Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

P

267

Péter

anyagok, károsodások, eljárások (Műtárgyvédelem, 28, 2002, 142–153. p.); Régészeti bőrtárgyak restaurálása (ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 3. Székelyudvarhely, 2003, 39–50. p.); Régészeti lábbelik egységes dokumentációja (Műtárgyvédelem, 29, 2004, 38–53. p.); Raktározás, tárolóeszközök és csomagolóanyagok

(Múzeumi Állományvédelmi Füzetek 2., Bp., 2005); Bőr anyagtan és konzerválás (Múzeumi Állományvédelmi

Füzetek 3. Bp., 2005); Népi szűcsmunkák a székelyföldi múzeumok gyűjteményeiben (ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 5, 2006, 109–119. p.); Népi szűcs

munkák kezelése (ISIS – Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 5, 2006, 109–119. p.).

Irod.: A Központi Múzeumi Igazgatóság (KMI) Restaurátor Osztályának 30 éve 1960–1990. Szerk. Morgós András (KMI, Bp., 1990, 27. 35–36. 46. 54. 63–64. 105–106. p.); Bakayné P. J. (1941–2011) – Bakayné P. J. jelentősebb szakmai publikációi (Műtárgyvédelem, 35, 2010, 5–10. p.); Puskás Katalin–Domokos Levente: Elhunyt Bakayné P. J. (1941–2011) (https://adoc.pub/

elhunyt-bakayne-perjes-judit-.html).

Fotó: Bakayné P. J. 2010-ben. Műtárgyvédelem, 35, 2010, 5. p.

Morgós András

Petách Emil, Dr., CSc. (1915. feb. 4. Csábóc, Zemplén vm. – 1987. jan. 5. Kassa [Košice, Szlovákia]): tanár, numizmatikus, történész, múzeumig. – Papnevelő int.-ben végzett, de felszentelésére nem került sor. A pozsonyi Comenius Egy. BTK hallgatója (1940–

1945). – Eperjesen és Kassán történelem–latin szakos gimn.-i tanár (1945[?]–1950). A K-szlo

vákiai Múz.-ban törté

nészként és klasszikus filológusként helyezkedett el (1950-től); utóbb a múz. ig.-ja (1957–1959). Tanított a Pavol Jozef Šafárik Egy.-en is. – Elsősorban numizmatikával, kiemelten a kassai pénzverés történetének kutatásával foglalkozott. Aktívan részt vett a múz.-i munka végzésében, kapcsolatban állt csehszlovákiai és mo.-i numizmatikusokkal, főképp a bp.-i MNM munkatársaival. 1952-ben a K-szlovákiai feudalizmus történetét bemutató állandó kiáll. rendezője. Nevéhez fűződik a Kassai Aranykincs első kiáll.-a (1970), ill. a numizmatikai állandó kiáll. létrehozása (1972). – A Szlovák Múz.-ok Szövetségének (Zväz slovenských múzeí) titkára (1951–1959), a Szlovák Történelmi Társaság (Slovenská historická spoločnosť) K-szlovákiai fiókjának megalapítója.

F. m.: Mincové pomery v Uhorsku v 14. storočí a min

covanie v Košiciach do roku 1526 [A 14. századi ma

gyarországi pénzérmék helyzete és a kassai pénzverés 1526-ig] (Historica Carpatica, IV., Kassa, 1973, 29–62. p.); Dejiny mincovania v Košiciach [A kassai pénzverés története] (Kassa, 1986).

Irod.: Slovenská numizmatika IV. (Pozsony, 1976, 252–259. p.); Slovenská numizmatika IX. (Pozsony,1986, 13–16. p.).

Fotó: magánarchívum

Patrik Fečo

Péter László (1926. jan. 21. Jánoshalma – 2019. júl. 28. Szeged): irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista, múzeumig., egy.-i tanár. – A szegedi Baross Gábor Gimn.-ban érettségizett. A Szegedi Tudományegy.-en m.–latin–filozófia szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1948). Az egy.-i doktori (1947), majd a kandidátusi fokozat (1968) megszerzése után Móra Ferenc c. értekezésével nyerte el az irodalomtud.-ok doktora címet (1991). – Az egy.-i M. Nyelvtud.-i Int. tud.-os munkatársa (1946), tanársegéde (1947–1950), a Püspöki Tanoncotthon nevelőtanára (1946–1947), a Sze

gedi Friss Újság munkatársa (1947–1948), a Páz

mány Péter Népi Koll. ig.-ja (1948), a Baross Gábor Gimn. óraadó tanára (1948–1949). Miután az egy.-ről elbocsátották, 1950 dec.-étől a karcagi, egyszemélyes Györffy István Múz.

ig.-i („konflis ig.”) pozícióját töltötte be. A háború alatt a múz. gyűjt.-ének jelentős része elpusztult, maradékát a helyi gimn.-ban őrizték, míg a múz. egy államosított magánház emeletén kapott helyet. Néhány hónap alatt sikerült összegyűjtenie a pásztoréletet bemutató, első állandó néprajzi kiáll. anyagát, amelyet K. Kovács László nyitott meg 1951 okt.ében. Karcagon vált nyelvészből néprajzkutatóvá. 1952-ben Makóra helyezték át, a József Attila Múz.

ig.-ja lett (1952–1954). Először a múz. névadójának diákéveire vonatkozó dokumentumokat, dedikált köteteket, fényképeket, verskéziratokat kezdte gyűjteni. Ebben segítségére voltak a költő még élő ismerősei, szerelmei, többek között Espersit Má-