Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

R

282

Rózsa

követően a Néprajzi Múz.

-nak 800 tárgyat és 33 viaszhengert adott át. 1931–1938 között megkezdte a gyűjtött anyag feldolgozását; ebből kevés, inkább ismeretterjesztő jellegű publikáció jelent meg magyarul. Emellett ismét analitikus tevékenységet folytatott. Az ausztráliai antropológia képviselői számon tartják helyi kutatásait, mivel témafelvetéseinek úttörő jellege máig méltányolandó. A harmadik korszakban (1938–1953) az Egyesült Államokban élt. Az analitikusi tevékenység mellett különféle antropológiai és folklorisztikai témákról írt tanulmányokat, közzétette ausztráliai gyűjtésének részleteit. A pszichoanalitikus antropológia elméleti alapvetése, vmint a kultúra ontogenetikus eredetére vonatkozó nézete is ebben az időszakban került nyilvánosságra. Szimbolikusnak tarthatjuk azt, hogy éppen a Hungarian and Vogul Mytho

logie (1954) az utolsó műve, amelynek kiadását ő készítette elő. A pszichoanalitikus antropológia atyjaként tudománytörténeti helye világszerte megingathatatlan. Hazai újrafelfedezése az 1970-es évek óta tart. Pályája elején tanulmányait közölte az Ethnographia,

a Századunk,

a Nyugat,

a Szép Szó és néhány napilap, idegen nyelven az Imago,

vmint az American Imago,

az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, az International Journal of Psy

choanalysis, a Journal of the Royal Anthropological Institute, a Psychoanalytic Quarterly

, az American Anthropology, a Mankind.

– 1994–2011 között az Association Géza Róheim (~ Egyesület) néven Bordeaux elővárosában, Lormontban interkulturális konzultációs központ működött (alapítója Patrick Fermi). Bp.-en, a Hermina út 45. sz. alatti házon emléktáblát helyeztek el tiszteletére (1991. szept. 12.). Erdőkertesen a Polgármesteri Hivatal születésének 125. évfordulóján emlékfákat ültetett és emléktáblát avatott fel (2017).

F. m.: A turul monda és a kazár nagyfejedelem

(Bp., 1917; Onga, 2018); Das Selbst: eine vorläufige Mittei

lung (Leipzig–Wien–Zürich, 1921); Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925; Bp., 1990);

A csurunga népe

(Bp., 1932; Bp., 1992); The Riddle of the Sphinx. Or, Human Origins (London, 1934); The Eternal Ones of the Dream. A psychoanalytic interpretation of Australian myth and ritual (New York, 1945, Frankfurt, 1977); Psychoanalysis and anthropology: culture, personality and the unconscious (New York, 1950); Hungarian and Vogul Mythology (Seattle–London,1954; 1966); Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Tanulmányok. Vál., előszó: Verebélyi Kincső (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., 1984); A bűvös tükör.

Válogatás R. G. tanulmányaiból. Vál., s. a. r., utószó, jegyzetek: Verebélyi Kincső (Bp., 1984); L'animisme, la magie et le roi divin (Paris, 2000); A kultúra eredete és szerepe

(Bp., 2001).

Irod.: Dadoun, Roger: G. R. et l’essor de l’anthropologie psychanalytique (Paris,1972); Morton, John: Psychoanalysis and Australian Aboriginal Anthropology: the Legacy of G. R. (Acta Ethnographica Hungarica, 38, 1993. 1–3, 17–29. p.); Verebélyi Kincső: R. G. (Bp., 1990); Zinser, Hartmut: Mythos und Arbeit. Studien über pscychanalytische Mytheninterpretation am Beispiel der Untersuchungen G. Róheims (Wiesbaden, 1977); R. G. Vál., s. a. r., bev., jegyzetek: Tóth László (Magyar Panteon, Bp., 1999); Hárs György Péter: A „vörös Róheim” (Thalassa, 20, 2009. 4, 45–74. p.). – Bibl.: Varga Mária: R. G. tudományos munkássága (Index ethnographicus, IX., 1964, 62–105. p.); Biernatzky Szilárd: R. G. 1891–1953. Összesített bibliográfia és szakirodalmi jegyzék (Ethnologia, II–III. évf., 2017–2018, 1–4./5–8.sz., 211–240. p.); Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., 1929); Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (2., bőv. kiad., Bp., 2000, 1132. p.); MÉL; UMIL; ÚMÉL; RÚL 16: 301–302. p.; interneten: World Cat: R., G. 1891–1953, Publication Timeline: 9869 könyvtár adatai szerint a szerző 233 munkája 906 publikációban, hét nyelven jelent meg 2018-ig (letöltve: 2020.10.18.).

Fotó: https://bancodelecturas.wordpress.com/2017/04/16/

geza-roheim/

Verebélyi Kincső

Rózsa György (1925. márc. 4. Bp. – 2008. júl. 2. Bp.): művészettörténész. – Felesége Kaposy Veronika (1923–1993) művészettörténész. – A budai Szent Imre Ciszterci Gimn.-ban tanult, majd a PPTE-n görög–

latin szakos tanári és művészettörténeti bölcsész diplomát szerzett (1948). Az Eötvös József Collegium utolsó művészettörténész végzőse volt a Collegium 1950. évi megszüntetése előtt. Az ELTE BTK-n doktorált (1958), a művészettörténeti tud.-ok kandidátusa (1971), az MTA doktora (1985). – Érdeklődése már egy.-i éveiben a történeti ikonográfia felé fordult; az 1848–1849. évi szabadságharc centenáriumára kiírt pályázatra elkészítette Petőfi Sándor ikonográfiáját, amelynek során megtalálta az elveszettnek hitt Petőfi-dagerrotípiát. Kutatásában Vayer Lajos, a MNM Történelmi Képcsarnokának vezetője segítette, aki 1949-ben felvette a gyűjt.-be muzeológusnak. 1995. évi nyugdíjazásáig a Történelmi Képcsarnok