Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

R

279

Redő

Fotó: Balla Demeter felv., Petőfi Irodalmi Múz. PIM F.2020.603.1.

Veres Miklós

Raffay Anna; Szoboszlai Istvánné; Szoboszlainé Raffay Anna (1924. jún. 17. Bp. – 1991. márc. 2. Bp.): néprajzkutató, filmes. – Az állami óvónőképzőben óvónői képesítést szerzett (1942); bábozással kapcsolatos munkái innen erednek. A bp.-i egy.-en szabadbölcsészként filozófiát hallgatott, mellette felvette a néprajz szakot. Államvizsgája előtt felfüggesztették, mivel elhallgatta, hogy férje politikai fogoly. – Havidíjas alkalmazott a Néprajzi Múz.-ban: leltározott, vidéki kutatómunkára járt, főleg népszokásokat gyűjtött. Az 1950-es években a politikai okból peremre szorult Szőts Istvánnal gyűjtöttek és néprajzi dokumentumfilmeket forgattak (Kövek, várak, emberek,

1956;

Tavasz Bujákon, 1958; Busójáráskor, 1959); ezekben szakértőként, forgatókönyvíróként, majd rendezőként vett részt. A busókról készült filmje Sára Sándor első operatőri munkája. Mint operatőr tagja volt a Népművészeti Int. néptánckutató munkaközösségének is (1954). 1960-tól külsősként a M. Televízióban dolgozott, elsősorban a vidéki tudósítók instruktor rendezője volt; a „maradék” nyersanyagokból rövid néprajzi filmeket forgatott, s azokat leadta a Néprajzi Múz.-nak. 1961-ben rendezte a Néprajzi Múz. filmgyűjt.-ét, ennek tanulságait A filmkezelés módszertanáról címmel tud.-os vagy népszerűsítő filmek raktárkezelési szabályzatában foglalta össze. Az 1968-ban Szegeden megrendezett első hazai néprajzi filmszemle – majd a továbbiak – fő motorja volt. Nyugdíjazása előtt a Vízügyi Múz.

munka

társa lett (1974–1979). – A hazai amatőrfilmes nemzedékek nevelőjének tekintik; nagy szakmai tudásának, különleges pedagógiai érzékének és személyisége kisugárzásának köszönhetően fiatalok generációi sajátították el a filmkészítés fortélyait, érezték át a néprajzi gyűjtőmunka szépségét. Az 1960–1970-es években rádiós néprajzi ismeretterjesztő sorozatokat készített. Néprajzi gyűjtéseinek kéziratai (55 tétel), néprajzi fotói, vmint néprajzi dokumentumfilmjei többnyire a Néprajzi Múz.-ban találhatók.

F. m.: Népi bábjátszó hagyományaink.

Szokolay Bé

lával. In: A bábjátszás Magyarországon

(Bp. 1955); A keskenyfilmező (1968; 1973); A néprajzi film (Élet és Tudomány, 1973, 14–20. p.); A XI. Déldunántúli Amatőrfilmes Tábor (Pergő Képek, 1974, 34–40. p.); Filmdokumentumok készítése (Bp., 1975); Busójárás Mohácson (Élet és Tudomány, 1976. 1., 416–421. p.); Néprajzi „motívumgyűjtés” (Metropolis, 1998. nyár; http://metropolis.org.hu/neprajzi-motivumgy-369-jtes-1).

Irod.: Hoppál Mihály: A II. Nemzetközi Néprajzi Filmszemle és Tudományos Tanácskozás. Szekszárd, 1970. augusztus 8–13. (Ethnographia, 82., 1971, 427–436. p.); Csorba Judit–Farkas Károly–Galambos Zoltán–Kovács Emese–Tari János: Néprajzi filmkatalógus (Bp., 1995); Tari János: Néprajzi filmezés Magyarországon (Bp., 2002).

Horváth Sándor

Redő Ferenc (1913. aug. 29. Bp. – 2012. okt. 1. Bp.): festő-, grafikus-, gobelinművész, tanár, múzeumig. – Felesége Vörös (Eisler) Rozália (1919–

1992) festő- és gobelinművész, fia (ifj.) ~ Ferenc (1945–) római koros régész, az MTA Régészeti Int.-ének ny. tud.-os főmunkatársa. – Az érett ségit követően rövid ideig jogot tanult, 1932-től a Belvárosi Képzőművészeti Szabadisk.-t látogatta, ahol Aba-Novák Vilmos, Iványi-Grünwald Béla és Berény Róbert is tanította. Az 1930-as évektől részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1945 után különböző tisztségeket töltött be a M. Kommunista Párt megbízásából, a Pártközpontban a Kulturális Osztály munkatársa, 1949-től a Népművelési Min. főosztályvezetője volt. 1952-ben Dr. Oltványi Imre utódaként a Szépművészeti Múz.

főig.-já

vá nevezték ki; helyettese Dr. Vayer Lajos lett. 1954-ben kérésére áthelyezték az Iparművészeti Főisk.-ra, ahol marxista esztétikát tanított. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus szaklektoraként is tevékenykedett. – Grafikusi és festészeti munkássága az 1950-es években a kultúrpolitika által megkövetelt szoc. realista irányzathoz igazodott. 1960-tól feleségével gobelintervezéssel értek el jelentős sikereket. Önállóan és feleségével együtt számos hazai és külföldi, egyéni, ill. csoportos kiáll.-a volt. Feleségével többször dolgoztak a hódmezővásárhelyi művésztelepen. Művészetkritikusi tevékenységet is folytatott. – Díjai: Szakszervezetek Orsz. Tanácsa-díj (1972), Munka Érdemrend arany fokozata (1973), M. Népköztársaság Érdemes Művésze (1976), M. Népköztársaság Kiváló Művésze (1986).

Irod.: R. F.: Az első ötven év (Bp., 2013, 162–172., 174–182., 182–188. p.); Rieder Gábor: Az emberarcú pártfunkcionárius – R. F. első ötven éve (Artmagazin, XII, 2014. 1., 65.