Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
R
278 R. Pető R R. Pető Mária; Regiusné Pető Mária (1941. máj. 12. Bp. – 2015. márc. 24. Sződliget): régész, középisk.-i tanár. – Az ELTE provinciális régészet– latin nyelv- és irodalom tanári szakán szerzett diplomát (1964). A lótar tás Pannóniában az I–IV. században c. egy.-i dok tori disszertációját 1966-ban védte meg. – A M. Mezőgazdasági Múz.ban adattáros (1964– 1969), a Pesterzsébeti Múz. (1969–1970), majd a Bp.-i Történeti Múz. (BTM) munkatársa (1970– 1999): előbb muzeológus, 1972-től főmuzeológus, főtanácsos, osztályvezetőhelyettes, a numizmatikai gyűjt. gondozója. – Kutatásának homlokterében elsősorban a kelták emlékanyaga állt. A Gellért-hegyi kelta oppidum területén többször vezetett ásatást (1985–1991). Részt vett az M0 autóút D-pesti szakaszának építését megelőző régészeti feltárásokban (1987–1989). Soroksár-Millenniumtelepen szkíta kori leleteket talált. Szerepet vállalt az aquincumi legiotábor kutatásában is. Foglalkozott a Pesti-síkság késő vaskori településeivel, a római kori mezőgazdasággal és annak tárgyi leleteivel, a Soroksár környéki szarmata telepekkel is. Bemutatta a Gellért-hegyen végzett ásatások eredményeit, az általa feltárt kora császárkori fazekastelepet és római kori kőbányát. Ismertette a Kaszásdűlőn és Csillaghegyen előkerült római kori villák emlékanyagát, az aquincumi fahordóleletet és a Daru utcában talált, kiemelkedő szépségű márvány szobortorzót. Sokszínű érdeklődését mutatja, hogy több alkalommal foglalkozott a firenzei polihisztor és numizmata, Domenico Sestini mo.-i utazásaival és tevékenységével, vmint a Gellért-hegyi kálváriával és a tabáni török emlékekkel is. A M. Régészeti Társulat (1972-től), a M. Néprajzi Társaság tagja (1980-tól). F. m.: Kora császárkori fazekastelep a Gellérthegy déli oldalán (Archaeologiai Értesítő, 103, 1976, 86–95. p.); Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az M0 autópálya nyomvonalán 1987–1989-ben végzett leletmentésekről) (Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. BTM Műhely 6., Bp., 1992, 7–39. p.); Neuere Forschungen im spätkeltischen Oppidum auf dem Gellértberg (1985–1991) (Acta Archaeologica Hungarica, 45., 1993, 33–44. p.); A Gellérthegy története az őskortól napjainkig (Bp., 1997). Irod.: H. Kérdő Katalin: P. M. 70 éves / 70 Jahre von M. P. (Budapest Régiségei, 45., 2012, 11–12. p.); Hanny Erzsébet: P. M. tudományos tevékenységének bibliográfiája (uo., 247–249. p.). Fotó: a család tulajdona Tóth Farkas Márton Raffai Sarolta (1930. máj. 23. Kecel – 1989. szept. 22. Kalocsa): író, költő, pedagógus. – A Kalocsai Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet (1950). – Kalocsa környéki (Páhi, Kecel, Császártöltés, Uszód) falvakban tanító (1950–1968), Kalocsán könyvtáros (1968– 1972), a Forrás c. folyó irat versrovatvezetője (1972–1978). A Petőfi Irodalmi Múz. (PIM) főig.-ja (1978–1981); betegsége miatt korkedvezményes nyugdíjba vonult. – Szépirodalmi művei 1966-tól jelentek meg. Tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. Drámáit Kecskeméten, a bp.-i Katona József Színházban, Komáromban, Marosvásárhelyen mutatták be. Közéleti tevékenységet is végzett: országgyűlési képviselő (1971–1985), az Országgyűlés alelnöke (1975–1980). – József Attila-díj (1968), SZOT-díj (1972). F. m.: Részeg virágzás (versek, Bp., 1966); Egyszál magam (regény, Bp., 1967); Diplomások (színmű, Bp., 1969); Rugósoron (elbeszélések, Bp., 1971); Utolsó tét (színmű, Bp., 1972); Morzsahegyek (regény, Bp., 1974); Egyszeri kaland (elbeszélések, Forrás könyvek, Kecskemét, 1975); Ne félts, ne félj (versek, Bp., 1975); Vasderes (színművek, Bp., 1977); Jöhetsz holnap is (regény, Bp., 1978); Legyen krizantém (elbeszélések, Bp., 1979); Menekülők (regény, Bp., 1981); Föld, ember, folyó (regény, Bp., 1983); Didergő ének (versek, Bp., 1985); Megtartó szerelem (regény, Bp., 1987); Asszonyok a Virág utca négyben (regény, Bp., 1988). Irod.: Irodalmi muzeológus lexikon. Szerk. Püski Anikó (kézirat, PIM, 2018); ÚMÉL; ÚMIL; RÚL 16: 55. p.
