Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
R
281 Róheim nyi Dániel Tanárképző Főisk.-n művelődésszervezői oklevelet szerzett (1996). – A Csepel Vas- és Fémműveknél gyors- és gépíró (1960–1966), uo. adminisztrátor (1966. okt.–dec.), a Hatvani Cukor és Konzervgyár Kultúrigazgatósága a Művelődési Ház ig.-jaként alkalmazta (1976–1977). Férjével együtt a helyi MÁV Szimfonikusok és Színjátszó Csoport tagja, színész-énekese (1966–2005). 1977. szept. 30-ától a Heves M.-i Múz.-ok Igazgatósága alatt működő Hatvany Lajos Múz.-ban gyűjteménykezelőként és kiállításrendezőként dolgozott, ill. adminisztrációs feladatokat látott el, fényképészként műtárgyfotókat készített. 1985–1986-ban az intézmény mb. ig.-ja volt. A segítségével megvalósult, jelentősebb kiáll.-ok a következők: Tandori Dezső: Hérakleitosz H-ban (1981), Népviseletek – Hatvan és környéke (1984), Kezdetben volt a kert (1985), Tisztaság és rend (2000, kurátor), Magyar gyékényesek (2001, kurátor). Fényképekkel és szerk.-i munkával segítette a Hatvany Lajos Múzeum Füzetek (pl. Kovács Ákos: Magyarországi madárijesztők, 1981) és a Tájak–Korok–Múzeumok sorozat több füzetének összeállítását. A néprajzi gyűjt.-t jelentősen gyarapította; az általa gyűjtött, leltározott tárgyak között többségben vannak a Nagykökényes, Heréd, Gyöngyöspata, Vizslás településekről származó viseleti darabok. A múz.-ból 2005-ben vonult nyugállományba. – A Művelődési Min. dicséretben részesítette (1987). F. m.: Magyar gyékényesek. Nagy Marival, Vidák Ist vánnal. Fotózta Nagy Marival (Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17, Hatvan, 2001). Fotó: Hatvany Lajos Muzeális Gyűjt. Deme Ágnes Róheim, Géza (1891. szept. 12. Bp. – 1953. jún. 7. New York): folklorista, antropológus. –Tehetős zsidó családban született, apja Róheim Samu, anyja Schultz Leontin, felesége Leszik Ilona (1919–1953). – A Fasori Ev. Gimn.-ban érettségizett (1911), felső fokú tanulmányait a bp.-i tudományegy. földrajz szakán, továbbá Berlinben (vallástörténet, összehasonlító néprajz, 1911–1912) és Lipcsében (etnológia, 1912–1913) végezte. Bp.-en földrajz, keleti népek története és angol filológia tárgyakból doktorált (1914). – A M. Néprajzi Társaság tagja (1908-tól), választmányi tagja (1914–1919). A pszichoanalízissel való megismerkedése nyomán a Mo.-i Pszichoanalitikai Egyesület (1913–1948) tagja (1918-tól). 1917 jan.-jában szakdíjnoki állást kapott a MNM hoz tartozó Széchényi Könyvtárban. Feladata a folklór osztály bibl.-i előkészítése és a Folklore Fellows m. osztálya keretében gyűjtött anyag rendezése volt Sebestyén Gyula mellett. A Tanácsköztársaság idején hangoztatott tervei miatt (egy Néptani Int. megszervezése, könyvsorozat indítása) 1919. okt.1-jén állásából elbocsájtották. Az 1920-as évektől egyre inkább befogadták a m. és az európai pszichoanalitikus körök. Freud-díjat kapott a Das Selbst (Imago, 1921. 7., 1–39., 142–179, 310–349, 453–504. p.) c. tanulmányáért. Az 1920-as években Bp.-en analitikusként dolgozott. 1928–1931 között terepmunkát végzett ÉK-Afrikában, Közép-Ausztráliában, Normanby szigetén és É-Amerika D-i részén. 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol eleinte a Massachusetts állambeli Worcester State Hospitalban dolgozott. 1940-ben átköltözött New Yorkba, ahol magánpraxist tartott fenn. 1947-ben Új-Mexikóban, a navajo indiánok körében végzett terepmunkát. 1947-ben Psychoanalytical Study of the Society címen folyóiratot indított, amelyet 1953-ban bekövetkezett haláláig szerk. Sokoldalú, tudományközi tudós volt, munkásságát nem könnyű az ismert néprajzi/antropológiai kategóriákkal leírni. Ő magát antropológusnak tartotta. Életművét az életút alapján három na gyobb szakaszra lehet bontani, miközben kedves témái –a m. és az európai folklór, a primitív népek kultúrája, vallástud., pszichoanalitikus antropológia – folyamatosan jelen voltak írásaiban. Az első periódusban (1911–1928) a m. folklór fontos kérdéseivel foglalkozva az ált. etnológia fogalmi apparátusát használta. 1917-től kezdte el pszichoanalitikai ismereteit a m. néphit és népszokások értelmezésénél felhasználni. A m. folklorisztika – elsősorban Mo.-on megjelent – tanulmányai miatt (naptári szokások történeti rétegei, a táltos alakja) tartja ~et klasszikus mesternek. A ritualista isk.-nak is első képviselője. A második korszakban (1928–1931) terepmunkát végzett azzal a céllal, hogy Freudnak az Ödipusz-komplexusról kialakított nézete egyetemességét bizonyítsa. Hazatérését
