Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
R
283 Rózsaffy munkatársa volt, 1963–1995 között főosztályvezetője. A Történelmi Képcsarnok gyűjt.-e alapvetően határozta meg kutatási területeit, amelyek kiindulópontja a gyűjt. egy-egy résznek feldolgozása volt. A személyi ikonográfiák módszertanában követte a Vayer Lajos által Pázmány Péter (1935) és Széchenyi István (1942) példáján kidolgozott tipológiai struktúrát. Elsődlegesnek tartotta a hiteles és nem hiteles ábrázolások különválasztását, vmint az arcképek keletkezési körülményeinek minél alaposabb feltárását, hogy a portrék egymáshoz való viszonyai (előkép, átvétel, variáció) tisztázhatók legyenek. Petőfi (1951, 2000), Széchenyi (1991) és Kossuth (1994) teljességre törekvő ikonográfiai katalógusai mellett összegyűjtötte Kazinczy Ferenc (1957), Csokonai Vitéz Mihály (1973), Pyrker János (1987) és Batsányi János (1963) ábrázolásait is. A fiktív ábrázolások tipológiáján keresztül mutatta be az Attila hun királyról alkotott kép változásait (1993) és feldolgozta egy metszetes portrékönyv (Elias Wideman: Icones Illustrium Heroum Hungariae. Hírneves magyarok arcképcsarnoka, Wien, 1652) ábrázolásait. A vedutakutatásban elért eredményeinek is az ábrázolások topográfiai és tipológiai rendszerezése volt az alapja. Bp. látképeinek két kiadást megért katalógusa (1963, 1999) a nemzetközi látképikonográfiai kutatások alapvető kézikönyvévé vált. Az ebben kidolgozott módszert alkalmazta a Magyarország Műemléki Topográfi ája sorozat Nógrád, Pest, Heves és Szabolcs-Szat már m.-i köteteiben publikált látképikonográfiai tanulmányaiban is. Más esetekben egy művész vagy egy vedutás kötet látképeit dolgozta fel (Justus van der Nypoort, 1957; Friedrich Bernhard Werner, 1974; Wilhelm Dilich, 1987). A történeti eseményábrázolások vizsgálata során foglalkozott a török–m. háborúk képeivel, elsősorban a Mo.-ot a török alól felszabadító hadjáratok csataképeivel (akad.-i doktori disszertációját is e témában írta), vmint a reformkor és az 1848–1849. évi szabadságharc időszakával, amelynek Spira Györgygyel együtt összeállította legfontosabb képes forrásait (1973). Kandidátusi disszertációjaként megjelent publikációjában a Nádasdy Mausoleum (Nürnberg, 1664) m. királyképsorozatának keletkezéstörténetét és hosszan tartó utóéletét dolgozta fel példaszerűen (1973). Ebben alapvető megállapításokat tett a m. uralkodóábrázolásoknak a Képes Krónikától a Thuróczy-króniká n keresztül a 19. sz.-ig ívelő tipológiájáról. A kötet appendixeként megjelenő, Nádasdy (III). Ferenc művészetpártolását bemutató írása a mo.-i főúri mecenatúra- és udvarkutatás egyik leginkább ihlető forrása volt. – Az Acta Historiae Artium technikai szerk.-je (1962-től), főszerk.-je (1986–1992), szerkesztőbiz.-i tagja (2008-ig), a MNM történeti évkönyve, a Folia Historica szerkesztőbiz.-i tagja (1972–2000). Az MTA Művészettörténeti Biz.-ának (1961-től), a Tud.-os Minősitő Biz. Művészettörténeti-Régészeti-Építészeti Szakbiz.-ának tagja. – A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner Gyula-emlékérme (1958), Ipolyi Arnold-emlékérem (1985), a Társulat t. tagja (2006). Móra Ferenc-emlékérem (1978), M. Művészetért Díj (1992), a MNM Széchényi Ferenc-emlékérme (1994). F. m.: Petőfi Sándor képmásai (Irodalomtörténet, XXXIX, 1951, 207–217. p.); Budapest régi látképei. 1493–1800 (Bp., 1963; 2. átd. kiad., 1999); Magyar történetábrázolás a 17. században (Bp., 1973); Negyvennyolc a kortársak szemével. Spira Györggyel (Bp., 1973); A Történelmi Képcsarnok legszebb festményei (megjelent angol, francia, német és orosz nyelven is, Bp., 1977); Johann Wolfgang Goethe: A műalkotások igazságáról és valószerűségéről. Vál., utószó és jegyzetek (Bp., 1980); Schlachtenbilder aus der Zeit der Befreiungsfeldzüge (Bp., 1987); The senblätter mit ungarischen Beziehungen (Acta Historiae Artium, XXXIII, 1987–1988, 257–289. p.); Kossuth Lajos ikonográfiája. In: „Leborulok a nemzet nagysága előtt”. A Kossuth-hagyaték. Szerk. Körmöczi Katalin (Bp., 1994, 291–455. p.); Grafikatörténeti tanulmányok. Fejezetek a magyar vonatkozású grafikai ábrázolások múltjából (Művészettörténeti füzetek 25. Bp., 1998); Elias Wideman rézmetszet-sorozata és a wesztfáliai béke: adatok a 17.századi magyar portréfestészet történetéhez (Művészettörténeti Értesítő, 55, 2006. 2, 259–274. p.). Irod.: R. Gy.: Pályámról és a történeti ikonográfiáról (Művészettörténeti Értesítő, XLIV, 1995. 1–2., 131–137. p.); Tanulmányok R. Gy. tiszteletére. Szerk. Basics Beatrix (Bp., 2005); Galavics Géza: In memoriam R. Gy. (1925–2008) (Művészettörténeti Értesítő, LVII, 2008. 2, 395–397. p.); Mikó Árpád: R. Gy. publikációinak bibliográfiája (uo., 397–409. p.); Tóth Károly: Beszélgetés R. Gy. művészettörténésszel (Enigma, XVI., 2009. 58. szám, 123–142. p.); RÚL 16: 375–376. p. Fotó: R. Gy. 1991-ben, MNM Gödölle Mátyás Rózsaffy Dezső (1877. júl. 22. Bp. – 1937. nov. 19. Bp.): művészettörténész, igazgatóőr, festőművész, fordító. – Névváltozatai: Rózsaffy, Didier / Désirée; R. D. dr., Rffy. Felesége Lempitzky Gontcharoff Olga (1880–1946) festőművész. – A M. Kir. Orsz.
