kápolnából két szószék, két aranyozott facsillár, a főoltár hangvetője és az orgonaszekrény (1999). – Mo.-on a szabadtéri fém szobrok és emlékművek restaurálásának avatott szakértőjévé vált; mintegy negyedszáz fémből készült szobor/emlékmű-/ épületdíszítmény restaurálásában vállalt szerepet: pl. a Zeneakadémia bronz szobrai és fém díszítményei (1997); a szigetvári Zrínyi-emlékmű Oroszlános szobra (1998); a Kodály körönd négy bronz szobra (1999); a bp.-i New York Palota és kávéház fém díszítményei (2003–2005); Horvay János és Apáti Abt Sándor pécsi Zsolnay Vilmos-emlékműve (2007). Fadrusz János kolozsvári Mátyás király-emlékművének restaurálásához fémrestaurálási szakvéleményt és állapotfelmérést készített, s a fém részek restaurálásának szakmai irányítását végezte (2010–2011). – Részt vett a restaurátorképzés alap-, közép- és felsőfokú szintjén is. 1976-tól a restaurátor alaptanf. (később műtárgyvédelmi asszisztensi szakmunkásképzés, OKJ tanf.) oktatója, 1982-től vezetője. A tanf.-ok számára jegyzeteket állított össze. Külsős óraadó volt a MNM és a Képzőművészeti Főisk. (később Egy.) együttműködésében folyó okl. fémrestaurátorművész-képzésben; fémkonzerválási gyakorlatot oktatott. – Speciális szakterülete volt a múz.-i és műemléki fém műtárgyak és fémet is tartalmazó társított anyagú tárgyak lokális, elektrokémiai tisztítása és galvanizálása (1983–2010). – Összesen 16 publikációja jelent meg, számos hazai és külföldi konferencián vett részt és tartott előadást. – A Művészeti Alap (később M. Alkotóművészek Orsz. Egyesülete) tagja (1987-től), a M. Restaurátor Kamara (később Egyesület) választmányi tagja (1992-től), az ICCROM M. Nemzeti Biz.-a vezetőségi tagja, a Pulszky Társaság–M. Múz.-i Egyesület tagja. – Szoc. kultúráért (1981), Kiváló munkáért (1988). F. m.: Fémből készült műtárgyak fizikai-kémiai ká rosodása. Anyagismeret, Fém, A múzeumi raktár- és gyűjteménykezelői szakmunkásképzés jegyzete (KMI, Bp., 1989); Régészeti eredetű fémtárgyak tisztítása és konzerválása (Museologica Carpatica, Műtárgyvédelmi szöveggyűjtemény, Miskolc, 2001); Kültéri fémszobrok és épületplasztikák restaurálása (ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 2. Székelyudvarhely, 2002, 84–90. p.); Lokális galvanotechnikai megoldások a restaurá lásban (ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 10. Székelyudvarhely, 2010, 92–100. p). Irod.: A Központi Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Osztályának 30 éve 1960–1990. Szerk. Morgós András (Bp., 1990, 33. 44. 49. 51. 61. 67. p.). Fotó: S. G. 2005 k., MNM Morgós András Siklósi Gyula (1949. jan. 21. Bp. – 2017. febr. 16. Székesfehérvár): régész, történész. – A bp.-i
